A 2013. évi, a bíróságok tehermentesítését és az új polgári perrendtartási törvénykönyv alkalmazását segítő 2. törvény (a 2013. február 12.-i 89. Hivatalos Közlönyben) a XVI. szakaszában foglalkozik a csatlakozó fellebbezés, majd egy következő szakaszban a csatlakozó felfolyamodás (apelul si recursul incident) polgári eljárásjogi intézményével, amely jogorvoslatként a fellebbező fél perbeni ellenfelét (intimat) illeti meg, azt a peres felet, aki maga ugyan nem fellebbezte meg az elsőfokon hozott bírósági határozatot, de aki érdekelt abban, hogy az ítéletet megváltoztassák, és ezért ő is jogorvoslattal él.

A polgári perrendtartási törvénykönyv a 472. szakaszban mondja ki azt, hogy a fellebbezési határidő letelte után a fellebbező fél perbeni ellenfelét megilleti az a jog, hogy egy maga megfogalmazta kérelemben a megtámadott határozat megváltoztatását kérje. Ezzel lényegében azt teszi, hogy csatlakozik a fellebbezőhöz, aki a határozatot már ő előtte, a törvényes jogorvoslati határidőn belül megtámadta. Ennek a csatlakozó fellebbezésnek van egy másik is változata is, amelynek a szabatos megnevezésével most adós maradok (apelul provocat). A kikényszerített (?) fellebbezés – a polgári perrendtartási törvénykönyv 473. szakasza szerint - az a jogorvosvoslat, amely a fellebbező peres fél perbeni ellenfelét (intimat) akkor illeti meg, amikor letelik a felfolyamodási határidő, és ő is érdekelt lesz abban, hogy a vele azonos perállású fél/felek (un alt intimat, alţi intimaţi) és az elsőfokon a perben szereplő harmadik személyek ellenében fellépjen, mert fennáll az a veszély, hogy a fellebbezés helyben hagyása esetén az ő perbeni helyzete rá nézve előnytelenül megváltozik. A 2. törvény XVII. szakaszának 4. bekezdése szerint, valamint a perrendtartási törvénykönyv 491. szakasza értelmében mindkét említett perorvoslat a felfolyamodás esetében is létezik és azonos szabályokat követ, amiért ezeket külön nem említem.

Amiben eltérnek ezektől a 2. törvénybe „bevitt „átmeneti szabályok, azok arra vonatkoznak, hogy az ezzel a jogosultsággal élni akaró peres felek nem kötelesek megvárni azt, hogy a fellebbezésre/felfolyamodásra megszabott határidők leteljenek, hanem az ezzel a jogorvoslattal élni kívánó felek külön kérelmeiket (a csatlakozó és a kiprovokált fellebbezésüket/felfolyamodásukat) a fellebbezésre/felfolyamodásra adott válasziratukkal egyidőben tehetik le a fellebbviteli bíróságon. Ezeket aztán a bíróság kikézbesíti a többi peres félnek is, a már előző ismertetőnkben említett záros határidőkön belül. Ezek a felek kötelesek erre is válasziratot (întâmpinare) megfogalmazni.

A felfolyamodás (recursul) rendkívüli perorvoslat, erre csak a törvény előírta esetekben, pontosabban ügyekben kerül sor. Amit a 2. törvény a XVII. szakaszában rögzít: felfolyamodást megfogalmazni, ezt a fellebbviteli bíróság előtt fenntartani, fizikai személyek perében csak ügyvéd teheti, valamint a peres fél maga, házastársa vagy I. és II. fokú rokona, ha mindenikük jogvégzett személy. Ettől a szabálytól eltérni nem lehet, mert a perrendtartási törvénykönyv 83. szakaszának 3. bekezdése az ettől eltérő eljárást semmissnek tekinti. A jogi személyek esetében a törvénykönyv, a 84. szakasz értelmében az ügyvéd mellett a jogügyi tanácsos közreműködését is elfogadja.

A felfolyamodás tárgyalásának előkészítésénél maradva, átmeneti rendelkezésként a 2. törvény XVII. szakasza, ennek is 2. bekezdése a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék elé kerülő ügyekben mondja ki azt, hogy maga az elnök vagy a szekció elnöke utalja az ügyet valamelyik, 3 bíróból álló tanács elé. Feladatuk ebben a szakaszban az, hogy a dossziét tárgyalásra előkészítsék, majd a felfolyamodás helyben hagyásának kérdésében elvi döntést hozzanak (decid asupra admisibilităţii în principiu a recursului). A válasziratok letételének, a válasziratra adott válaszok megfogalmazásának szabályai ugyanazok, mint amelyeket a fellebbezések kapcsán megismertünk. Egészen pontosan az erre előírt határidők hosszabbak, a fellebbezésre vonatkozókra érvényes határidők kétszerese. Előfordulhat, hogy a fellebbezésnél is, a felfolyamodásnál is a csatlakozó jogorvoslati kérelmek nem az alap vagy fő jogorvoslatot tárgyaló tanács elé kerülnek. Ilyenkor ezeket a dossziékat összevonva tárgyalják oly módon, hogy mindig az elsőre megkeresett tanács fogja ezeket tárgyalni; a később beérkezett jogorvoslati iratcsomókat adminisztratív úton küldik át az elsőre megkeresett tanácsnak megoldásra.

(A sorozat befejező ismertetője következik.)