Új sorozatunkban az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) díjazott dolgozatai közül a legaktuálisabb kutatási témákat felvető, társadalmunkhoz legszorosabban kapcsolódó munkákat ismertetjük. Elsőként Gombos László-József fiatal kutatóval, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának végzős egyetemista hallgatójával beszélgettünk, aki témavezető tanárával, dr. Czellecz Boglárkával a Kolozsvár környéki talajvízforrások minőségi állapotát vizsgálta. 

Tanulmányok ezreit olvassuk nap, mint nap, sokszor úgy, hogy a kutatócsoport tagjait és a vizsgált régiót sem ismerjük, mégis fontolóra vesszük az eredményeket. Talán nem is gondolnánk, hogy a közvetlen környezetünkben is megannyi fiatal kutató él, aki csak arra vár, hogy a munkáját a nyilvánosság előtt feltárhassa.

„Az embereket nem ijeszti meg a szemetes környezet”

Arra a kérdésünkre, hogy mi vonzotta ebben a témában, Gombos László-József  – aki egyébként a Cholnoky Jenő Földrajzi Szakkollégium Székelyföldi Ásványvíz Kataszter munkacsoportjának tagja – elmondta, már elsőéves egyetemistaként felkeltette az érdeklődését a Kolozsvárhoz tartozó hajdani Szamosfalvi Gyógyfürdő, amelynek vizsgálata során több alkalommal is azt tapasztalta, „az embereket nem ijeszti meg a szemetes, sokszor visszataszító környezet, és mindezek ellenére rendszeresen hordják a vizet mindennapi ivóvízszükségletük kielégítésére”.

Hozzátette, nem ez volt az egyedüli megbotránkoztató helyzet, ugyanis kirándulásaik során többször felfigyeltek rá, hogy nem túl megbízható forrásokból hordanak haza vizet a Kolozsvár környéki emberek. „Egyetemi éveim során számos forrásról szereztem tudomást, némelyek vizét jómagam is fogyasztom, így érdemesnek találtuk megvizsgálni a leggyakrabban fogyasztott vizeket” – érvelt a fiatal kutató.

Elárulta, felfedezései során gyakran ütközött nehézségekbe: a csermelyekről kevés információ állt rendelkezésére, a vizsgálatokhoz szükséges műszeres háttér biztosítása sem volt könnyű feladat, valamint a fogyóanyagokat is folyamatosan pótolnia kellett. Bár „a Cholnoky Jenő Szakkollégium a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet támogatásával, illetve más támogatásokkal igyekszik besegíteni a költségek fedezésébe, ezek ellenére is a kutatások többnyire önköltséges lebonyolításúak”.

A nehézségek azonban nem lombozták le a kíváncsi Lászlót: első lépésként tudomást szerzett a legtöbb Kolozsvár környéki forrásról, feljegyzéseket készített, azonosította azok elhelyezkedését, majd a látogatottság és ismertség alapján kiválasztotta, melyek lennének a vizsgálatra legalkalmasabbak. Bár néhány esetben nem talált a forrás minőségére, vagy annak környezetére utaló információt, nem hagyott fel az általa kiválasztott vizek vizsgálatával, így a hajdani Szamosfalvi Gyógyfürdő X. számmal jelölt forrása, a Szent János-forrás, az Erzsébet-forrás és a Szelicse irányába, a Bükk-erdőn átvezető út mentén található Bivalyos-forrás (a fiatalok által adott név) került a vizsgálati elemek közé. „A méréseket az időjárási helyzethez alakítottuk. Próbáltunk minél pontosabb és rendszerezett mérést végezni, hogy az esetleges szennyeződéseket kimutathassuk a vizekben” – magyarázta.

Szemetes környezet, szennyezett vizek

Elmondta, felmérésének legnagyobb hozadéka az volt, hogy információt tudtak szolgáltatni néhány Kolozsvár környéki természetes forrás vízminőségéről az ammónium, nitrit és nitrát koncentrációjának szempontjából. Munkálataikat decembertől áprilisig végezték, csapadékmentes és csapadékos időjárási körülmények között egyaránt.

