Mit jelent a science communicator, és miben áll a munkája? Van-e a sajtónak felelőssége a széles körű tudománynépszerűsítésben? Ezekről kérdeztük Serestély Zalánt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem munkatársát, a kultúra „mindenevőjét”, aki verset és prózát is ír, de nem szereti, ha költőnek vagy írónak nézik, mert igényli, hogy átjárása legyen a különböző alkotási területek között.

Serestély Zalán, a BBTE science communicator munkatársa tudományos tartalmakat közvetít a sajtón és az egyetem hivatalos médiumain keresztül – Facebook-oldal, honlap – úgy, hogy azt a laikus olvasó minél jobban megértse. Munkájából több szereplő is nyer: egyrészt a kutatók munkáját megismeri a szélesebb közönség, aki végre a saját nyelvén olvashat tudományos tartalmat, másrészt pedig elősegíti a kommunikációt a szakmai közösségek között. „Fontos, hogy a BBTE-n belül létrehozzunk egyfajta kommunikációt. Mint a legtöbb felsőoktatási intézményben, itt is tapasztalhatók nyelvi, etnikai, diszciplináris és generációs törésvonalak, melyeket valamiképpen át kellene hidalni” – fogalmazott Serestély Zalán.Hogyan is kell elképzelni az említett munkakört? Zalán többek közt egy hírlevélből válogatja a cikkeket, amely heti bontásban összegzi a nagy presztízsű, nemzetközi folyóiratokban megjelent BBTE-tanulmányokat. Bár ez a hírlevél nyilvános, bárki számára elérhető, az egyetem munkatársainak az a tapasztalata, hogy aránylag kevesen követik. Az itt megtalálható 10–20 oldalas angol nyelvű tanulmányokból kiválogatja azt a négy-ötöt, amelyről úgy gondolja, hogy a széles közönség érkdeklődésére számot tartó információkat tartalmaz. Arra is odafigyel, hogy lehetőleg minél több szakterületről szemlézzen. A tanulmányokból egy-másfél oldalas kivonatokat készít, amelyeket lektorálás után a munkatársai a sajtó rendelkezésére bocsátanak.

„Izgalmas feladat, ad egy transzdiszciplináris szemléletet, de tény, hogy nagyon kivezet a saját szakterületemről. Nehéz megszokni, hogy nemcsak terminológiai eltérések, hanem gondolkodásmódbeli eltérések is vannak a szakterületek között. Sokszor van az, hogy bölcsészként teljesen másként látnék egy történetet, de éppen ez az érdekes, hogy nem kell feltétlenül egyetértsek ezekkel az információkkal, hanem fontosabb arra ráéreznem, hogy ez egy olyan téma, ami valószínűleg sok embert érdekelni fog” – részletezte munkakörét.

Az erdélyi magyar sajtónak nincs erőforrása arra, hogy mindent lefedjen

Zalán pár évig a sajtóban is dolgozott, és emlékei szerint az erdélyi magyar sajtó igenis rászorul a science communicator munkájára. „Jobb nem emlegetni azokat a forrásokat, ahonnan a tudományos cikkeket gyűjtöttük akkor”, mondta. Azt látja, hogy a sajtónak sokkal könnyebb viszonylag kész szövegekkel dolgozni, hiszen nincs elég pénz, idő és erőforrás arra, hogy a szerkesztő tudományos témák után kutasson, és kivonatokat írjon a húszoldalas angol cikkekből.

Arra sincs lehetőség, hogy az újságírók minél több tudományos konferenciára eljussanak, de ennek többek között Zalán szerint az is az oka, hogy Kolozsváron eseménydömping van. „Azt látom, hogy események vannak, a Kolozsvári Magyar Napoktól Tusványosig a BBTE mindenütt felhúz egy sátrat, és tart bemutatókat, csak a sajtónak nehéz szelektálni, nincs erőforrása arra, hogy mindent lefedjen” – tette hozzá.

Emellett sokszor a szakértelem hiánya is meggátolja az újságírót abban, hogy elmenjen egy tudományos előadásra, pedig a tudománynak vannak nagyon izgalmas rétegei is. „A földrajzosok és geológusok már rég nem határokat rajzolgatnak egy térképen, ahogy azt elképzelnénk, hanem megújúlóenergia-projektekkel, és olyan aktuális jelenségekkel foglalkoznak, mint a nemzetközi migráció” – hozott példát Zalán.

Továbbá azt gondolja, hogy itthon nincs hagyománya a tudománynépszerűsítésnek. „Népszerűsíteni a bölcsészetet elvileg nem azt kéne jelentse, hogy lenézed azt, akinek megpróbálod elmagyarázni, hogy mire jó a bölcsészet, hanem azt, hogy például megpróbálod elmagyarázni, hogy milyen szociológiai, nyelvfilozófiai vagy pszichológiai súlya lehet annak, amikor Émile Ajar Előttem az élet-ében azt olvasod, hogy ’pedig nekem mindegy volt, strikkelt-e az anyám; ha ismertem volna, szerettem volna, és jó stricije lettem volna’. Nagyon sok eszköz lenne arra, hogy próbálj beszélni, gondolkodni arról, hogy mire jó a te szakmád a szélesebb közönség perspektívájából nézve, csak nehéz, mert nincs benne gyakorlatunk” – magyarázta.

Címlapfotó: eirodalom.ro