Csíkszeredai epidemiológus: a koronavírus megváltoztatta a létünket és a gondolkodásunkat


-A A+

A hetek, hónapok előrehaladásával egyre többet tudunk a SARS-CoV2 koronavírusról, illetve az általa okozott COVID-19-ről. A tudósok már egyre megbízhatóbb következtetéseket vonhatnak le nemcsak a járvány terjedésével, hanem a gyógyítással kapcsolatban is. Több biztató hatású oltóanyag látott napvilágot, azonban még mindig nem telt el elég idő a vírus megjelenése óta ahhoz, hogy választ adjanak például arra, hogy ezek az oltóanyagok mennyi ideig nyújtanak majd védettséget. Hogy mikor térhetünk vissza a régi életünkhöz, vagy egyáltalán visszatérhetünk-e valaha? Többek között ezeket a kérdéseket is feltettük dr. Sîngeorzan Sergiu epidemiológus főorvosnak, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház Egészségügyi Ellátással Összefüggő Fertőzéseket Megelőző Egysége osztályvezetőjének, aki az országos Fertőzések Megelőzéséért és Ellenőrzéséért Egyesület (APCI) elnöke is.

Mindenek előtt tisztázzuk, hogy mikor beszélhetünk járványról és mikor világjárványról?

Járványról beszélünk, amikor bizonyos embercsoportot érintő fertőzés jelenik meg, amely egy régióban vagy országban terjedni kezd. Amint egyre több és több országban, kontinensen jelenik meg a betegség, fertőzési gócok alakulnak ki, akkor már pandémiával, vagyis világjárvánnyal állunk szemben.

Melyek azok a mutatók, amelyek alapján egy járványos betegséggel kapcsolatban megállapítják annak fertőzőképességét?

Reprodukciós rátának, röviden R0-mutatónak nevezik azt az indikátort, amely tudományos kutatásokra alapozva mutatja meg, hogy egy adott vírusnak mekkora a terjedése. Ezen mutatók alapján számolják ki azokat az előrejelzéseket is, hogy milyen mértékben fog terjedni az adott vírus. Minél magasabb ez a szám, annál nagyobb eséllyel fertőződnek meg az emberek. A SARS-CoV-2 esetében az R-érték 2,2 és 2,7 közé esik. Ez azt jelenti, hogy egy személy körülbelül kettő vagy három személynek fogja átadni a vírust. Az első személy átadja mondjuk három embernek, azok további három-három személynek és így tovább. Tehát a koronavírus esetében elég magas a reprodukciós ráta. Az influenzának ennél jóval alacsonyabb a terjedési aránya, ahogy egyébként az eboláé sem jelentős. Utóbbi esetében azonban a mortalitás sokkal magasabb, mint a koronavíruséban. Aki elkapja az ebolát, körülbelül nyolcvan százalék a valószínűsége annak, hogy meghal. A koronavírus esetében a mortalitás messze nem ilyen magas.

A koronavírus fertőzőképességével kapcsolatban ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy akkor, amikor megjelennek az első tünetek, az illető személy az azt megelőző egy-három napon volt a leginkább fertőzőképes. Éppen ezért hasznosak a maszkviselés kötelezővé tételét előíró rendelkezések, hogy már akkor óvjuk embertársainkat, amikor még nem is tudjuk, hogy már javában fertőzünk. Azt már biztosan tudjuk, hogy három módon terjed a vírus: levegőben, cseppfertőzéssel, valamint érintkezéssel, ezek közül a legesélyesebb, hogy cseppfertőzés útján kapjuk el. Ezért fontos, hogy viseljük a maszkot.

És mekkora a koronavírus mortalitási rátája? Sokan azzal érvelnek, hogy az influenza veszélyesebb, halálosabb, mint a koronavírus.

A pontos mértéket ebben az esetben nem lehet megállapítani. Az a közvélekedés, miszerint az influenza is legalább ennyire halálos, azért nem állja meg a helyét, mert mindkét fertőzés esetén azok az emberek esnek áldozatul, akiknek valamilyen társbetegségük is van. Úgy kell elképzelni ezt, mintha az egyébként is beteg ember egy szakadék szélén haladna, és ezek a fertőző betegségek csak a végső lökést adnák meg, hogy belezuhanjanak. Hogyha valaki túlsúlyos, dohányzik, gyakran iszik alkoholt, cukorbeteg, ráadásul szívbeteg, és még megjelenik ezek mellett a koronavírus is, amely még inkább igénybe veszi az immunrendszert, várható, hogy a szervezet nem tud ellenállni, és a beteg meghal. Ilyenkor viszonylagos, hogy minek tulajdonítjuk a halál okát. Amikor a kórházból kiadják a holttestet és a kibocsátóban az szerepel, hogy a beteg koronavírusos volt, azzal csak azt igazoljuk, hogy a fertőzés benne volt a szervezetében, de nem tudjuk megállapítani, hogy konkrétan a koronavírustól ért-e véget az élete.