A kitartó munka eredményeként sikerült kimutatniuk: „A legtisztábbnak az Erzsébet-forrás mondható, mert alig reagál az időjárási jelenségekre. A leglátogatottabb víz bizonyult a legérzékenyebbnek, ugyanis a Szent János-forrás vize csapadékos időszakban nagymértékben szennyeződik, az ammónium értéke többszörösen meghaladja az ivóvízben megengedett határértéket (határérték 0.5 mg/l, csapadékos időszakban a forrás vizében elérheti a 3.8 mg/l-t). A Bivalyos-forrás szintén szennyeződik csapadékos időszakban, ugyancsak az ammónium értéke növekszik. A hajdani Szamosfalvi Gyógyfürdőn vizsgált forrás szennyezése csak kismértékű, vagyis elhanyagolható”. Elmagyarázta, a Szent János- és Bivalyos-források esetében a vizek fölötti területrészről származott a legtöbb szennyeződés, amelyeket a csapadékkal érkező és felszín alá beszivárgó víz hoz magával.

Az egyetemista kutató által vizsgált vizek a talajvízből táplálkoznak, ezért könnyen és gyorsan változhat a minőségük és a szennyezettségük foka az időjárási viszonyoktól függően. Az ilyen szennyeződések rövid időn belül megjelennek, eredetük lehet háztartásból származó szennyezés, mezőgazdasági, illetve ipari szennyezés. Kutatásából kiderült, a vizsgált elemek nagy részét a mezőgazdasági szennyezés károsította, azaz trágya, fekália elsősorban a disznófarmok révén, amely a felszín alatt bomlásnak indult, „a bomlás eredményeképpen előbb ammónium képződik, ebből nitrit, majd nitrát jön létre a különböző baktériumok tevékenysége során”. Azt is elmondta, hogy a nitrát a vér oxigénszállításra hat negatívan, ezért szükséges elkerülnünk a szennyezett vizek fogyasztását.

Visszatérő látogatók, mint karbantartók

Felhívta a figyelmet a Szamosfalvi forrásnál tett észrevételükre, miszerint a forrás vize egy felszín alatti tartályban gyűl össze, és ebből vezetik ki a felszínre: „a felszínen a forrás kivezető csövét eldugaszolják, hogy töltés során nagyobb hozammal távozzon a víz. Ez a megoldás (részben állott víz) a mikrobiológiai szennyezések szaporodásának kedvez. Ilyen jellegű paramétereket mi nem vizsgáltunk, de potenciális jelenlétükre felfigyeltünk”. Hozzátette, a vízminőségi vizsgálatok mellett nem hagyhatják szó nélkül a csermelyek környezeti állapotáról tett megfigyeléseiket sem: „elkeserítő tény, hogy nagyon sok esetben nem egy pozitív kép tárul elénk, amikor meglátogatjuk ezeket. A környezetük nem megfelelő, foglalatuk nincs karbantartva, leromlott az állapotuk, sok esetben szemetesek”.

A Szent János-forrás koszos környezetének az emberi hanyagság az oka. A szemetelést sokan arra fogják, hogy „nem található kuka a közelben”. Hozzátette, a Bivalyos-forrásnál már fellelhető a kuka, de így sem oldódik meg a környezetszennyezés problémája. Arról is beszámolt, hogy a Bivalyos-forrás újonnan kiépített, de kevesen használják a vizét, mert a minőségéről semmit sem tudnak, az Erzsébet-forrás pedig elapadó vize, valamint nehezebb megközelíthetősége miatt háttérbe szorul.

„A Szamosfalvi Gyógyfürdő múltja egy aktív, nagyszámú közönség által látogatott, kiépített helyszínről számol be. A jelenben viszont egy romos, szemetes helység tárul elénk, amikor a helyszínre érkezünk” – nyilatkozott a kutató, aki dicséretesnek tartja, hogy olykor a források környezetében megfigyelhető a javulás, amikor néhány felelősségteljes, visszatérő látogató összeszedi a szemetet, vagy valamilyen pozitív formában hozzájárul a hely karbantartásához.

Azt is elárulta, hogy az elkövetkezendőkben szeretné, ha a forrásokhoz az általuk vizsgált eredményeket kifüggeszthetnék, és információs táblák segítségével is jelezhetnék a hivatalos szervek által rendszeresen vizsgált vízminőségi adatokat.

Gombos László-József fiatal kutatóként úgy látja, megéri kutatással foglalkozni. „A közösséget érintő kutatásoknak konkrét hasznosíthatóságuk van, ezt fontosnak tartom, a témaválasztás alapja is részben ez volt.  Az egyéni hozadéka a kutatásoknak a szakmai fejlődés. Diákként a szakmai elmélyülés sokat jelent, olyan helyzetekkel, helyszínekkel, munkamódszerekkel, problémákkal találkozhatok, amelyekre az iskolapad nem ad lehetőséget” – összegzett.