Az ember több száz évvel azelőtt megváltoztatta a Himalája egyik legmagasabb gleccserét, hogy eljutott oda amerikai kutatók szerint, akik az ipari forradalom több mint kétszáz évvel ezelőtti kezdetének bizonyítékaira bukkantak a gleccserből vett jégmintában.

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett tanulmányukban az Ohiói Állami Egyetem Byrd Sark- és Klímakutató Központjának szakemberei kimutatták, hogy a szén európai égetéséből származó melléktermékek a 18. század végén eljutottak egészen a Himalája középső részén elterülő Dasuopu-gleccserig, amely mintegy tízezer kilométerre van Londontól, az ipari forradalom szülőhelyétől.

„Az ipari forradalom az energiahasználat forradalma volt. És a szén égetése emissziót idézett elő, amelyet a szelek egészen a Himalájáig repítettek" – idézte az egyetem közleménye Paolo Gabrielle-t, a tanulmány vezető szerzőjét.

A kutatócsoport része volt annak a nemzetközi tudóscsoportnak, amely 1997-ben utazott a Himalájába, hogy a gleccserből jégmintákat vegyen. A jégmagok „feljegyzik" a havazás nagyságát, a légköri áramlásokat és más környezeti változásokat az elmúlt időkben. Az Ohio Egyetem Byrd központjában őrzik a világ egyik legnagyobb jégmaggyűjteményét. A himalájai Sisapangmán mintegy 7200 méter magasságban lévő Dasuopua a világ legmagasabb olyan pontja, ahol a kutatók jégmintákból a klíma változására utaló adatokhoz jutottak. Tanulmányukhoz az 1979-ben vett jégminták egyikét elemezték.

A jégmag, amely a régmúltban felgyűlt és idővel újrakristályosodott hó és jég tömegéből vett minta, minden egyes szelete a múltról szolgál bizonyítékokkal. A benne lévő levegőbuborékok összetétele, különösen az oxigén- és hidrogénizotópok aránya segít a minta keletkezési idejében uralkodó klíma meghatározásában.

A kutatók megállapították, hogy az általuk vizsgált jégminta 1499 és 1992 között formálódott. Elemzésük megmutatta, hogy 1780-tól, az ipari forradalom kezdetétől megnőtt a mérgező anyagok, mint a kadmium, a króm, a nikkel és a cink szintje a mintában. Ezek a szennyező fémek mind a szénégetés melléktermékei, amelyeket a kutatók szerint a téli szelek vittek el nyugatról a Himalájába. A kutatók szerint lehetséges, hogy bizonyos fémek, különösen a cink a nagyméretű erdőtüzekből származnak, amelyeket az 1800–1900-as években mezőgazdasági területek nyerése céljából gyújtottak. A jégminták szennyeződése az 1810 és 1880-as évek közötti időszakban volt a legerőteljesebb.

Gabrielle elmondta, ennek az lehet az oka, hogy akkor a tél az átlagosnál csapadékosabb volt a gleccser térségében, és jóval több jég és hótakaró keletkezett. A tudós megjegyezte, a szennyezés már jóval az előtt elérte a Dasuoput, hogy az ember feljutott volna a hegyre. A Mount Everestet 1953-ban, a Sisapangmát 1964-ben mászták meg először .