A 2014. évi 17. törvényt ez év március 12-én tették közzé Románia Hivatalos Közlönyének I. részében. Ez az a jogszabály, amely alapvetően a címben szereplő területek jogi forgalmának szabályait tartalmazza és április 11-én lép hatályba, de alkalmazni csak újabb 7 nap elteltével, azaz április 18-től lehet, miután kidolgozzák, elfogadják és a Hivatalos Közlönyben megjelentetik a törvény eljárási szabályait (norme metodologice) is. Addig, a törvény 21. szakaszának 4. bekezdésében foglaltak szerint a hatályos polgári törvénykönyv előírásait kell vagy lehet alkalmazni.

Volt már szó róla, most megismétlem: a törvény megalkotását az tette szükségessé, hogy ez év január elsején letelt a 2005. évi 312. törvényben a külföldi természetes személyek földszerzését tiltó 7 éves moratórium, s ebben a helyzetben a belső jognak a földszerzést szabályoznia kellett.

Még mielőtt az új rendelkezéseket ismertetném, azokat az helyzeteket, eseteket említem, amelyek nem esnek ennek a törvénynek a hatálya alá. Első helyen a belterületeken fekvő mezőgazdasági területek szerepelnek ( 17. törvény 2. szakasz 1. bekezdés ), amelyek adásvétele nem e törvény szerint bonyolítható le. Aztán, a 20. szakasz is tartalmaz két kivételt. Az egyik, a gyakoribb az I-III. fokú rokonok közötti   terület-eligedenítésekre vonatkozik, amelyeket kivettek a törvény hatály alól, a másik pedig azok a hitelesített (közokiratba foglalt ), területeladásra vonatkozó előszerződések és választási opciók (pact de optiune), amelyeket ennek a 17. törvénynek a hatályba lépése előtt kötöttek. (Akiket a választási opcióval kapcsolatos, az új Ptk.-ban helyet kapott részletes előírások érdekelnek, azoknak a Ptk. 1668. és következő szakaszait ajánlom figyelmébe. Alapvetően arról a kétoldalú egyezményről van szó, amelyben a felek kikötik, hogy vételi szándékukról a másik felet egy kijelölt határidőig értesítik, s ennek lejártáig a terültet másnak nem idegenítik, nem adják el.)   

Akikre a 17. törvény előírásai vonatkoznak: a román állampolgárokra, valamint az Európai Unió tagállamainak állampolgáraira, rajtuk kívül az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjainak állampolgáraira, azaz az EU 28 tagállama állampolgáraink kívül Izland, Norvégia, Liechtenstein és a Svájci Államszövetség állampolgáraira. Továbbá, a törvény hatálya kiterjed a román jogi személyek, valamint a fentebb említett államok jogi személyeinek tulajdonszerzésére (ismétlem, a külterületen fekvő mezőgazdasági területek adásvételéről van szó!), de csak a kölcsönösségnek, mint feltételnek betartásával. A kölcsönösség részleteiről a jogszabály külön nem rendelkezik. Annyit tudhattunk meg eddig, hogy a külföldi állampolgár annyi területet és olyan feltételekkel szerezhet kültelki mezőgazdasági területet Romániában, mint amennyit és ahogyan egy román állampolgár szerezhet a  (vevő) külföldi állampolgár országában. Meglehet, az eljárási szabályok majd e kérdésben is eligazítanak!

A jogszabály I. címében következetesen adásvételről van szó. De mi az eljárás akkor, ha a törvény hatálya alá eső természetes és jogi személyek nem adásvételi szerződést, hanem tartásit, életjáradéki szerződést, netán ajándékozási szerződést szeretnének kötni, érthetőbben ezek a más, mint adásvételi szerződések a felek kötött létrejöhetnek-e, köthetők-e, hitelesíthetők-e? Ha igen, ezt ki kellett volna mondani, ha nem, ezt is meg kellett volna jelentetni a szövegben. Amúgy az adásvételi szerződés helyett a már említett rokonok közötti szerződéseknél a törvényalkotó a tágabb elidegenítés (instrainare) kifejezést használja, ami lehet elírás is, de az biztos, hogy a terminusok használatában, legalább is az említett előírásokban a következetlenség is tetten érhető.  

(Folytatjuk.)