Közzétette honlapján a Jupiter Nagy Vörös Foltjáról készített legfrissebb és eddigi legrészletesebb képeket az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), amelynek Juno űrszondája a hét elején minden eddiginél közelebb került a légköri képződményhez. 

A Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter gázóriás foltja egy 16 ezer kilométer széles légköri képződmény a bolygó déli féltekéjén. Létét valószínűleg az ellentétes irányú keleti és nyugati áramlásoknak köszönheti. A kutatók 1830 óta figyelik meg, ám lehet, hogy már több mint 350 éve létezik. A Juno magyar idő szerint július 11-én 01.55-kor haladt el a Jupiter bíbor felhőspiráljai fölött mintegy 9 ezer kilométerre. Az űrszonda kamerája, a JunoCam által készített nyers felvételek nem csupán a Nagy Vörös Folt kiterjedését, hanem lenyűgöző színeit is megmutatják.

"Továbbra is rengeteg rejtély övezi a nagy vihart, egyebek között, hogy mi okozza pontosan a vörös színét és milyen energia hajtja" - mondta Jared Espley, a Juno program egyik kutatója. A friss felvételek alapos elemzése mellett a szakemberek megvizsgálják az elhaladáskor begyűjtött egyéb adatokat is, amelyek valószínűleg segítenek a bolygó belsejének feltérképezésében. "A többi tudományos műszer döntően azt vizsgálja, hogy mi is történik pontosan a felhők alatt" - magyarázta Espley, hozzátéve, hogy ezek az információk lehetővé teszik a kutatók számára, hogy kiderítsék mi rejlik a Nagy Vörös Folt alatt.

A Juno 53 naponta közelíti meg a bolygót, a következő "űrrandevú" szeptember 1-jén lesz. A legénység nélküli űrszonda 2016 júliusában állt sikeresen pályára a gázóriás körül. A főként napenergiával működő járművet hat éve indították a floridai Cape Canaveralból, fő küldetése a Jupiter mágneses mezejének felmérése.

A tudósokat különösen az érdekli, mennyi vizet tartalmaz a bolygó, ami döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy a Naprendszeren belül hol született. A Jupiter eredete befolyásolta a többi bolygó kialakulását és pozícióját.  A gigászi bolygó tömege másfél-kétszer akkora, mint a Naprendszer többi bolygója együttvéve, ezért úgy vélik, hogy már a nagyságából fakadó tömegvonzás is segíthetett megvédeni a Földet az üstökösök és aszteroidák becsapódásaitól.