A kézművességet és a legkorszerűbb technológiát ötvözi a csíkszeredai Ambrus Zsolt vállalkozása. Kis csapatával, a Print 3D Manufacturinggel kerámiából készítenek tárgyakat 3D-nyomtatóval, amelyet maga rakott össze, autodidakta módon. A technológiáról, eredményekről, célkitűzésekről beszélgettünk.

Mekkora kihívás volt a 3D nyomtató összerakása?

Amióta megismerkedtem a technológiával, nem volt kérdéses számomra, hogy magam fogok nyomtatót építeni. Vásárolni nem akartam. Amit elképzeltem, arra sajnos nem képes a kereskedelemben található nyomtatók nagy többsége, ami pedig megfelelne, az túlságosan drága. Nagyon sokat segítettek ötletekkel, többek között Ambrus Zoltán, az unokatestvérem, aki automatizálásban viszi a prímet.

Az építés első fázisában a tervrajz készült el, vagyis fejben felvázoltam, hogy mit szeretnék, minek hogyan kell majd működnie, ezt pedig – tervrajz nélkül – elkészítettem. Ez a gép egy álmom beteljesülése, mert mindig is szerettem volna építeni valamit, amire majd büszke lehetek, és úgy érzem, hogy ez a nyomtató ilyen lett. Lehet, hogy egy mérnök csapatnak nem kell olyan sokat gondolkoznia apróságokon, amig összeáll a kép, de én sokszor hajnalokig gondolkoztam, hogy mit hogyan oldjak meg.

Ráadásul egy ilyen kaliberű gép megépítése nem olcsó mulatság, de meg mindig sokkal olcsóbb így, mint vásárolni egyet. Az átlagos nyomtatók 1000-1500 lejtől már elérhetők, az én gépem méreteivel rendelkezők viszont (1 köbméteres építőfelülettel) már sokkal drágábbak, 28-30 ezer euró között mozog az áruk a piacon.

Milyen szakmai háttered van?

Jelenleg 3D-nyomtatással foglalkozom, ha lehet így mondani, nem hagyományos módon. Pár éve fogott meg a téma: mivel mindig érdekelt a technológia fejlődése, amikor egy kis szabadidőm akadt, rögtön böngészni kezdtem az újdonságok után az interneten. Szakmai hátterem igazából nincs, önerőből tanultam meg minden apró kis csínját a 3D-nyomtatásnak, és annak egy olyan fokú továbbfejlesztését, amit tudtommal nem sokan művelnek. Két munkatársammal, Horváth Istvánnal és Tompos Hajnallal a nyomtatott 3D-s kerámia területén mozgunk, az ultramodern technológia es az ősi kézművesség ötvözésével.

Hogyan állítjátok munkába a nyomtatót?

Különböző profilú cégekkel tárgyaltunk nagyméretű 3D-nyomtatók építéséről, szeretnénk piacra dobni jövőben, a továbbiakban a piaci igények döntenek. A magunk számára még legalább egyet kell készítenünk, mert néha túl sok a nyomtatnivaló, a gép pedig egyszerre csak egy munkát tud elvégezni. Kerámiából készítünk különböző tárgyakat, vázákat, egyéb érdekességeket, amelyeket a Soldigón árulunk.

Tulajdonképpen hogyan működik egy ilyen gép?

Több ága van a 3D-nyomtatásnak. Amit én használok, az az úgynevezett FDM (Fused Deposit Modeling), amelynek az elve az olvasztott műanyag csíkokban való egymásra helyezése három dimenzióban, tizedmillimeteres pontossággal. A nyomtató működési elve a CNC-ben gyökerezik (vagyis a számítógép pontos koordináták szerint irányítja a gépet): kezdetnek kell egy szolid 3D-s modell, amit egy úgynevezett darabolóprogram az előre beállított igények szerint feloszt és egy koordináta-fájlot hoz létre. A nyomtató vezérlője ezt soronként beolvasva irányítja a gépet a léptetőmotorok segítségével a pontosan meghatározott helyre, és kinyomja az olvasztott műanyagot a kívánt mennyiségben.

Mit gondolsz, mennyire a jövő technológiája a 3D-nyomtatás? Arra haladunk, hogy a telefonokat nem megvásároljuk, hanem letöltött tervekkel kinyomtatjuk otthon?

A 3D-s világ már nagyon fejlett lett, de itthon még idegenkedünk tőle. Lassan viszont eljutunk arra a pontra, ahol már elengedhetetlen lesz egy-egy 3D-nyomtató minden olyan kis vagy akár nagy cégnél, amelyik termeléssel foglalkozik. Nézzük meg például egy autógyárban egy új kilincs gyártási folyamatát: mostanáig hónapokba telt, amíg egy végső modellt fel tudtak tenni az autóra, formatervezők sokasága dolgozott egy agyagmodellen, amit aztán elvittek egy öntőforma-gyártó céghez, aki pár hét alatt készített még egy öntőformát, hogy aztán elkészülhessen a fizikailag megfogható próbamodell – amelyről legtöbbször kiderült, hogy itt-ott nem is épp olyan, amilyennek lennie kellene. A 3D-nyomtatóval ez a folyamat leszűkíthető két, jobb esetben egyetlen napra. Ez önmagáért beszél. De vehetjük például a Koenigsegget, ami pionír az autógyártásban: ők a turbójaikat már fém 3D-nyomtatóval készítik, és rengeteg pénzt meg időt spórolnak meg ezzel.

Már évek óta léteznek felhőszolgáltatások világszerte, léteznek ingyenesen letölthető modellek, amiket drag&drop stílusban kinyomtathat az ember. Léteznek interneten megrendelhető nyomtatások is: van neked például egy modelled, amit szeretnél kinyomtatni, ezért felkeresed például az iMaterialise-t, Stratasyst, mostantól akár minket is, és a cég kinyomtatja neked. Egy másik fontos tudnivaló, hogy a 3D-nyomtatók olyan tárgyakat tudnak megépíteni, amiket öntőmatricákkal lehetetlenség. Gondolok itt olyan komplex dolgokra, mint kocka a kockában, vagy olyan végtermékekre, amiket általában akár 3-4 részből kellett összeállítani, és most ezzel a technológiával azonnal el lehet készíteni. 3D-nyomtatókat már szinte minden téren alkalmazzak, már személyre szabott műprotéziseket gyártanak, fogtechnikában is jeleskednek. Az kétségtelen, hogy a 3D-nyomtató a jövő, kár, hogy itthon még nem látják így az emberek.