Végeznek boncolást a koronavírussal fertőzött elhunytak esetében?

Most már elkezdtek kórbonctani vizsgálatokat végezni. Korábban mindenki úgy kezelte a koronavírus-fertőzéssel elhunyt embereket, mint annak idején az ebolásokat. Ez véleményem szerint eltúlzott intézkedés volt. Egy koronavírusos fertőzéssel elhunyt betegtől már cseppfertőzéssel nem lehet elkapni a vírust, az egyetlen mód az érintkezés lenne, de ha megfelelően fertőtlenítünk, akkor nem áll fenn a kockázat. Ugyanez a helyzet a temetésekkel: ha már belekerült a koporsóba az elhunyt, a temetésen nagyobb eséllyel fertőzik meg egymást a jelenlévő élők, mint az elhunyt, akit még fertőtlenített műanyag zsákba is zártak.

A tavaszi kijárási tilalom bevezetése is drasztikus lépés volt. Véleménye szerint járványügyi szempontból indokolt volt a bevezetése?

Igen, indokolt volt. Sőt nagyon is jókor hozták meg a döntést: akkor, amikor a nyugat-európai országokban már javában tombolt, de nálunk még nem volt jelen olyan nagymértékben a fertőzés. Nem beszélve Hargita megyéről, ahol hosszú ideig egyetlen esetet sem regisztráltak. Ez volt a bizonyíték arra, hogy a kijárási tilalomnak egészségügyi szempontból jó hatása volt, hiszen a vírus nem tudott olyan gyorsasággal terjedni. Ha visszagondolunk a reprodukciós rátára, akkor ez modellezi a legjobban: amíg mindenki otthon maradt, nem volt, akinek átadni a vírust, nem tudott terjedni.

Honnan tudták a kutatók már tavasszal, hogy ősszel lesz egy második, erősebb hulláma a világjárványnak?

Főként az előző világjárványokból nyert tudásunk, tapasztalatunk alapján tudjuk előrevetíteni, hogy lesz második és akár harmadik hullám. Jól meghatározott matematikai modellek alapján számolják ki, hogy mikorra várható a következő hullám, és hogy az mennyire lesz súlyos. Ugyanazon az elven működik, mint a gazdasági válságok előrejelzése. Természetesen ezekben a számításokban mindig benne van a tévedés lehetősége. A koronavírussal kapcsolatosan minden tanulmány azt jelezte előre, hogy Romániában decemberre várható a második hullám tetőzése kilencezer napi esetszámmal. Ehhez képest már most több napon átléptük a tízezres új fertőzési számot. Tehát a hibalehetőség megvan, de viszonylag jól sikerült behatárolni a második hullám tetőzésének idejét és mértékét.

A tanulmányok azt mondják továbbá, hogy valamikor februárban várható a harmadik hullám tetőzése, de az nem lesz olyan erős, mint a mostani. Erre az az egyik magyarázat, hogy egyre többen esnek át a betegségen, és kialakul a szervezetükben az immunitás. Ezek a személyek olyanok lesznek, mint egy palánk, hiszen náluk a vírus terjedése megáll, nem adják tovább másoknak.

Tavasszal Hargita megyét immunológiai szempontból elég felkészületlenül érte a koronavírus-járvány. Mivel nálunk az első hullám idején nem voltak fertőzéses esetek, a második hullám kezdetekor azonnal elkezdődött az esetek gyors növekedése. És majd érdekes lesz megfigyelni, hogy amikor a nyugati országokban lassulni fog a terjedés, akkor nálunk újra növekedni fog. Mi mindig lépéshátrányban leszünk ebből a szempontból. Jelen pillanatban, ha ránézünk a járványgörbére, akkor óvatosan azt is kijelenthetjük, hogy ebben az időszakban tetőzik a második hullám. Természetesen a számokat nagyban befolyásolja az, hogy hány tesztet végeznek egy nap alatt.

Ön hogyan látja, jó döntést hoztak Szlovákiában azzal, hogy a teljes lakosságot letesztelték az antigéntesztekkel?

