Még mindig gyakran hallani a híreket arról szerte az országban, hogy a tűzszerészeket riasztották, mert egy földműves, erdész vagy építőmunkás háborús munícióra akadt. Izgalmas és különösen fegyelmezett munkájukról a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség munkatársainál érdeklődtünk.

Alina Ciobotariu, a felügyelőség szóvivője kalauzolt minket körbe a csíkszeredai tűzoltó alakulat székhelyén. Eközben elmondta nekünk, hogy a Hargita megyei tűzszerészeket tavaly 13 alkalommal, míg 2015-ben 15 alkalommal riasztották, főleg az első és a második világháborúból megmaradt robbanószerkezetek megtalálása miatt.

Idén eddig egyetlen alkalommal hívták ki őket egy Borszék közelében talált, második világháborús, 100 milliméteres robbanólövedékhez. Az bombát megtaláló illető a borszéki rendőrséget riasztotta, akik kapcsolatba léptek a készenléti felügyelőség tűzszerészeivel. 

A tűzoltóság szóvivője felhívta a figyelmünket a teendőkre, ha robbanásveszélyes szerkezetet fedezünk fel: az első, hogy a 112-es segélyhívószámon jelezzük ezt vagy a rendőrségnek, vagy a tűzoltóságnak. Nagyon fontos, hogy csak a speciális felszereléssel rendelkező és képesített tűzszerészek ismerik a talált tárgy veszélyeit. Ezért tilos megrúgni, megmozdítani, sőt megérinteni is ezeket az eszközöket. 

„Sajnos arra is van példa, hogy valaki megpróbálta eladni a talált robbanólövedéket, de kérünk mindenkit, hogy ne vigyék azokat a fémbegyűjtő központokba, és nagyon-nagyon fontos, hogy semmilyen körülmények között ne rakjunk tüzet a talált szerkezet közelében!” – nyomatékosította Ciobotariu.

Kevesen vannak, de tudják a dolgukat

Puskás Zsolt tűzoltóparancsnok bemutatta a Maszolnak a Hargita megyei felügyelőség tűzszerészcsapatát, amely három altisztből áll: egy parancsnokból, egy fő operatív altisztből, valamint egy sofőrből.

„Hangsúlyozom, hogy ez a csapat az egyetlen a megyében, akik megfelelően képzettek a robbanószerkezetek és lövedékek eltávolításában és hatástalanításában. Nagyon jól felkészült csapatról van szó, akiknek az eszköztára is megfelelő a munkája elvégzéséhez. Mivel kevesen vannak, külön elismerésre méltó, hogy szabadidejükben is készen állnak a bevetésre” – mesélt az alárendeltségébe tartozó kis csapatról a parancsnok.

A romániai tűzoltók, akik tűzszerésziskolába szeretnének járni, ezt az Ilfov megyei Cioplani nevű településen tehetik meg. A Csíkszeredában állomásozó tűzszerészek is itt képezték tovább magukat.  Eduard Ciobotaru őrmester is itt kezdte az iskolát 2006-ban, 2014-ben vált alkalmassá a tűzszerészeti munkára. Azelőtt ugyanúgy tűzoltóként dolgozott a csíkszeredai alakulatnál. Megtudtuk tőle, hogy az átképzéssel nem tudják le maguk mögött a tanulást, ugyanis évente újabb elméleti és fizikai állóképességet bizonyító vizsgát kell tenniük.

Cristian Borţun 2016 januárja óta operatív tűzszerész altiszt, ő az, akinek felhatalmazása van arra, hogy védőöltözetben megközelítse a lövedékeket, illetve, hogy biztonságos helyre vigye azokat.

„Nehéz küldetéseink vannak, azonban a tűzoltókkal ellentétben, nálunk nem a gyorsaság, hanem az alaposság, a jól átgondoltság a meghatározó. Ebből a szempontból soha nem nehezedik ránk külső nyomás még a parancsnokságtól sem. Fizikai értelemben a robbanószerkezetek elhelyezkedése jelent nagy kihívást: a legtöbb esetben autóval nehezen megközelíthető helyen találják meg őket, a hegyekben, domboldalakon és az erdőkben. A következő menetrend szerint dolgozunk: megkapjuk a riasztást a 112-es segélyhívószámon keresztül, kiszállunk a helyszínre, van egy fémdetektorunk, amellyel átvizsgáljuk a környéket is más robbanóeszközök után kutatva, ezután egy erre kialakított ládába zárjuk a lövedéket, és biztonságos helyre szállítjuk” – mesélt a kiszállások körülményeiről a tűzszerész.

Mindig van robbanásveszély

Cristian Borţun a kedvünkért felvette a bevetéskor használt ballisztikus öltözetét, amelyet különleges ólomötvözettel bélelnek, hogy megvédje a tűzszerészt az esetleges robbanástól. Természetesen nemcsak neki kell elővigyázatosnak lennie. A lőszerek elszállítása előtt meg kell győződniük, hogy senki sincs a közelben, akiknek az életét veszélyeztethetné egy váratlan robbanás.

A tűzszerésztől azt is megtudtuk, hogy részletes ismereteik vannak az egyes lövedékekről és bombafajtákról, amelyeket a háborús konfliktusok idején a térségben ledobtak. Ez azt jelenti, hogy amikor megérkeznek a helyszínre, meg tudják állapítani, hogy melyik háborúban használták a lövedéket, mennyi robbanóanyagot tartalmaz, és ezzel mekkora veszélyt jelent.

Marohévíz környékén sok a lövedék

A legtöbb robbanószerkezetre, lövedékre a lakosság Hargita megye északi részén, Maroshévíz környékén bukkan rá, mivel a második világháborúban ebben a térségben folytak a harcok. De jelentettek már bombát Székelykeresztúrról, Parajdról, Gyergyószentmiklósról, Csíkszeredából, valamint Csíkkarcfalváról is.

 Cristian Borţun azt mondja, hogy azok a lövedékek a legveszélyesebbek, amelyek nem robbantak fel, tehát nem távolították el a gyutacsukat, ezek ugyanis bármelyik pillanatban felrobbanhatnak. Egyetlen esetben megengedett a bomba megtalálásának helyszínén felrobbantani azt, akkor, ha az légi robbanószerkezet. Hargita megyében még ilyen bombát nem találtak.

Rákérdeztünk a bombák és lövedékek tárolási módjára is, de Puskás Zsolt parancsnok azt mondta, hogy titkos helyen tárolják őket, nehogy illetéktelen személyek is hozzáférhessenek. A hónapok során összegyűlt muníciókat bizonyos időközönként megsemmisítik. A beszélgetésünk végén hozzátették, hogy a robbanószerkezetek eltávolítása mellett, a tűzszerészek végzik a folyókon jégzajláskor létrejött torlaszok robbantását, valamint arra is van példa, hogy az autóutak mentén található omlásveszélyes sziklafalakon robbantanak.