Idén is több százezer zarándok érkezett Csíksomlyóra, hogy részt vegyen a 451-ik pünkösdszombati fogadalmi búcsún, amelynek idei jelmondata: „Legyen nekem a te igéd szerint”. Ebben az évben is egyetlen díszmeghívottja volt a búcsúnak Marian Adam Waligóra lengyel pálos szerzetes, a czestochowai Jasna Góra-i pálos kolostor házfőnöke személyében, aki a szentbeszédet mondta magyar nyelven.

A Kis- és Nagy-Somlyó hegye közötti nyeregben 12.30-kor kezdődő szentmisére már reggel elindultak a zarándokok. A fogadalmi búcsú jelképét, a győzedelmi zászlót, vagyis a labarumot, a mise kezdete előtt két órával indították el a csíksomlyói kegytemplomtól, amelyet a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium diákjaiból álló kordonban vittek ki, illetve hoztak le a középiskola diákjai, a labarumot egyházi elöljárók is kísérték. A kordont követve ment ki nyeregbe Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, felesége, Herczeg Anita, Eperjes Károly magyarországi színművész, illetve hazai közméltóságok.

A hagyományokhoz híven az első keresztalja, amely kiérkezik a nyeregbe, a gyergyóalfalviaké volt, hiszen a legenda szerint 451 évvel ezelőtt az alfalvi István pap vezetésével vívtak csatát a gyergyói, csíki és kászoni katolikusok a Hargitán található Tolvajos-tetőn János Zsigmond hittérítő serege ellen.

A búcsú idei jelmondatáról

A történetet a szentmise eleji köszöntőjében Jakubinyi György gyulafehérvári érsek is felidézte. Majd a búcsú idei jelmondatához kapcsolódóan emlékeztetett, hogy ezek Szűz Márai első szavai, amelyeket az evangéliumban olvashatunk. Akkor hangzanak el, amikor az angyal köszönti őt, és közli vele, hogy Isten fiát hordja a szíve alatt, Mária pedig ezekkel a szavakkal jelzi, hogy az Úr akarata szerint él és cselekszik.

De hasonlót fogalmaz meg Jézus Krisztus is a keresztfán, szenvedése alatt: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te”. Az érsek szerint ez a két teljesen különböző élethelyzetben, a bölcsőnél és a sírnál is elhangzó hasonló mondat figyelmeztet minket arra, hogy Isten akarata szerint kell élnünk.   

„Mindnyájunknak szüksége van a Szűz Anya tekintetére”

Marian Adam Waligóra lengyel pálos szerzetes prédikációjában a Szűz Mária közbenjárásába vetett hit fontosságáról beszélt. Mindenek előtt emlékeztetett rá, hogy „őt követve nem térsz le az útról; rá gondolva nem hibázol; amikor ő védelmet nyújt, nem aggódsz; amikor a kegyelem veled van, célba érsz”.

Meglátása szerint a czestochowai és a csíksomlyói Szűz Anyára tekintve egyaránt ajándékot kapunk: az Istenanya tekintetét, amelyre mindannyiunknak szüksége van a kegyelmével együtt, hiszen Isten jelenlétének üzenetét adja át nekünk.

„Miért is zarándokolunk? Azért, mert hívő emberek és egy nemzet részei vagyunk. Azért, hogy tanúságot tegyünk a többi testvéreinknek a hitünkben való közösségünkről. Kedves magyar testvéreim, soha ne engedjétek el egymás kezét, bárhol is vagytok a világon. Azért vagyunk ma itt, hogy kérjünk valamit, itt hagyunk magunkból valamit, ugyanakkor el is viszünk valamit” – elmélkedett a pálos szerzetes.

„Mindig megismétlődik bennünk a sátáni gondolat, hogy nem fogok szolgálni Istennek”

Ezután felidézte az angliai Alfie Evans, egy hároméves kisfiú történetét, aki néhány héttel ezelőtt még súlyos betegségben szenvedett, és bírósági döntés értelmében kapcsolták le őt az életben tartó orvosi gépekről. A csodával határos módon, a kisfiú önállóan kezdett lélegezni. Ferenc pápa felajánlotta, hogy a Vatikán orvosai kezeljék őt, de a brit igazságszolgáltatás ellenezte azt. A kisfiú időközben életét veszítette.

Marian Adam Waligóra szerint ez a történet a mai világ barbárságát bizonyítja, hiszen „a jog hatalmába burkolózva mondtak le Alfie életének védelméről, akinek az volt a bűne, hogy súlyos betegségben szendevett, és az is bűne volt, hogy a szülei mindent megtettek volna azért, hogy életben tartsák. (…) Sajnos mindig megismétlődik bennünk a sátáni gondolat, hogy nem fogok szolgálni Istennek”.

Szerinte ez a történet is arra figyelmeztet, hogy úgy szeressünk, ahogy Mária szerette a gyermekét, amikor Egyiptomba menekültek, hogy megóvják őt. Megjegyezte, szavai nem a pesszimizmus hangja, hanem az élet becsapása ellen való felszólalás.

Ezt követően a Himnusz első sorával kérte Isten áldását a magyar népre és Fekete István író szavaival búcsúzott: „Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.”

A szentbeszéd alatt kitartott a száraz idő, azonban a szentmise második felében eleredt az eső, ami egyébként csak keveseknek szegte kedvét. A tömeg megvárta az áldoztatást, amelyet követően közösen énekelték el a Pápai himnuszt, a magyar, a székely és a régi székely himnuszt.