Fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepelte szombaton Hargitafürdőn a Csíki Hegyimentők Egyesülete. Az ünnep különlegessége az volt, hogy a szervezők meghívták az egyesület alapítóit és létrejöttének előfutárait is, akik érdekes történetekkel idézték fel a hőskort.  

Idén valójában a Hargita megyei hegyimentés létrejöttét ünnepelik, hiszen a csíki csapat mellett szintén 1977-ben jött létre a gyergyói alakulat, a Dancurás Hegyimentő Egyesület. Ők néhány héttel korábban ünnepelték a kerek évfordulót.

Beszámoltak az eredményekről

A Hargitafürdőn tartott ünnepségen János Zoltán, ma már Franciaországban élő alapító levelét olvasták fel. Ebben az alapító kifejtette, hogy a két csapat létrejöttének idején a gyergyóiaké volt a hegymászás és a sí, míg a csíkiaké a tájfutás és szintén a sízés. Az alapító üzenetében kifejtette, hogy a tény, hogy van amit, és vannak, akik ünnepeljenek, örömmel tölti el.

Ezután Szőcs Tibor, a Csíki Hegyimentő Egyesület elnöke elmondta, hogy kevés olyan alkalom adódik, amikor az alapító tagok és a mai hegyimentők ilyen szép számban találkozhatnak.

„Reméljük, hogy méltó módon folytatjuk az elkezdett munkát, hiszen ez személyes célunk is, ahogy azt is reméljük, hogy eredményes munkát végzünk. Az egyesületben 17 önkéntes és egy alkalmazott hegyimentő van, és mindegyikünknek az a célunk, hogy minél kevesebb baleset történjen a hegyekben, ezért azon is dolgozunk, hogy az emberekben tudatosítsuk a hegyi környezetben való helyes viselkedést” – mondta az egyesület elnöke. Néhány érdekes adatot is megosztott: a csíki hegyimentők „felségterülete” 2600 négyzetkilométer, amelyen 86 túraútvonalat felügyelnek. Bejelentette továbbá, hogy 2018-ban megalakul a szentegyházi hegyimentőcsapat is.

Fekete Örs, a Hargita Megyei Hegyi- és Barlangi Mentő Közszolgálat elnöke meghatódva beszélt az ünneplőknek, a hegyimentőkhöz kapcsolódó gyermekkori emlékeket osztott meg. Hozzátette, hogy az elmúlt 40 év sok mindent bebizonyított, de ezek közül a legfontosabb, hogy az önkéntességnek nem lehet gátat szabni, hiszen aki elhivatott, az akkor is szívesen segít, ha nem kap cserébe juttatást.

A hőskor nehézségei

A hegyimentők meghívták az ünnepségre a 84 éves Berki Sándort, aki már azelőtt foglalkozott hegyimentéssel, hogy az szervezett formában megalakult volna. Ő mesélt arról, hogy annak idején mindenféle modern felszerelés és jármű nélkül, saját eszközökkel mentették a hegyekben bajba jutott embereket, és kilométereken át cipelték őket oda, ahonnan már a mentős is elláthatta őket.

Berki Sándor a gyermekek természetszeretetre való oktatását szorgalmazta, mert szerinte a mai fiatalság már eltávolodott a hegytől.

Tőke Dénes, a Csíki Hegyimentő Egyesület alapítója mesélt arról az időszakról, amikor elkezdték megszervezni az országos Salvamont-ralikat, amelyeken a Hargita megyei hegyimentők rendre az elsők között végeztek, és tulajdonképpen ezzel vívták ki a máig tartó ország szintű tiszteletet maguknak. Hozzátette, hogy a rivalizálás segített a legtöbbet abban, hogy a csapatok fejlődjenek, annak ellenére, hogy a hetvenes-nyolcvanas években még mindig nagy hiánnyal küszködtek, ami a felszereltséget illeti.

„A 14 Salvamont-ralin – amin az évek során részt vettem – a Hargita megyeiek soha nem értek el ötödiknél rosszabb helyezést. A mai hegyimentők a mi örökségünkből indultak, tehát nem a padlóról, és remélem, hogy negyven év múlva, amikor ők ülnek itt úgy, mint most mi, még nagyobb fejlődésről számolhatnak be a fiatalok” – összegzett a Tőke Dénes.

Chivu Marian a rendszerváltás idején vezette a hegyimentőcsapatot, és felidézte, hogy miként került Hargita Megye Tanácsának alárendeltségébe a közszolgálat. Ugyanakkor említést tett azokról a területekről, amelyeken még mindig fejlődésre van szükség.

Az ünnepi felszólalások után az egykori és mai hegyimentőket emlékplakettel jutalmazták, majd a csapat közös fényképet készített.