Tizenhárom kisebb fekete lyukat fedeztek fel a Tejútrendszer központjában lévő hatalmas fekete lyuk körül a Columbia Egyetem csillagászai.

Az ilyen kisebb fekete lyukakból több ezer is lehet ott. A Nature-ben megjelent cikk szerzői az ELTE fizikusára, Kocsis Bencére is hivatkoznak, aki az mta.hu-nak magyarázta a felfedezés hátterét.

„A galaxis közepén lévő szupermasszív fekete lyuk környezetében lévő fekete lyukak tömege összemérhető a Napéval (tömegük feltehetően 5 és 30 naptömeg között van). E felfedezés nem ma történt, hosszú éveknek kellett eltelniük, míg a Chandra űrtávcső adataiból a jel és a zaj aránya alkalmassá vált a fekete lyukak azonosítására” – mondta az mta.hu-nak Kocsis Bence, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Atomfizikai Tanszékének adjunktusa.

A Sagittarius-A* környezetében lévő sűrű csillaghalmaz megismerése azért váratott magára évtizedekig, mert a Föld és közte számos olyan objektum (gáz- és porfelhők) található, amelyek mind zavarják, sőt gyakorlatilag meg is akadályozzák, hogy a látható fény eljusson tőle hozzánk. Az elektromágneses sugárzás bizonyos komponensei (az infravörös fény, a rádió- és röntgenhullámok) azonban áthatolnak az akadályokon, és a mai legmodernebb vizsgálóeszközökkel már nagy felbontással tanulmányozhatók.

Az utóbbi 12 évben a Chandra sokszor irányította detektorait a Sagittarius-A*-ra, a teljes megfigyelési idő két hetet tesz ki, ami rendkívül soknak számít. Ezeket az adatokat összességében elemezve a Nature-ben publikáló, a Sagittarius-A* közepére koncentráló kutatók nagyjából száz különálló röntgenforrást írtak le a középponttól számított 13 fényéven belül, amelyek közül 26 három fényév távolságon belül helyezkedik el. A kérdés az volt ezután, hogy pontosan mik ezek a röntgensugárzást kibocsátó objektumok.

A fekete lyukak közvetlen megfigyelése éppen azért olyan nehéz, mert maguk nem bocsátanak ki semmiféle általunk érzékelhető sugárzást. A környezetükben lévő és a fekete lyukak hatására örvénylő gázok viszont igen. A központ három fényéves környezetében felfedezett 26, röntgensugárzást kibocsátó objektum felét találták stabilnak, amelyek valószínűleg úgynevezett milliszekundumos pulzárok (a felvillanásaik között eltelő időtartam a milliszekundumos nagyságrendbe esik). A fennmaradó 13 sugárforrásról pedig úgy vélik, hogy maguk is fekete lyukak, bár sokkal kisebbek a központinál.