Elsősorban a Mutass jó példát! című programsorozatról, de az elmúlt évek tapasztalatairól és a lap új főszerkesztőjéről is kérdeztük Ménessy Kinga Kittyt, az idén három éves erdélyi Nőileg magazin kommunikációért felelős munkatársát. Úgy véli, a magazin létjogosultságát mindenek előtt az igazolja, hogy megmaradt erdélyi magyar lapnak, amelyben nem a külföldi sztárok bemutatása a cél.

Idén három éves a Nőileg. Mennyire volt merész vállalkozás elindítani egy erdélyi magyar női magazint?

Személyes tapasztalatot a kezdetekről nem tudok elmondani, ugyanis nem vagyok a magazinnál az indulás óta, egy évvel az indulás után csatlakoztam. Magam is női lapfogyasztó vagyok, a piacvezető kommerszektől a kevésbé kommersz női magazinokig szinte mindent olvasok. Már egyetemistaként is sokat foglalkoztatott, hogy egy újságíró mitől lesz egy női magazin újságírója. Amikor megláttam, hogy Erdélyben indul egy női magazin, az volt a legnagyobb vágyam, hogy egyszer közöllej náluk. A szerkesztőségünk bázisa Székelyudvarhelyen van, de szinte minden magyarlakta megyében van tudósítónk.

Az első lapbemutatón mindenki maximum egy évet jósolt a lapnak. Nem igazán értettem, hogy miért, mert már az első lapszámon látszott, hogy igényes. Nem egy feminista lap, amelyben megmondjuk, hogy az erdélyi nők hogyan gondolkozzanak, milyen életmód szerint éljenek. Arra sem mentünk rá, hogy a nőnek a konyhában és a gyermekágy mellett a helye vagy arra, hogy éppen nem ott a helye. Nem szeretjük ezeket a szélsőségeket. Valahol a női magazin és a családi lap között mozgunk.

Amennyire borúlátóak voltak a körülöttünk lévők, annyira sikerült megszerettetni az olvasókkal három év alatt a lapot, és bebizonyítani azt, hogy igenis van létjogosultsága. Nem az a cél, hogy import anyagokat közöljünk, és külföldi sztárokat mutassunk meg, hanem egyszerű, közöttünk élő ismert vagy hétköznapi embereket. Azt hiszem, ez igazolja a három évet, hogy megmaradtunk erdélyi magyar lapnak.Talán az is különlegessé teszi, hogy nem egy külföldi női magazin erdélyi magyar változatát készítettétek el.

Így van, de azok a rovatok nem hiányoznak, amelyek sajátosan egy női lap részét képezik. Az olvasóink is sokat alakítottak rajta. Például a Lurkó utólag bevett rovat, hiszen az olvasóink jelezték, hogy szeretnének kizárólag gyereknevelésről szóló témákról olvasni. A szerkesztőségben egyre több lett az anyuka, így nagyon kézenfekvő volt, hogy szakemberek segítségével írjanak ezekről a témákról, még akkor is, ha az interneten rengeteg fórum van erre. A hónap pasija szintén a női magazinok sajátossága, ez egyébként az egyik kedvenc rovatunk. Érdekes módon a férfiak presztízskérdésnek tartják, hogy ők mikor kerülnek bele. Az Egyensúly rovatunk lelki témákról beszél, olyan nehéz témákat is érint, mint például a drogfüggőség, vagy azt, hogy mire vigyázzunk, ha fesztiválozni engedjük a gyereket. A Kopogtató rovat is egyedülálló, kevésbé vagy nagyon ismert emberek lakásába bekopogtatunk, és megmutatjuk az életterüket és az ahhoz kapcsolódó történetüket. Ezek mind emberközeli dolgok. Nem találtuk fel a spanyolviaszt, de valahogy mégis elértük, hogy az olvasóink is fontosnak tartsák azt, amit mi is annak tartunk.

Térjünk át a Mutass jó példát! programotokra, amelynek keretében hétköznapi példaképeket kerestek az ország több megyéjében, akik felkerülnek a Nőileg címlapjára, és interjút is készítetek velük. Kiket lehet jelölni, és mire kell odafigyelnie a jelölőnek?

Az elvárás csak annyi, hogy abban a közösségben, ahol az adott jelölt tevékenykedik, példaképként tekintsenek rá. Innentől kezdve ez bárki lehet, a lakóközösséget vezető nénitől vagy bácsitól a családorvosig. Ahogy fogalmaztál, hétköznapi embereket keresünk, elsősorban olyanokat, akik nem a reflektorfényben élnek. Nem tudunk róluk, mert nincs ahonnan tudjunk róluk, nem az elismerésért, hírnévért végzik a dolgukat. Az eddigi jelölésekből az tűnik ki, hogy minden címlapos példaképnek van egy nyolc órás munkahelye, és emellett önkéntesen végez valami olyan tevékenységet, amitől a környezete felnéz rá.

