A nyomtatott díszmeghívóktól a köszöntések utolsó szaváig minden kétnyelvű (magyar és román) volt a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa által szervezett ünnepségen, amelyet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére tartottak az Auditorium Maximum koncertteremben. A meghívottakat az est házigazdái, Magdó János főkonzul és felesége fogadták a bejáratnál, az est pedig a magyar és román himnusz meghallgatásával kezdődött.

„A Mit kíván a magyar nemzet? tizenkét pontja körbejárta az országot, azokat a magyarok egyöntetűen, napokon belül elfogadták. Talán még soha azelőtt a történelem során nem volt ilyen átfogó és spontán egyetértés, és nem tudnánk hasonló példát felhozni a szabadságharcot követő, több mint másfél évszázadból sem. Pedig fontos egy nemzet számára, hogy legyenek sikerélményei, amelyek felrázzák, összeterelik, közös és önzetlen cselekvésre sarkallják az embereket" – mondta beszédében Magdó János, hozzátéve, hogy a mai magyar társadalomnak hiányzik egy ilyen közös élmény, egy közös cél, amely mögé a nemzet minden egyes tagja fel tud sorakozni.

A szabadság eszméje 48-ban a románságot éppúgy megérintette, mint a magyarokat – emlékeztette a hallgatóságot a főkonzul. „Számos román értelmiségi örömmel fogadta a pesti változások hírét. A román nemzeti program első változatát március 28-án, itt, Kolozsváron fogadta el a román fiatalok gyűlése. Olyan követeléseket tartalmazott, mint a románság egyenlőségének elismerése, a politikai képviselet, a vallási egyenlőség, az anyanyelvű oktatás biztosítása, egyenlő közteherviselés, jobbágyfelszabadítás, vagy az, hogy a törvényeket közöljék románul is, a teljesen vagy nagyrészt románok lakta településeken az értekezés nyelve legyen a román, ahol pedig kisebb arányban élnek, nevezzenek ki románul jól tudó hivatalnokokat."

Soós Anna, az ünnepségnek helyet biztosító Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese az épület szimbolikus jelentőségéről beszélt, ahol az ünnepség folyt. „Azon a helyen vagyunk, ahol az első magyar kőszínház állt, ahol - korát megelőzve – otthont kapott a hivatásos magyar színjátszás, amelynek megnyitására kiírt pályázat Katona Bánk bánjának megírásához vezetett, ott, ahol Déryné Széppataki Rózának és Egressy Gábornak tapsolhatott a közönség. A hely, ahol most összegyűltünk, a kolozsvári magyar kulturális élet virágkorát idézi, s figyelmeztet arra, hogy gazdag örökségünk egyúttal a jelenre és jövőre is vonatkozó felelősséget is ró ránk" – mondta Soós Anna.