2013. május 10-én az Alkotmánybíróság elutasította a Demokrata-Liberális Pártnak a legújabb restitúciós törvény ellen benyújtott alkotmányellenességi beadványát, aminek eredményeképpen ez a fontos jogszabály  „zöld utat” kapott, azaz az elnök kihirdetheti, majd a Hivatalos Közlönyben történő megjelentétől számított 3 nap után hatályba  léphet.

A törvény megalkotására igazából Románia rákényszerült, miután a strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bíróság az emlékezetes 2010. október 12-én egy konkrét ügyben (Maria Atanasiu versus Románia) hozott iránymutató határozatával a romániai restitúciókkal kapcsolatos eléje került perekben az eljárást felfüggesztette, olyan belső törvény megalkotásától téve függővé ennek/ezek lezárását, megoldását, amely az eddigiektől eltérő, jobb, méltányosabb kárpótlást nyújtana a kommunista rendszer idején önkényesen tulajdonfosztást elszenvedett igényjogosultaknak vagy ezek örököseinek.

Különben az elfogadott törvény 4. szakaszában tételes utalás történik a fentiekre, azaz kimondták az, hogy ennek a jogszabálynak hatálya kiterjed minden olyan, az előző restitúciós törvények alapján a törvényes határidőben megfogalmazott és az illetékes hatóságoknak benyújtott, ennek az új törvénynek a hatályba lépéséig meg nem oldott ügyre, nemkülönben azokra, amelyek a hazai bíróságok előtt az eljárás bizonyos szakaszában megoldásra várnak, valamint azokra is, amelyeket a Strasbourgi Bíróság egyelőre felfüggesztett. (Arra a kérdésre nem szeretnék, nem tudok válaszolni, hogy a folyó, még lezáratlan perekben miképpen lehet majd egy új törvényt alkalmazni anélkül, hogy ne szembesülnénk a törvény visszaható erejének tilalmával, azaz ezzel az amúgy általánosan elfogadott jogelvvel! Való igaz, a változások zöme eljárási kérdésekre vonatkozik, amelyek azonnali hatályúak, de azért bőven vannak ebben a változatlanul bonyolult jogszabályban újraszabályozott tartalmi előírások is, mint például az engedményezett, az időközben elidegenített jogoknak leszűkített mértékű kártalanítása, vagy a pénzbeli kártalanítás helyett, az értékpontok alapján történő kártalanítás, majd ezek alapján a más ingatlanra kiírt árverés megnyerése alapján történő tulajdonszerzés, és így tovább. A részletekre majd további ismertetőkben térek ki.)

A törvény amúgy a természetbeni kártalanítást, visszajuttatást részesíti előnyben, amikor az 1. szakasz első bekezdésében úgy fogalmaz, hogy: „A kommunista rendszer ideje alatt önkényesen átvett ingatlanokat természetben adják vissza”, majd a 2. bekezdésben olvasható a következő szabály : „ Amikor a kommunista rendszer ideje alatt önkényesen elvett ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatása már nem lehetséges, egyedül az az értékpontok alapján történő értékarányos kártalanítás adható, amelyet  jelen törvény III. fejezete ír elő”. Aki követte az eddigi restitúciós jogszabályok szóhasználatát is, észrevehette, hogy ez a törvény a kommunista rendszer alatt elvett ingatlanok visszajuttatásáról szól, és nem az 1945. március 6. és 1989. december 22. közötti időszakban történt jogfosztásokról. (Hogy miért változtattak a fogalmazáson, ez a jogszabály szövegéből nem derül ki.)

A törvény egyszeri elolvasása után nehéz helyzetben vagyok, mert kísért a bőség zavara, nem tudom mit emeljek ki ebből a régebbi törvényekre bőven utaló, a restitúció lezárását célul tűző jogszabályból. Ezért találomra válogatok. Például, az 5. szakasz előírása szerint a törvény hatályba lépése után 30 napon belül minden területi-közigazgatási egység keretében (az önkormányzatoknál, bár nálunk nem ez a hivatalos elnevezésük), a prefektus rendeletével a területek leltárbavételéért létesített helyi bizottságok létesülnek. Feladatuk: 180 nap alatt elkészíteni azoknak az állami és önkormányzati beruházásokkal beépített vagy építmények nélküli mezőgazdasági és erdőterületeknek a jegyzékét, amelyeket az adott önkormányzat területén a tulajdonjog visszaállításának folyamatában erre a célra fel tudnak majd használni.  Ennek elkészültéig a megyei bizottságok a helyi bizottságok határozatait nem érvényesíthetik vagy nem érvényteleníthetik, a birtoklevelek kiállítását szüneteltetni kell, nemkülönben a birtokbaadási eljárásokat is (7. szakasz, első bekezdés). Ehhez kapcsolható a 11. szakasznak az az előírása, hogy legkésőbb 2016. január 1-jéig mind a megyei, mind a helyi bizottságok valamennyi kérvényt kötelesek lesznek megoldani, a birtokleveleket kiállítani és a birtokbaadást ténylegesen elvégezni. Az igényjogosult csak e határidő letelte után 30 napon belül fordulhat a terület fekvése szerinti bírósághoz panaszával, majd pedig jogorvoslatért, ami csak fellebbezés (apel) lehet. Különben mindkét eljárás igazságügyi bélyegilleték-mentes.

Továbbá, a miniszterelnök kancellária-hivatalának alárendeltségében egy új bizottság alakul, a hosszú nevű Az ingatlanok kompenzálásáért létrehozott országos bizottság, teljeskörű, a kompenzálások valamennyi fajtája feletti tényleges ellenőrzés jogával (Lásd bővebben a 17. szakasz, 1-5. bekezdésében).

Ebben a bevezetőnek szánt ismertetőben még csak annyit még, hogy a törvény összesen VI. fejezetben, 52. szakaszban próbálja tovább lendíteni a hazai restitúció igen csak  lassan haladó vagy inkább  helyben álló „kerekét”. Ilyen-olyan tapasztalat birtokában, sok-sok jogeset ismeretében,  most, hogy megismerhettük az új törvény szövegét (nem csak a sajtóhírekből), csak megismételni tudom és merem: ez a törvény is csak a gyakorlatban állhatja majd ki a próbát. Értése és alkalmazása nem lesz könnyű feladat!