TÖRVÉNYTÁR: Fogyasztóvédelmi intézkedések (2.)


-A A+

A maszol.ro-n június 16-án közölt Fogyasztóvédelmi intézkedések Brüsszel nyomására című ismertetőmet egészítem ki az alábbiakkal. Ugyanis a Hivatalos Közlöny június 12-ki, 431. számában jelent meg és június 13-ki hatállyal lépett életbe a 34/2014 sz. Sürgősségi Törvényerejű Kormányrendelet „a fogyasztóknak a professzionistákkal kötött szerződések keretében szerzett jogairól”.

 (A törvényben foglalt értelmezés szerint professzionista mindaz a természetes vagy jogi, magán vagy közszolgálati személy, aki kereskedelmi, ipari, termelési, kézműves vagy szabadfoglalkozású  tevékenységet folytat, vagy végez szolgáltatásokat és ezeket a jogszabályban foglalt körülmények között értékesíti).

A törvény sokrétűen szabályozza a fogyasztók és a professzionisták jogait és kötelezettségeit. Terjedelme miatt nem lehetséges részletesen ismertetni. Így csak arra szorítkozom, hogy ismertessem mire vonatkozik  a szóban forgó jogszabály és milyen esetekben nem alkalmazhatók előírásai.

Mire vonatkozik tehát a jogszabály és hogyan pontosítja az egyes fogalmakat:

Termék – produs. Bármilyen tárgyi ingóság, kivéve azokat, melyeket kényszervégrehajtás (executare silită) alapján értékesítenek. A víz, földgáz, villamos és hő energia, a szabályozás értelmezése szerint csak akkor számít terméknek, ha korlátolt, vagy előre meghatározott mennyiségben adják el;

Vásárló kívánalmai alapján elkészített termék – produse realizate conform specificaţiilor clientului. Minden olyan termék, ami nem előregyártott és a vásárló kívánsága alapján készül el;

Eladási szerződés – contract de vânzare.  Termékekre kötik meg, melyeket a professzionisták átadnak vagy át fognak adni a fogyasztónak és ezt a fogyasztó kifizeti, vagy kötelezi magát, hogy ki fogja fizetni, beleértve azokat a szerződéseket is, melyeknek a tárgya szolgáltatások elvégzése;
 Szolgáltatások szerződése – contract de prestări de servicii. Ezeknek alapján a professzionisták szolgáltatást végeznek el, vagy vállalják, hogy fognak végezni a fogyasztónak és ez kifizeti vagy ki fogja fizetni a szolgáltatások árát;

Távolból megkötött szerződés – contract la distanţă. A professzionisták és a fogyasztók között megkötött bármely szerződés, melyet egy szervezet eladási vagy szolgáltatási rendszer keretén belül kötnek meg, a  szerződő felek egyidejű jelenléte nélkül, távolsági kommunikációs eszközök igénybevételével;

Kereskedelmi üzlethelységen kívül megkötött szerződés – contract în afară de spaţii comerciale. A szerződést kereskedelmi üzlethelységen kívül kötik meg a professzionisták és a fogyasztók jelenlétében vagy anélkül;

Kereskedelmi üzlethelység – spaţiu comercial. Ez lehet állandó vagy helyet változtatható, nem nagybani eladásra használt helység, ahol a professzionista tevékenykedik;

Adatok fenntartható tárolása – suport durabil. Bármilyen eszköz, ami lehetővé teszi a fogyasztónak vagy a professzionistának, hogy adatokat tárolhasson oly módon, hogy azok elérhetőek legyenek hosszabb távon;

Digitális tartalom – conţinut digital. Az az adattár, melyeket digitális eszközökkel hoznak létre és továbbítanak;
Pénzügyi szolgáltatás – seviciu financiar. Bármilyen banki, hitelt adó, biztosítási, magánnyugdíj-biztosító, beruházási vagy kifizetési szolgáltatás;

