Roxana Tudor Olténiában született, Craiován végezte az egyetemet, 35 éves koráig semmit nem tudott a magyar kultúráról. Aztán egyszer csak rázuhant egy könyvespolc, és úgy döntött, hogy magyarrá válik.

A jelenleg Bukarestben élő, 37 éves reklámmenedzser korábban a román sajtónak mesélte el a magyarrá válásának egészen sajátos történetét. Most a Magyar Hírlapnak adott interjúban beszélt arról, miként járult hozzá egy baleset ahhoz, hogy valósággal beleszeressen a magyar kultúrába.

Roxana Tudor a magyarországi napilapnak elmondta: 2015 májusában rázuhant egy könyvespolc, ami majdnem eltörte a gerincét. Hónapokig kórházról kórházra járt, ágyhoz volt láncolva, de közben állandóan egy furcsa magyar zene visszhangzott a fülében, amit talán egy hónappal a balesete előtt hallott először. Ez Zámbó Jimmy egyik dala volt.

„Tudom, nem a legmélyebb, legtartalmasabb zene – de számomra úgy hatott, mint valami mennybéli orvosság, amely enyhítette a fájdalmaimat, és megnyugtatott. Már lábadoztam, amikor elkezdtem kutatni a dal és az édes nyelv iránt, amelyen hozzám szólt” – mesélt a kezdetekről a reklámmenedzser.

Roxana Tudor ezután megpróbált megtanulni magyarul, és ez nagyon nehezen ment neki. Már majdnem feladta, de „akkor már a részévé vált”. Rengeteg magyar könyvet vásárolt és magyar zenét hallgatott, és mára már a székelyföldi barátai szerint „pesties tájszólásban”, de jól beszéli a nyelvet.

Környezete rossz viccnek vélte ezt a furcsa átváltozását. „Remélték, ha meggyógyulok, abbamarad ez az egész. Mire mész a magyar nyelvvel? Kérdezgették. Hogy mire? Éppenséggel az életemet köszönhetem neki, és már nem is tudok nélküle élni” – jelentette ki.

Az interjúból kiderül az is, hogy a munkahelyén azóta „magyar hölgy” a beceneve, a barátai pedig már őt kérdezgeti magyar kultúráról, hagyományokról és gasztronómiáról. „Persze vannak románok, akik átkoznak azért, mert „átléptem a másik csapatba”, árulónak és még rosszabbnak neveznek, de ez már lepereg rólam” – tette hozzá.

"Minden este elimádkozom a Miatyánkot magyarul"

Roxana Tudor még a baleset előtt járt Budapesten, és már akkor nagyon megszerette a magyar fővárost. Mint mondta, megérintették őt a műemlékek, az épületek, de a nevetés és a levegő is. „Talán előjel volt? Mintha az őseim hívtak volna a szent földjükre, hogy rádöbbenjek, a szívem ide tartozik” – vallotta a magyar napilapnak.

Budapestre azóta nem volt ideje eljutni, de rendszeresen jár a magyar barátaihoz Csíkszeredába. Egyszer pedig egyik székelyföldi vendéglátója azzal búcsúzott: „Roxana, mi egy vérből valók vagyunk!”. Ekkor verset is írt arról, hogy mennyi minden köti a magyarokhoz. „Minden este elimádkozom a Miatyánkot magyarul, és remélem, a Jóisten is segít majd, hogy támogassam a magyar szellemiséget a világon” – zárul az interjú.