Az elektronikus sport, vagy e-sport résztvevői professzionális módon és versenyszerűen játszanak számítógépes játékokkal, a nyugaton és fejlett keleti országokban terjedő mozgalom pedig Kolozsvárra is betette a lábát. Alex Cornea, az E-Sports Cluj elnöke annak a kolozsvári egyesületnek egyengeti az útját, amely az egyre inkább ismertté és elismertté váló műfajt képviseli a városban. Interjúnkban az e-sportokra, az egyesület tevékenységére, a számítógépes játékokkal kapcsolatos sztereotípiákra kérdeztünk rá.

Hogyan határoznád meg az e-sportot? Sportnak nevezhető egyáltalán?

Hosszasan tárgyalhatnánk, hogy mi a sport, rengeteg pró és kontra érv van a témában. Személy szerint nem látom értelmét annak, hogy a foci, jégteke, sakk, és a League of Legends, Mario, StarCraft összehasonlítása fölött vitázzunk, mert ahogyan én látom, mindegyikük kapcsolódik a fizika, szellemi (stratégia, ügyesség) erőfeszítéshez és állóképességhez, összeköti az említetteket a versenyszellem, a velünk született vágy, hogy jobbak legyünk, túllépjünk a jelen állapotunkon. Számomra játék és sport között éppen a verseny tesz különbséget. A játékot a fejlődés elengedhetetlen feltételének tartom: ha tanulni akarsz, kezdd játékkal, és minden magától fog jönni. Amikor pedig két vagy több ember tesztelni akarja a képességeit az adott játékkal, akkor jön be a képbe a verseny.

Milyen célkitűzésekkel és filozófiával indult útnak az E-Sports Cluj?

Nálunk minden a tagokon, önkénteseken és a játékosok közösségén múlik, nincs leszögezett filozófiánk. Sajnálatos módon Románia lemaradt a kulturális területek fejlődésében, a mi célunk pedig egy kiegyensúlyozottság: az egyik oldalon egy játékosi környezet kialakítása, a másikon egy folyamatos fejlődés, ahogyan ez civilizált országokban is történik. Amikor a játékosokról beszélek, nemcsak a játszani akarókról beszélek, hanem a fejlesztőkről, a körülöttük kialakuló közösségekről is. A fejlődéshez pedig hozzájárul mindenki: a zenészek, a tervezők, grafikusok és színészek, írók, rendezők, vagy éppen a rajongók által készített anyagok.

Milyen események szervezését vállalja fel az egyesület?

Vannak a kompetitív játékokra összpontosító eseményeink, legutóbb például a League of Legends világbajnokság döntőjét követtük végig élőben, de vannak közösségépítők is, mint a „spawning pool”, amikor egy-egy bárban vagy pubban laptopokon játszunk. A célunk az, hogy bármit is szervezünk, a számítógépes játékokra, a társasjátékokra, a képregényekre, a jövőre, és miért ne, a DIY-re (Do it Yourself, magyarul barkácsolás, csináld magad mozgalom) koncentráljunk. 5 és 65 év között van a résztvevők életkora, diákoktól frissen házasodott embereken át nagyszülőkig, akik az unokáikat kísérik el.

Folyamatosan zajlanak viták a számítógépes játékok erőszakosságáról. Egyesek szerint veszélyesek, mások szerint éppen ellenkezőleg. Mi az álláspontod ebben a kérdésben?

Ez egy olyan témakör, amelyben a romániai közösség a múltban ragadt, sajnos a környezetemben is sokan előítéletekre építenek, és nem igénylik, hogy a valóságot megismerjék. Pszichológusok és szociológusok régen cáfolták a számítógépes játékokban levő erőszak káros mivoltát. Christopher Ferguson pszichológus például nemrég közölt egy tanulmányt a témában, és nem talált összefüggést a játékok és a fiatalok erőszakossága között.

Az én álláspontom bizonyítékokra épül, és bár nem vagyok sem pszichológus, sem szociológus, le tudok vonni következtetéseket. Meglátásom szerint az erőszak mindenkiben benne van (és az ismeretlentől való félelemből következik), de az erőszak nem egyenlő az agresszióval. A játékok pedig nem növelik az agressziót a játékosokban, és amennyiben összefüggés található a két jelenség között, az éppen fordított.