Tiboldi Bea a Csíki Anyák Egyesületének az elnöke, és a térségben élő anyáknak rengeteget segít, akik ezt értékelték, és jelölték, így ő lett a Hargita megyei példakép. Dobolyi László Kovászna megyei példakép cukorbeteg gyerekeknek segít teljesen önzetlenül, saját betegségéből kiindulva, hiszen úgy gondolta, hogy a gyerekeknek és a szülőknek is nehéz azt feldolgozni, hogy a gyerek egyik napról a másikra egy teljesen más életet fog élni. A szeptemberi címlapon a Bihar megyei példakép, Szántó Ildikó lesz, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat vezetője, aki a nyolc órás munkahelye mellett, ami nyilván kapcsolódik a gyermekvédelemhez, olyan hátrányos helyzetű gyerekeken segít, önkéntes munkával, akiknek nincs meg a lehetőségük arra, hogy egy jobb életük legyen. 

Ezekről az emberekről a közösségük azt gondolja, hogy példaképek. Az a legfontosabb, hogy a jelölő minél részletesebben mutassa be a jelöltet, hiszen a zsűri abból tud értékelni. Lehet, hogy én úgy gondolom, hogy a régi angoltanárom egy példakép, de hiába, ha nem tudom őt kellőképpen bemutatni. Minél több tulajdonságát és tevékenységét le kell írni. A magazin nem vesz részt az értékelésben, mert úgy gondoltuk, hogy pont az a lényeg, hogy ha az olvasóinkra bízzuk a jelölést, akkor bízzuk az értékelést is olyan emberekre, akik nem érintettek a magazinban, és függetlenül, tárgyilagosan tudnak dönteni.Nyilván nagyon nehéz az almát a körtével összehasonlítani. Azt is be kell vallanunk, hogy ezek az emberek bár nincsenek reflektorfényben, attól, hogy önkéntes munkát végeznek, elég sokan ismerik őket. Úgyhogy ha találkozik az ember egy-egy ismerős névvel, nagyon nehéz elvonatkoztatni. Az első három forduló után azt tudom mondani, hogy a zsűri nagyon hasonlóan értékel akkor is, ha a tagok nem ismerik egymást, és ha egymástól teljesen függetlenül döntenek.

Eddig hogyan fogadták a példaképek a jelöléseket?

Minden eset nagyon érdekes. Ezek az emberek annyira szerények, hogy nem hiszik el, hogy ez megtörténik. Volt, aki tudott a programról, és nem érte váratlanul, de volt olyan is, aki akkor hallott először róla, mert például egy Bihar megyeihez nehezebben tudunk eljutni. Őszinte meglepettséggel fogadják, hogy ők valahol példaképek, és utána rögtön elmondják, hogy nem ezért teszik azt, amit tesznek. A Kovászna megyei példaképpel én készítettem interjút, ő a megjelenésig azt hitte, hogy a haverjai átverték. Még az interjú után is azt kérdezte, hogy biztos-e, hogy ez meg fog jelenni. Valószínű, hogy igazán akkor szembesült azzal, hogy ez valós dolog, amikor a Sugás áruházzal szemben egy hatalmas plakáton viszontlátta magát.

Vas Réka programfelelős szokta felhívni a nyerteseket, és amikor elmondja nekik a hírt, akkor mindig egy hatásszünet következik. Ha tudják is, hogy zajlik a program, nem számítanak arra, hogy jelöli őket valaki, és valamilyen helyezést is elérnek. A honlapunkra egyébként felkerül az összes jelölt, függetlenül attól, hogy kapott-e helyezést. Úgy gondoljuk, hogy a jelölőknek és jelölteknek is joguk van látni ezt a listát. Ezáltal próbáljuk átláthatóvá tenni a folyamatot, hiszen a jelölő láthatja, hogy az ő javaslata beérkezett a szerkesztőségbe, és megmutatni azt is, hogy ilyen sok ember van, akit érdemesnek tartanak arra, hogy példaképek legyenek. Sok visszajelzés érkezik, hogy már az megtiszteltetés, hogy látta valaki a saját nevét.

A címlapos példakép mellett van egy második és egy harmadik helyezett is.

A lapban a címlapos történetét mutatjuk be, de szeptembertől kezdődően kezdjük elkészíteni az interjúkat a második és harmadik helyezettekkel is, majd ezek felkerülnek a honlapunkra. Eddig a jelölésekre és a kiértékelésekre koncentráltunk, most meg próbálunk arra is figyelni, hogy a második és harmadik helyezett is bemutassuk.Nemrég új főszerkesztő került a Nőileg élére Botházi Mária személyében. Miért volt szükség erre a váltásra?

Ez nem váltás. Új főszerkesztőre azért volt szükség, mert nem volt főszerkesztőnk egy ideje, ugyanis Zörgő Noémi, aki a lap indulásánál jelen volt, kislányát neveli és újra babát vár. Tőle Sipos Betti vette át a feladatkört, aki közben szintén anyuka lett. Egy többnyire nőkkel dolgozó magazinnál ez egy természetes folyamat. Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt több mint három évben – ha jól számolom – 12 „Nőileges” babánk született. Egyértelmű volt, hogy a hiányt pótolni kell, és hónapokig vártunk, hogy a megfelelő személyre találjunk. Botházi Mária neve korábban is felmerült, és bizonyára most jó volt az időzítés, ha jól tudom, amellett, hogy örömmel vállalta, kedvére való kihívás is ez a feladatkör. Szeptember közepétől kezdi a munkát a csapatban, ami azt jelenti, hogy a novemberi lapszámtól dolgozunk majd együtt.