Olvasóink még emlékezhetnek azokra a törvényismertetőkre, amelyekben részletesen bemutattam a 2014. évi 17. törvény legfontosabb előírásait. A mezőgazdasági külterületek adásvételét taglaló jogszabály még hatályba sem lépett, pontosabban, alkalmazását a végrehajtási utasítás közlönybeli megjelentetésétől tették függővé (ez máig nem történt meg), és máris módosult maga a sarkalatos jogszabály. A 2014. évi, a módosítást eszközlő 68. törvény a május 13.-i 352. Hivatalos Közlönyben jelent meg, és az alaptörvénybe rendkívül jelentős változtatásokat iktatott be.

Kikerült a törvényből, közelebbről ennek 2. szakasza 2. bekezdéséből a kölcsönösségi követelmény, azaz annak vizsgálata, mint előfeltétel, hogy a külföldi vevő állama milyen feltételekkel engedélyezi a román állampolgárok ottani földvásárlását, hogy aztán a romániai földvásárlásnál ugyanilyen szabályok érvényesülhessenek, ugyanígy kelljen eljárni. Ha tehát a hazai jogszabály már nem követeli meg a kölcsönösség vizsgálatát, az adásvétel előkészítéséhez szükséges előzetes engedélyek beszerzése és a szerződés hitelesítése leegyszerűsödik, maga az eljárás ideje lerövidül, a jogügylet semmisségének veszélye, legalább is a kölcsönösség be nem tartására alapozva, elhárul, nő a jogbiztonság.

Az abszolút semmisséget (nulitatea absolută) említettem, amely a jogügyletek, így az adásvételek esetében is jogbizonytalanságot okoz(hat), és nem csak a kölcsönösség vizsgálatának, betartásának elmulasztása esetében. A törvény ugyanis abszolút semmisnek tekintette azokat az adásvételi szerződéseket is, amelyeket az elővételi jognak a megsértésével kötöttek (17. törvény, 4. szakasz), aztán azokat is, amelyekhez nem szerezték be a központi vagy helyi mezőgazdasági szakhatóság engedélyét (ugyanott, 9. szakasz), végül ezzel a legerősebb polgári jogi szankcióval kívánta sújtani azokat a szerződéseket is, amelyek nemzetbiztonsági és régészeti szempontból fontos területek adásvételét tették, teszik lehetővé, és amelyek megkötésénél előfeltétel a szakhatósági engedélyek beszerzése és bemutatása (17. törvény, 3. szakasz).

A törvény 16. szakasza most úgy módosult, hogy az előírt szankció már nem az abszolút semmisség, hanem a relatív semmisség, azaz az érvényteleníthetőség (nulitatea relativă sau anulabilitatea), ami azt jelenti, hogy az így megkötött szerződés elleni kereset már nem elévülhetetlen, hanem az új polgári törvénykönyv előírta elévülési határidőn belül a bíróságon megtámadható és bírói határozat alapján érvénytelen lesz vagy lehet. (Például, ezzel a törvény teremtette lehetőséggel élhetnek majd azok, akiknek elővásárlási jogát megsértették.)

Akiket a relatív semmisségre vonatkozó, a Ptk.-ban olvasható előírások közelebbről érdekelnek, azoknak útmutatóul említem az 1248., az 1251. és az 1249. szakaszokban foglaltakat. Lényegük: azokat a szerződéseket lehet támadni bírósági úton, amelyeket magánérdeket védő törvényes előírás(ok) megsértésével kötöttek. Erre alapozva azonban csak maga a sérelmet szenvedett nyújthat be keresetet; a bíróság hivatalból (din oficiu) nem mondhatja ki az érvénytelenséget (1248. szakasz 1-3. bekezdés). Továbbá, érvénytelen a szerződés, ha a cselekvőképességre vonatkozó előírások megsértésével kötötték azt, vagy ha az eljárásban valamelyik szerződő fél akarata sérült, illetve akkor is, ha az érvénytelenséget törvény írja elő.

Az 1249. szakasz 2. bekezdése külön figyelmet érdemel, mert kimondja ugyan a kereset elévülését az erre előírt határidő elteltének esetében, de ugyanakkor azt a szerződő felet, akinek a vállaltakat teljesítenie kellett arra jogosítja fel, hogy a teljesítést az elévülési határidő letelte után, a szerződés relatív semmisségére hivatkozva, továbbra is tagadja meg!

Módosult a 17. törvény 5. szakasza is. Az előszerződéseknek bírósági úton történő érvényteleníthetőségét (lásd a Ptk. 1669. szakaszát is) mondja ki ez a törvényszakasz, de csak abban az esetben, ha az előszerződést a hatályos polgári törvénykönyv és az alanyi polgári jog előírásai szerint kötötték meg, továbbá, ha a pert indító felperes beszerezte, esetenként a 17. törvény 3. és 9. szakaszában megkövetelt előzetes hatósági engedélyeket, és ha az elővásárlásra jogosultak érdekei közben nem sérültek, azaz az elővásárlási eljárás szabályait maradéktalanul betartották (ezeket változatlanul a 17. törvény 4. szakasza írja elő, a polgármesteri hivatalokra bízva a végrehajtást).

Végül, és ez újdonság, a fenti bírósági eljárás beindítása előtt az előszerződést az adóhatóságnál be kell jegyeztetni és az ingatlant előzetesen be kell tábláztatni! Ha ezek a feltételek együttesen és előzetesen nem teljesülnek, a bíróság a betáblázás elvégzéséért, az ezt elrendelő határozat meghozataláért indított keresetet nem hagyhatja helyben, azt el kell utasítania.

A végrehajtási utasításnak (norme metodologice) a Hivatalos Közlönyben történő megjelenése után a mezőgazdasági külterületek adásvételét szabályozó törvényre még visszatérünk.