A korai univerzum legnagyobb galaktikus szuperhalmazát fedezték fel csillagászok, a proto-szuperklasztert Hüperionról, a görög mitológia titánjáról nevezték el, aki a napot tartotta. A gigantikus képződmény tömege a becslések szerint a Napnál egymillió milliárdszor (!) nagyobb, és olyan távol van tőlünk, hogy a Földről megfigyelve azt látjuk, milyen volt több milliárd évvel ezelőtt.

A szuperhalmazok a világegyetem (eddig felismert) legnagyobb struktúrái, melyeket galaxisok csoportjai alkotnak. A Szextáns csillagképben lévő Hüperion olyan mint ötezer Tejútrendszer – mondta Steffen Miefke, az Európai Déli Obszervatórium (ESO) működésének legfőbb irányítója. Az ESO működteti a chilei Atacama-sivatagban a Very Large Telescope-ot (VLT), amellyel a Hüperiont észlelték.

Csillagászati léptékben a Hüperion még kamasznak számít. Földtől való távolsága azt jelenti, hogy a csillagászok úgy figyelik meg, ahogyan az ősrobbanás után mintegy 2,3 milliárd évvel keletkezett. Az univerzum 13,8 milliárd éve keletkezett. "Ezek a galaxisok nagyon távol vannak tőlünk, szinte az univerzum keletkezésének kezdetén, és lehetővé teszik, hogy jobban megértsük, miként fejlődött a világegyetem az ősrobbanástól a napjainkig" – magyarázta Miefke.

A Hüperion kora hatoda az univerzuménak. Ez olyan, mintha képesek lennénk megfigyelni egy nyolcvanéves ember kamaszkorát. A Naprendszert magában foglaló Tejútrendszer mintegy 13,6 milliárd éves.

A Hüperiont a VLT VIMOS spektrográfjával (Visible Multi-Object Spectrograph) észlelték, ez a négycsatornás multiobjektum-spektrográf és képalkotó eszköz egyidejűleg akár ezer galaxis kis felbontású színképének rögzítésére is alkalmas. A csillagászok szerint ez a spektrográf olyan, mintegy "időgép a sivatag közepén", megmutatja, milyen volt az univerzum, amikor kora a jelenlegi egyharmada volt.

A felfedezés a Bolognai Asztrofizikai Intézet kutatója, Olga Cucciati vezette kutatócsoport nevéhez fűződik. A Hüperionról készült tanulmányt az Astronomy and Astrophysics című tudományos folyóirat következő számában teszik közzé.

Címlapi illusztrációnk forrása: ESO