Életre szóló élményben lehet része annak, aki előzetes sziklamászói tapasztalat nélkül vág neki a Gyilkos-tó mellett található 1345 méter magas Kis-Cohárdon kiépített vasaltút megmászásának. Ezt tapasztaltuk meg mi is, amikor a Hargita Megyei Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálat meghívására elindultunk megmászni a kétszáz méteres vasaltutat.

Annak is bátran ajánljuk a próbatételt, aki hozzánk hasonlóan még soha nem mászott sziklát. A hegyimentők elmondása szerint a Wild Ferenc hegymászóról elnevezett vasaltút közepes nehézségű, annál valamivel talán nehezebb, de ha minden biztonsági előírást betartunk, akkor nem eshet bajunk. És természetesen minden nehézségért kárpótol az a látvány, amely elénk tárul miközben megmásszuk 173 méter szintkülönbséggel a 200 méteres vasaltutat.

Saját határainkat feszegetni

„Legyen rajtad könnyű, szabad mozgást biztosító ruházat, valamint bakancs, esetleg sportcipő, ajánlott a biciklis kesztyű használata is. A sziklamászás időtartama körülbelül két óra, amelyhez szükséges a jó fizikai erőnlét” – erre figyelmeztettek a hegyimentők meghívójukban.

A tanácsokat megfogadtuk, persze nem feltétlenül értettük, hogy egy ilyen kihívásban mit jelent pontosan a „jó fizikai erőnlét”. Így utólag tudjuk, hogy valószínűleg többet, mint, amivel mi rendelkezünk. De a testi épségünkért nem kellett aggódnunk, hiszen minden biztonsági előírást betartottunk: kaptunk a hegyimentőktől hegymászósisakot, kesztyűt a kapaszkodáshoz és hámot, amelyhez két karabiner csatlakozik. Utóbbi talán a legfontosabb eszközünk, hiszen ezeknek minden körülmények között a vasaltút biztonsági kábelébe kell csatlakozniuk. Az acélsodronyt két-három méterenként rögzítették a sziklába, minden rögzítésnél szigorúan egyenként szabad átkapcsolni a karabinereket, mert az is veszélyes, ha csak egy pillanatig nem vagyunk rögzítve.

Miután a biztonsági előírásokat tudomásul vettük, nekivágtunk az előttünk álló falnak. A via ferratát a gyergyószentmiklósi Dancurás hegyimentő csapat tagjai a Kis-Cohárd dél-nyugati oldalán alakították ki, ezért jó idő esetén folyamatosan süti a Nap a sziklát.

„Ennek az az előnye, hogy tiszta időben télen is könnyedén mászható a fal, hiszen a vaslépcsők gyorsan megszáradnak, így kevésbé veszélyes rajtuk mászkálni” – tudtuk meg Bertóti Zsolt hegyimentőtől.

Amikor elindulunk a via ferratán, a lent található fenyőfák csúcsával egy szintben vagyunk. Miközben haladunk fölfelé, egyre kisebbek és kisebbek lesznek a fák, és teljesen kinyílik a tér. Először maga a Gyilkos-tó válik láthatóvá, mígnem a csúcshoz közeledve messze belátni a Hagymás-hegység csúcsait.

Megélni a pillanatot

„Amikor ott vagy a sziklán, az tényleg a jelen megélése. Nem gondolkozol a munkádon, nem aggódsz a fizetés miatt, nem jut eszedbe semmi. Csak a szikla van és te: folyamatosan arra összpontosítasz, hogy a következő lépést sikeresen tedd meg” – mondja Fekete Örs, a Hargita Megyei Hegyimentő Közszolgálat elnöke.

És igaza volt, valóban nagy odafigyelést igényel a szikla megmászása, és tényleg nem gondoltunk másra, csak arra, hogy biztonságosan megtegyük a következő lépést. Számunkra a teljesen függőleges vagy éppen „kifelé türemkedő” szakaszok bizonyultak a legnehezebbnek, ahol jó fogást sem feltétlenül könnyű találni. Ezeken a részeken ugyanis nem látni, hogy merre halad az út, és bármennyire is a szabadban van az ember, kicsit bezártnak érzi magát, hiszen csak ő van meg a szikla.

„Kértél engedélyt a sziklától, hogy megmászhasd?” – kérdezte tőlünk Elekes Huba, a gyergyószentmiklósi Dancurás Egyesület elnöke akkor, amikor a sziklamászók „jutalmaként szolgáló” 160 méter magasban található kötélhídhoz közeledtünk. Be kellett neki vallanunk, hogy nem kértünk engedélyt a sziklától, alábecsültük, azt hittük, hogy könnyebben fog menni. „Ne aggódj, én időközben megbeszéltem vele, és beleegyezett, most már rendben feljutunk, a nehezén már túl vagy.” Elekes Huba kísért bennünket, vigyázott biztonságunkra, tartotta bennünk a lelket, biztatott, és tanácsokat is adott, hogyan kapaszkodjunk, hová érdemes lépni, hogy a következő lépcsőfokot is biztonságban elérjük.

Mintha tényleg megadta volna az engedélyt a szikla: egy idő után jóval könnyebben ment a mászás, annak ellenére, hogy még mindig voltak előttünk „függőleges” szakaszok. A hegycsúcsra megérkezés örömét, az elégtételt és megkönnyebbülést pedig nem lehet szavakkal leírni.

A Wild Ferenc vasaltút megmászását mindenkinek ajánljuk, aki szeretné azt a bizonyos igazi jelent megtapasztalni. Ebben a sportban az legjobb, hogy nincsenek olyan köztes időszakok, amikor az ember gondolatai elkalandoznak. A sziklamászást csak 100 százalékosan, testben, lélekben és szellemiekben lehet csinálni, nincs más lehetőség. És ha mégis kikapcsolnánk a jelent, hogy az egyik lépcsőfokon megpihenjünk, akkor sem enged el a szikla, azt mondja: nézd, milyen kilátást nyújtok neked, nézd a tájat, ahol élsz, szeresd azt, ami körülvesz!

Még több ilyenre lenne szükség

Fekete Örs elmondása szerint a tavaly októberben megnyitott, Kis-Cohárdon található via ferrata Hargita megye egyik legfontosabb turisztikai vonzerejévé vált. Az elmúlt közel egy év alatt körülbelül 10 ezren mászták meg, vannak napok, amikor száznál is többen felmerészkednek rá. A hegyimentők pedig akár két-háromszor is végigjárják egy nap.

A hegyimentők sajnálatosnak tartják, hogy a természetvédelmi területekre vonatkozó szigorú szabályozások miatt nehéz újabb vasaltutak kiépítését engedélyeztetni, pedig Hargita megyében számos erre megfelelő sziklafal található. Hozzátették, sok jó példával találkoztak Szlovéniában és Ausztriában is, az Elő-Alpokban például a Hargita megyei hegyekhez hasonló magasságokban számtalan különböző nehézségű vasaltút található, amelyek a helyi turizmust erősítik. Reményeik szerint az illetékesek nálunk is meglátják ebben a lehetőséget, hiszen, aki a sziklamászást választja, az nem akarja rombolni a természetet.