Árverés – licitaţie. Eladási rendszer melyben a professzionista felajánlja a fogyasztónak áruit vagy szolgáltatásait, akik részt vesznek vagy részt vehetnek egy átlátható, szabad verseny alapelvén működő árverésen, melyet egy kijelölt ítélő vezet le és melynek eredménye alapján a nyertes fogyasztó köteles beszerezni az áruba bocsátott terméket, illetve elvégezni a licitált szolgáltatást;

Kereskedelmi garancia – garanţie comercială. Bármilyen kötelezettség vállalás a professzionista vagy egy termék előállító részéről, hogy visszatéríti az eladott termék, vagy az elvégzett szolgáltatás árát, illetve kijavítja vagy karbantartja ezeket, amennyiben nem felelnek meg a szerződésben rögzített tulajdonságoknak;

Segédszerződés – contract auxiliar. Abban az esetben fordul elő, amikor a fogyasztóhoz az áru vagy a szolgáltatás távolsági vagy az üzlet- helységen kívüli szerződéssel jut el, és ezeket  egy harmadik fél szállította le egy a közte és a professzionista között létrejött segédszerződés alapján.

Fontos tudnivaló az is melyek azok a szerződések, amelyekre nem alkalmazható a fogyasztók védelmére hivatott törvény előírása. Ezek a következők:

– Egyes szociális szolgáltatásokra megkötött szerződések, mint amilyenek: szociális elhelyezésre, gyermekek gondozására, állandó vagy ideiglenes szükségben levő családok fenntartására vonatkozóak;

– Egészségügyi szolgáltatások szerződései, melyeket az orvosok kötnek betegeikkel, azok egészségének fenntartására vagy helyreállítására, beleértve az orvosságok, orvosi protézisek felírására, átadására, attól függetlenül, hogy ez egy egészségügyi intézmény keretén belül vagy azon kívül történik;

– Szerencsejátékok, kaszinói vagy fogadási szolgáltatások szerződései;

– Pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóak;

– Egy ingatlan létrehozására, megszerzésére, átadására vagy ezek jogállásának megállapítására szolgáló szerződések;

– Új épületek felépítésének, meglevők lényeges átépítésének, valamint lakások lakhatás céljából való bérbeadásának szerződései;

– Azok a kereskedelmi szerződések, melyek turisztikaicsomag szolgáltatásokra vonatkoznak;

– Melyeknek tárgya lakások használata meghatározott időre, turisztikai termékek jövedelemének hosszabb időre való megszerzése, a viszonteladásra és a cserére vonatkozó szerződések;

– Házi fogyasztásra szánt élelmiszerek, italok vagy más javak leszállítására vonatkozó szerződések  melyek alapján a professzionisták ismétlődően a fogyasztók lakhelyén/munkahelyén adják át az árut;

– Személyek szállítására szolgáló szerződések;

– Automaták felhasználásával, vagy automatizált kereskedelmi üzlethelységek keretén belül megkötött szerződések;

Végül a most megjelent fogyasztót védeni szándékozó törvény, ezzel ellentétes előírására hívnám fel a figyelmet. Az EU által elfogadott direktíva szerint, ha a fogyasztó bankkártyával fizet a leszállított áruért vagy elvégzett szolgáltatásért, a tagországok hatáskörébe tartozik, hogy eldöntsék, felszámolhat-e a bank komissziót, ha igen az nem lehet nagyobb mint más fizetőeszközök felhasználása esetén alkalmazott komisszió. Romániában, a 113/2009 sz. Törvényerejű Sürgősségi Kormányrendeletben azt írja elő: „a kifizetés kedvezményezettje nem igényelhet a kifizetőtől többlet összeget egy bizonyos kifizetési eszköz használata esetén”.

A fogyasztó szempontjából visszalépést jelent a most érvénybe lépő új törvénynek az az előírása, miszerint ha a kifizetés bankkátyával történik a fogyasztónak fel lehet számolni komissziót. Jó lenne, ha az illetékesek felfigyelnének erre a fogyasztó kárára történő hátralépésre és minél hamarabb korrigálnák ezt.

 








EZT OLVASTA MÁR?

X