Jó döntés volt, hiszen a gyorstesztek segítségével is meg tudják állapítani, hogy milyen stádiumban van az ország. Még akkor is, ha benne van a hibalehetőség, viszonylag elég jól ki tudják mutatni, hogy hányan fertőzöttek, de tünetmentesek. De ezen kívül a gyorstesztek értelmét nem nagyon látom, hiszen azok eredményét rendszerint igazolni szokták egy másik hagyományosnak nevezhető teszttel. Nálunk, a csíkszeredai kórházban például olyan eszközeink vannak, amelyek néhány órán belül eredményt is mutatnak. Ilyen esetben nincs értelme a gyorstesztek alkalmazásának.

Mi a véleménye ezzel szemben Kínáról? Elvileg onnan indult el a vírus, viszont az országból nem érkeztek olyan hírek, hogy lezajlott volna a második hullám.

Az egyetlen dolog, amit Kínával kapcsolatban ki merek jelenteni, hogy ott valami furcsaság történt. A kezdetekben teljes őrület volt, és amióta alább hagyott a vírus, nem hallottunk semmit róluk. Nagyon különös az, hogy egy idő után nem is jelentettek új eseteket, holott egy ilyen hatalmas országban ez elkerülhetetlen. Ugyanakkor képtelenségnek tűnik, hogy az általuk bevezetett korlátozó intézkedések ennyire hatékonyak lettek volna. Azért nem merek találgatásokba bocsátkozni, mert félő, hogy összeesküvés-elméletnek fog hangzani. Az kétségtelen azonban, hogy esetükben nagy előnyt jelent, hogy számtalan orvosi védekező és segédeszközt ott gyártanak, ami nem mellékesen a gazdaságuknak is jót tesz.

Ön szerint elképzelhető, hogy a koronavírus elleni oltás is olyan legyen egy napon, mint amilyen manapság a rózsahimlő vagy a kanyaró elleni oltás? Szükség lenne egyáltalán erre?

Ez nagyban függ a vírus felépítésétől, ugyanis ha elkezd túl könnyen mutálódni, és nem marad stabil a szerkezete, akkor nagyon nehéz lesz egységes védőoltást létrehozni. A kanyaró vagy a rózsahimlő esetében az jelenti az előnyt, hogy azok genetikai szerkezete stabil. Az influenza ezzel szemben könnyen mutálódik, ezért is fejlesztenek ki minden évben új összetételű oltóanyagot ellene, és ezért javasolt, hogy minden évben beoltassuk magunkat. Ugyanakkor a mutáció során erősödhet, illetve gyengülhet is a vírus fertőzőképessége. Ezek azok a dolgok, amikre még nem tudunk választ adni a koronavírus esetében. De egyelőre úgy néz ki, hogy a mutációk, amelyek eddig végbemennek, nem olyan drasztikus változások. Ez azért jó hír, mert így nem olyan nehéz oltóanyagot készíteni ellene. Egyelőre úgy látjuk, hogy az a variáns, amely annak idején elindult Kínából, lassabban terjedt, mint az Európában most jelen lévő mutáció, viszont a Kínából induló variáns fertőzése súlyosabb tüneteket idézett elő. Az európai mutáció okozta fertőzésből könnyebb kilábalni.

Időbe telik továbbá az is, amíg kiderül, hogy a szervezetünk hogyan adaptálódik a vírushoz, illetve, hogy a vírus hogyan adaptálódik hozzánk. Ez is tulajdonképpen arról szól, hogy az erősebb fél lesz a túlélő, ahogy ezt Charles Darwin is megállapította evolúciós elméletében.

A laboratóriumokban végzett kísérletek szerint a koronavírus képes akár két napig is életben maradni egy felületen. Szaporodni önmagában ugyan nem tud, mint a baktériumok, mert gazdatestre van szüksége. Viszont figyelembe kell vennünk azt, hogy a való világ nem egy laboratórium, tehát a vírusnak más körülmények között kell túlélnie körülöttünk. A levegőben pedig csak néhány órát képes életben maradni.

A romániai epidemiológusok tartják egymással a kapcsolatot, osztanak meg tapasztalatokat? Zajlik a háttérben a jelenlegi járványhelyzetre vonatkozó tudományos munka?

