Zürichi és német kutatóknak sikerült az eddigi legrégebbi lepra-örökítőanyagot rekonstruálniuk. Azt azonban ők sem tudták tisztázni, honnan is ered ez a betegség.

Nemcsak a korábban vélt kettő, hanem több leprabaktérium-törzs is elterjedt volt a középkori Európában, tehát lehetséges, hogy itt alakult ki a lepra. Erre az eredményre jutottak zürichi és német kutatók, akiknek sikerült az eddigi legrégebbi lepra-örökítőanyag rekonstruálása is.

A lepra Európában egészen a 16. századig széles körben elterjedt volt, és még ma is a világ sok országában előfordul: évente több mint 200 ezer ember betegedik meg újonnan. A betegség fő kórokozója a Mycobacterium leprae nevű baktérium.

A Zürichi Egyetem és a Tübingeni Egyetem, valamint az emberiség történetével foglalkozó Max Planck Intézet részvételével zajlott nemzetközi kutatás 90 olyan egyéntől vett mintát vizsgált, akik 400 és 1400 között éltek Európában és akiknél a leprára jellemző csonttorzulás mutatkozott. Ezen minták alapján tíz középkori genomot rekonstruáltak. Eredményeikről a PLOS Pathogens című szaklapban számoltak be a kutatók.

Összességében ezek a genomok lefedik a lepra kórokozóinak minden ismert törzsét, azokat is, amelyek ma Ázsiában, Afrikában vagy Észak- és Dél-Amerikában fordulnak elő. "Nagyon különböző lepratörzseket tudtunk izolálni ugyanabból a temetőből származó csontanyagokból. Ez különösen jól mutatja az akkoriban a kontinensen jelenlévő lepratörzsek sokszínűségét" – mondta Verena Schünemann, a tanulmány fő szerzője.

Valójában minden ismert lepratörzs már a középkori Európában is létezett, ami meglepte a kutatókat. Ez azt sugallja, hogy a leprának már az ókorban elterjedtnek kellett lennie Ázsiában és Európában, és a betegség Eurázsia nyugati részéről is elterjedhetett" – foglalta össze az eredményeket Johannes Krause, a Max Planck Intézet igazgatója.

Az egyik rekonstruált genom Angliából, a 415 és 545 közötti időszakból származik. A Mycobacterium leprae-nak ez a legrégebbi rekonstruált genomja ugyanaz a törzs, amelyet ma élő mókusokban is felfedeztek. Ez alátámasztja azt az elméletet, amely szerint a mókusok és a szőrméjükkel való kereskedelem szerepet játszottak a lepra elterjedésében a középkorban.