Bár a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) 2016-ban, még Dorel Coica polgármestersége alatt indított pert Szatmárnémeti kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, később sem szüntette meg, mivel az új, immár magyar városvezetőség sem változtatott az általuk jogsértőnek vélt helyzeten – közölte péntek este a nyelvi jogokat védő marosvásárhelyi civil szervezet.

A Cemo a Szatmár megyei RMDSZ-nek arra az álláspontjára reagált, miszerint Kereskényi Gébor polgármesternek nem állt módjában leállítani a pert, mert ezt csak a felperes tehette meg. Közleményében a szervezet emlékeztet: a kétnyelvű utcanévtáblák perének alapfokú tárgyalása 2017. március 2-án volt a Szatmár megyei törvényszéken. Miután alapfokon a bíróság elutasította kérésüket, fellebbezést nyújtottak be, a nagyváradi fellebbviteli bíróság pedig szintén a szatmárnémeti polgármesternek és önkormányzatnak adott igazat. Az ítélet indoklása még nem ismert.

A Cemo álláspontja szerint a kétnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó kérelem a magyar közösség létező jogaira és Románia nemzetközi szerződésekben vállalt konkrét állami kötelezettségekre épül. Emlékeztetnek: 1995-ben Románia elsőként ratifikálta a kisebbségi keretegyezményt, melyben kötelezettséget vállalt, hogy a hagyományosan nemzetközi kisebbségekhez tartozó személyek által jelentős számban lakott körzetekben a helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják.

Ugyan a 2001-ben módosított helyi közigazgatási körvénybe nem kerültek be az utcanévtáblákra vonatkozó keretegyezmény-cikkelyek, a román állam által ratifikált egyezmények a hazai jog részét képezik, és a román állam kötelezi magát, hogy következetesen és jóhiszeműen teljesítse az általa részes félként aláírt szerződésekből fakadó kötelezettségeket. Románia 2008-ban az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartáját is ratifikálta, amely szintén biztosítja ezeket a nyelvi jogokat.

A Cemo tájékoztatása szerint a szatmárnémeti önkormányzat nevében Kereskényi Gábor RMDSZ-es polgármester azzal indokolta a kétnyelvű utcanévtáblák elutasítását, hogy kihelyezésük megterhelné a város költségvetését, továbbá azzal érvelt, hogy nem létezik törvényes szabályozás a kétnyelvű utcanévtáblák ügyének rendezésére. A releváns kisebbségi jogi nemzetközi szerződésekről, mint például a nyelvi chartáról pedig azt állította, hogy az egyezmény (csak)irányadó elveket (principii orientative) tartalmaz. Azt is hozzátette, hogy Románia ugyan ratifikálta a nyelvi chartát, Írország, Franciaország, Belgium és Görögország azonban nem. 

„Elfogadhatatlanok az ellenérvek”

A Cemo álláspontja szerint az utcanévtáblák kihelyezése ellen felhozott érvek nem elfogadhatóak, hiszen a romániai magyar közösség anyanyelv-használati jogainak érvényesítése szempontjából teljes mértékben irreleváns, hogy a nyelvi chartát melyik más ország nem ratifikálta. Románia ratifikálta az egyezményt, ami mellesleg nem irányadó elveket, hanem kötelezettségeket fogalmaz meg, amelyeket az alkotmány automatikusan beemelt a hazai jogba a szerződés ratifikálásával.

A civil szervezet szerint elfogadhatatlan az az érv is, amely szerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése többletterheket róna az önkormányzatra, hiszen többletkiadás nem indokolhat jogsértést. A romániai magyar lakosok adófizető polgárok, és míg nyelvi jogaik érvényesítése valóban többletforrásokat jelent, ezen kötelezettségek teljesítését (és a velük járó többletköltséget) Románia vállalta, következésképpen nem tagadhatja meg. „Azt pedig különösen sajnálatra méltónak tartjuk, hogy a város magyar polgármestere is túl drágának tartja a kisebbségi jogok érvényesítését” – olvasható a Cemo válaszában.

„Megoldhatták volna a problémát”

A szervezet megállapítja: akárcsak a város előző polgármestere, Dorel Coica, Szatmárnémeti mostani magyar vezetősége sem tekinti sem jogi, sem politikai kötelezettségének a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését megkövetelő nemzetközi kisebbségi jogok érvényesítését. Szerintük a város mostani vezetősége megoldhatta volna a problémát, és megszüntethette volna a kisebbségi jogot sértő állapotot azzal, hogy a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek megfelelően kiteszi a kétnyelvű utcatáblákat, hiszen azok kihelyezését egyetlen helyi törvény sem tiltja. 

A Cemo az is sajnálatosnak tartja, hogy több mint húsz évvel a kisebbségi keretegyezmény ratifikálása óta a bíróságok még nem tudják, vagy nem akarják helyesen értelmezni az ország által ratifikált nemzetközi kisebbségi jogi egyezményeket, és az állami szervekkel megfelelően érvényesítetni az azokból fakadó állami kötelezettségeket.