Romániában összesen mintegy háromszáz epidemiológus dolgozik. Egy részük a megyei közegészségügyi igazgatóságokon tevékenykedik, másik részük a kórházakban. Mi, akik a kórházakban dolgozunk, tartjuk egymással a kapcsolatot, közös WhatsApp-csoportunk is van. Az APCI is ezt a közös gondolkodást hivatott elősegíteni nemcsak az epidemiológusok körében, hanem minden olyan egészségügyi alkalmazott részvételével, akik a fertőzések megelőzésével foglalkoznak. Amikor elindult az együttműködés, meg sem fordult a fejünkben, hogy megjelenik a koronavírus, és elsöpör mindent. Létrehoztunk egy munkacsoportot, amelynek tagjai csak a kórházakban dolgozó epidemiológusok. Naponta értesítjük egymást, hogy milyen problémákkal szembesülünk, megosztjuk a tapasztalatainkat.

Ugyanakkor szeretnénk elindítani egy saját kutatást, ami szándékosan nem kötődik a koronavírushoz, mivel nekünk is szükségünk van arra, hogy néha más dolgok kössék le a gondolatainkat. Egy retrospektív tanulmányt szeretnénk elvégezni a perifériás vénakanülök használata során megjelenő fertőzésekkel kapcsolatban. Azt figyelnénk meg, hogy milyen intravénás eszközöket használnak a kórházakban, hogy fejlődnek ezek, mit adnak be a betegeknek rajtuk keresztül. Világszinten nagyon kevés tanulmányt készítettek eddig ezzel kapcsolatosan.

Ön szerint mikor térhetünk vissza a régi életünkhöz? Eljön még annak az ideje, hogy nem kell maszkot hordanunk és állandóan figyelnünk a fertőtlenítésre, és nyugodtan mehetünk tömegbe?

A legnagyobb paradoxon ebben az egészben, hogy a fertőtlenítésre mindig jobban oda kell figyelnünk, a koronavírus megjelenése előtt is erre lett volna szükség. Erről beszéltünk már évek óta itt, a kórházban, és szerveztünk tájékoztató kampányokat. Mert nemcsak a koronavírust állítja meg a fertőtlenítés, hanem minden mást is. Amikor a spanyolnátha terjedt az egész világon, akkor is a fertőtlenítés, a maszkviselés és a távolságtartás volt a leghatásosabb megelőzési módszer. Tehát évszázados tapasztalatok alapján mondjuk ma is ugyanezt. Annyiban könnyebb a helyzetünk, hogy ma már vannak antibiotikumok, valamint más modern kezelési módok. Ehhez képest szinte elképzelhetetlen, hogy akkor milyen nehéz időket éltek az emberek. A koncepció továbbra is ennyire egyszerű: korlátozni kell a vírusok és baktériumok terjedését.

De soha nem lesz már az életünk pontosan ugyanolyan, mint a koronavírus megjelenése előtt, főként azért, mert ez az egész megváltoztatta a létünket és a gondolkodásunkat. Ez a világjárvány megmutatta nekünk, hogy az egészségügyi intézményeink felkészültsége milyen gyenge. És járványok még lesznek, ez biztos. Éppen ezért a jelen helyzetből kell levonnunk a tanulságokat, hogy a következő járványt már jobban kezeljük. A kórházak esetében például arra az egyszerű tényre is rávilágított a világjárvány, hogy milyen rossz a kórtermek helyzete. Mindegyiknek külön illemhelyisége kellene legyen. A romániai kórházak többségében a kórtermekben négy-öt ágy is van. Ha azok mind megtelnek páciensekkel, elég nehéz a fertőző betegségek terjedését megakadályozni a körükben. Egy kórteremben két ágynál többnek nem szabadna lennie.

Ugyanakkor az egészségügyi munka során is valószínűleg megmarad ez a túlzónak látszó elővigyázatosság, kiváltképpen a tüdőbetegekkel való munka során. Viszont az is előnye a jelen helyzetnek, hogy az egészségügyi intézményi munka digitalizációja felgyorsult, hiszen igyekszünk a távolságtartási előírásoknak megfelelni. Ennek mindenképpen meg kellett történnie.

Időbe telik, amíg megint tömeges rendezvényeken vehetünk részt, és ez főleg azon fog múlni, hogy lesz-e igazán hatásos oltóanyag. És persze ehhez az is kell, hogy minél többen megkapják az ellenszert, hogy kialakuljon a nyájimmunitás. A legnagyobb kérdőjel viszont a most megjelent oltásokkal kapcsolatban az, hogy ezek védőhatása meddig tart. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a SARS-CoV-1 és MERS korábbi megjelenése után már elkezdték kifejleszteni az oltóanyagot, ami aztán abba maradt, mert eltűntek a betegségek. A tudósoknak viszont most előnyükre vált, hogy a kutatásokat nem a nulláról kellett kezdeniük.

(Címlapkép: pexels.com)








EZT OLVASTA MÁR?

X