A Babeș–BolyaiTudományegyetem egyik kutatója, Silye Lóránd is hozzájárult ahhoz, hogy tisztázzák egy tengeri egysejtű evolúcióját – olvasható az egyetem közleményében. 

"Az evolúciókutatás számára komoly kihívást jelent folyamatukban megmutatni a változásokat, az átalakulások okait, katalizátorait. A felmenők kihalnak, fosszilizálódnak, láncszemek tűnnek el, látszólag érthetetlen irányú változások mennek végbe. Mondhatni, talányfejtő munka a (mikro)paleontológusé, így a BBTE geológus oktatójáé, Silye Lórándé is" - olvasható a közleményben.

Ilyen nyomozómunkára vállalkoztak egy nemzetközi együttműködés keretében a Brémai Egyetem, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a japán JAMSTEC ügynökség, az Edinburgh-i Egyetem, a skóciai St Andrews-i Egyetem, a Genfi Egyetem, valamint a németországi GEOMAR óceánkutató központ munkatársai, amikor egy az Atlanti-, Indiai- és Csendes-óceán vizein, illetve a Földközi-, Vörös-, Balti- és Északi-tengeren egyaránt honos likacsosházú (Foraminifera) nemzetség, a Bolivina egyedeit vizsgálták alaktani, törzsfejlődési, illetve elterjedés szempontjából. 

A nemzetség különböző fajai az aljzaton és a vízoszlopban egyaránt fellelhetők, ennélfogva igen kedvező alanyai a vizsgálódásnak. A kutatás arra összpontosított, hogy miként mehet(ett) végbe az aljzatlakó (bentonikus) életmód lebegővé (planktonikussá) alakulása. Különösen nagy evolúciós erőfeszítésről van szó, amit az a tény is jelez, hogy utóbbi, azaz a vízben lebegő életmód évszázmilliókkal az aljzatlakó életmód után jelent meg a tengervizek közegében, és míg viszonylag kevés, alig néhány tíz modern planktonikus likacsosházú fajt tartanak számon a szakemberek, az aljzatlakó fajok száma ennek sokszorosára tehető. 

A planktonikus életmód olyan radikálisan eltérő táplálkozási, morfológiai, szaporodási, illetve lebegési „kompetenciákat”, alkatot követel az aljzathoz kötött életmódhoz képest, hogy nem elég pusztán néhány tulajdonság csekély mértékű adaptálódása, a változásoknak viszonylag gyorsan és optimális rendben kell megtörténniük. A kutatók szerint e roppant evolúciós ugrás az alábbi forgatókönyv mentén válhat(ott) lehetővé: a lebegésnek kedvező alaktani idomulás megelőzi a táplálkozási adaptációt, az élőhely-változtatásnak lépcsőzetesen kell történnie, az új élettérhez szükséges élettani jellemzők egymástól függetlenül alakulnak ki az átváltozás különböző fázisaiban, végül azonban együttesen teszik lehetővé a radikális életmódváltást.

A tanulmányt jegyző szerzők nem túloznak, amikor „tettenérést” ígérnek – kiderül ugyanis, hogy olyan evolúciós folyamatot csíptek el, ami az avatott szem számára hiányzó láncszemek nélkül, élő egyedek megfigyelésén keresztül tárja fel a változás lépéseit és ütemét.