„Ha Istent ismertek, kerítetek egy tévészerelőt Gyimesfelsőlokon ennek a szegény lánynak” – írta ki Facebook oldalára Péterfy Gergely magyarországi író a múlt héten arra a félrecímzett levélre reagálva, amely egy Gergely Péter csíkszeredai tévészerelő helyett az ő postafiókjában landolt. A „minden idők egyik legmegrázóbb, nyelvileg egészen fantasztikus, irodalmi értékű félrement üzenetben” egy székelyföldi család segélykiáltása állt: az ünnepek előtt meg szeretnék javíttatni a hibás készüléket. Az író felhívását a székelyudvarhelyi sportoló, Fodor Emese komolyan vette, majd a helyszínen kiderült, a család alapvető szükségletekben szűkölködik.

Mint amikor egy tehetségválogatón megjelenik egy esetlen figura furcsa beszédhanggal, mimikával, vagy egészen szokatlan gesztikulációval, majd a csillagokat is leénekli az égből, és mindenki, aki első ránézésre kigúnyolta, legszívesebben elsüllyedne szégyenében, ugyanígy szálltak le utólag a magas lóról azok a kommenthuszárok is, akik ebben az esetben nem láttak túl a feladó helyesírásán és szóhasználatán. Akadtak viszont olyanok is, akik inkább az üzenet tartalmával foglalkoztak. Fodor Emese székelyudvarhelyi kerékpárversenyző és síoktató is így tett.

„Amikor megláttam a kiírást, először arra gondoltam, hogy én is úgy éreztem gyerekkoromban, hogy nagyon szegények vagyunk. Azóta az életemben sok minden történt, hála a szüleimnek, mert ők keményen dolgoztak azért, hogy mindenünk meglegyen. Az üzenetből átjött, hogy nagy baj lehet, ha valakinek nincs lehetősége megjavíttatni a tévét” – mesélt a Maszolnak Fodor Emese arról, hogy mi késztette arra, hogy új készüléket szerezzen a székelyföldi családnak.

Elmondta, sokat jár a Gyimesbe kirándulni és kerékpározni, és tudja: valóban gyönyörű tájban, de siralmas körülmények között élnek az ottani emberek. A főutca menti völgyekben laknak elszórva a családok. A gúnyos Facebook hozzászólásokról azt mondta, hogy „sajnos ilyen a világ”, és emlékeztetett, hogy „ezek az emberek annyira el vannak zárva a világtól, hogy már alig tudnak beszélni”.

Péterfy bejegyzéséről az is eszébe jutott, hogy ma nem ott tartana a sportkarrierje, ahol, ma nem lenne ismert, ha az évek során mások nem segítenek neki. „Nem egyedül hoztam ezt össze, engem rengeteg ember segített. Annyi mindent kaptam kéretlenül az életemben, hogy megtanultam, csodálatos dolog adni. Ha valamiből eggyel több van, ha a kenyeredet ketté tudod vágni, azt jó mással megosztani” – fogalmazott. Szerinte ez a normális, „nem úgy volt elképzelve ez a világ, ahogy most van”, mondta.

Arra gondolt, elkéri a szülei régi televízióját, mert nemrég úgyis lecserélték, beül az autójába, elviszi a készüléket Gyimesfelsőlokra, felméri a család helyzetét, és ha úgy látja, tud még rajtuk segíteni, visszatér hozzájuk.

Megérkezett a tévével a kétgyerekes székely családhoz, a lány tini, a fiú talán még tíz éves sincs. „Nagyon nagy szegénységben él ez a család. Aki ismeri Gyimest, tudja, hogy nincs minden sarkon egy üzlet vagy egy tévészerelő. A házba nincs bevezetve a víz, nincs fürdőszoba, nincs rendes bútoruk, nincs gáztűzhely, szóval alapvető dolgok hiányoznak a háztartásból. A szülőknek nincs munkahelyük, még Csíkszeredába sem egyszerű bejárni dolgozni, nagy a távolság” – számolt be helyszíni tapasztalatairól. Hozzátette: arra következtetett, a négy személy egy szobában lakik.

A készüléket egy újabb üzenetben köszönte meg a család, ezt most már célzottan Péterfy Gergelynek címezték.

„Együtt tudunk segíteni”

Fodor Emese szintén Facebookon tartotta a kapcsolatot az íróval, aki őszintén érdeklődött az ottani viszonyokról. Egyből felajánlotta a további segítségét, jelezte, nem mond le a családról, ennek érdekében pedig megpróbálja mozgósítani az erdélyi baráti és rokoni kapcsolatait. Persze tudják, hogy ez csak egy nyomorban élő család a sok közül, de „én azt mondtam Péterfy úrnak, hogy a sors valamiért ezt a feladatot adta nekünk, ezt fogta ki az ő hálója”, magyarázta.

A gyimesi családnak alapvető dolgokra van szüksége, például főzőkályhára, bútorra, szőnyegre, tartós élelmiszerre, de egy elemlámpának is nagyon örülnének, hogy a sötétben is kimehessenek az udvarra.

A székelyudvarhelyi sportoló bízik benne, hogy elindítottak egy folyamatot, és mások is felajánlják a segítségüket, az író felhívására is többen jelentkeztek. „Nem állok én sem úgy, hogy nagy dolgokat csináljak, de úgy gondolom, hogy együtt tudunk segíteni” – fogalmazott.