Öt évnek kellett eltelnie, míg az RMDSZ parlamenti képviselői által, a temetőkről, krematóriumokról és temetkezési szolgáltatásokról szóló 2009-ben benyújtott törvénytervezetből elfogadott és kihirdetett jogszabály született.

A Hivatalos Közlöny július 11-ki, 520. számában tették közzé az említett, 102/2014 számmal jelzett, törvényt. A szakemberek hézagpótlónak tartják, mivel 1989 óta nem jelent meg hasonló tartalmú szabályozás. A következőkben ennek fontosabb rendelkezéseit kívánom ismertetni, megírásában segítségemre volt a Nyugati Jelen július 12-ki számában, Antal István RMDSZ-es képviselő közreműködésével megjelent Exhumált temetőtörvény című cikk is.

A törvény alapelve: mindenkinek joga van illedelmes temetésre és örök nyugvóhelyén az utolsó megemlékezésre. A temetkezési hely megválasztásánál a temetkezési szolgáltatónak figyelembe kell venni az elhalálozott személynek még életében kifejezett kívánságát, vagy ha ez nem történt meg, a holtnak vallási tartozását. A temetés lehet vallásos vagy világi (laikus). A vallásos temetésnél tiszteletben kell tartani az illető vallás szertartását, a helyi szokásokat. A világi temetések esetében ezek szervezői állapítják meg a temetés rendjét.

A temetők lehetnek az állam, a helyi hatóságok köztulajdonában vagy az egyházak tulajdonában. Lehetnek gazdasági egységek, társaságok, alapítványok, de más államok tulajdonában is. A temetők gondozása (adminisztrálása) a tulajdonos vagy erre jogosultságot szerzett gondnok feladata. A helyi hatóságoknak kötelessége köztemetők létrehozása minden helységben oly módon, hogy minden a helységben levő egyháznak legyen külön körzete (szektora).

Azokban a helységekben, ahol nem létezik köztemető és az elhalálozott vallásának nincs saját temetője, a temetésnek a létező temetőben kell megtörténnie, az elhunyt vallása szertartásának betartásával. Kivételt képeznek az izraelita és a muzulmán egyházak temetői, ahová nem lehet más vallásúakat eltemetni.

A temető tulajdonosának kötelessége a temetők zöldövezeteinek, ösvényeinek, kerítéseinek fenntartása, gondozása, a parcellák kijelölése, szükséges felszereléseinek biztosítása. Ezeket a feladatokat a tulajdonos átadhatja, szerződéses alapon, egy erre szakosított gazdasági egységnek. A temető tulajdonosának a kötelessége kidolgozni a temető működési szabályzatát.

Egy temető létrehozásánál a tulajdonos köteles biztosítani:

a) belső utak, sétányok létezését;

b) temetkezési szertartás lebonyolítására szolgáló helységet;

c) a holttestek temetés előtti elhelyezéséhez szükséges olyan technikai ellátottsággal bíró helységet, ahol a hőmérséklet nem haladja meg a 15°C;

d) felhasználható vízforrás létrehozását;

e) illemhelyeket;

f) szemét lerakásra kijelölt helyeket;

g) az utak és sétányok mentén fasorokat, zöld övezeteket.

Az e)-g) bekezdésekben jelzett berendezéseket a tulajdonosnak kötelessége fenntartani a temető bezárása után is. Ha a temető, vagy egy részének valamennyi rendelkezésre álló helyét elfoglalták és ezt egy erre felhatalmazott szakértők megerősítik, a temető gondnoka, miután ezt megfelelő tömegtájékoztató eszközök útján az érdekelt közösségek tudomására hozta, bejelentheti a temető vagy a temető egy részének bezárását. A holttestek kihantolása (exhumálása) csak bírói vagy ügyészi engedéllyel lehetséges. Emberi csontok kihantolása megtörténhet egészségügyi engedély nélkül, ha a temetés idejétől eltelt legalább 7 év.

Temetők kiterjesztése vagy újranyitása csak a fentiekben felsorolt feltételek biztosításával lehetséges. Egy temető megszüntetése, területének más célokra való felhasználása csak az utolsó temetés idejétől számított 30 év leteltével lehetséges, megfelelő indoklással, az Egyházak Államtitkárságának (Secretariatul de Stat pentru Culte) jóváhagyásával, miután valamennyi földi maradványt máshová helyeztek. Amennyiben a temető gondozója (tulajdonos, társaság, alapítvány) tönkrement vagy megszűnt, a temető a helyi hatóságok tulajdonába megy át. 

 A temető gondokának kötelessége nyilvántartást létrehozni és vezetni, melybe be kell vezetnie a következő adatokat: a temetés sorszámát, időpontját (nap,  hónap, év), az elhunytnak személyazonossági adatait, utolsó lakhelyét, elhalálozásának időpontját, a sírhely sorszámát, sorát, parcelláját, annak a személynek a nevét és címét aki megrendelte a temetkezést, valamint feljegyzéseket a temetkezés jellegéről és a sírhelyen végzett építkezésekről. A temetkezés megrendelője és a sírhely koncessziótulajdonosa hozzáférhet a nyilvántartás adataihoz. A gondnoknak kötelessége, hogy a hivatali idő alatt adatokat, információkat szolgáltasson mindazoknak, akik érdeklődnek az elhunyt személyek temetkezési helyéről.

A temetés lehet világi vagy vallásos, előzetes elhamvasztással vagy anélkül. A temetés jellegéről az alább felsoroltak dönthetnek:

– az a személy, aki szerződésben vállalt felelősséget, hogy gondoskodik a temetésről;

– az elhunyt végrendeletében kijelölt személy;

– végrendelet hiányában az elhalálozott házastársa vagy azon személyek egyike, aki az elhalálozott utolsó éveiben egy helyen élt vele;
az elhalálozott más rokona egészen a IV. fokú rokonságig;           

– ha nem létezik egy sem a felsorolt személyekből, vagy ismeretlen helyen tartózkodnak, a temetésről annak a helységnek a polgármestere kell gondoskodjon, ahol az elhalálozás megtörtént.

A sírhelyek tulajdonosai, koncesszióval rendelkezői, használói kötelesek ezt gondozni. Amennyiben a sírhely használati joga lejárt, a koncesszióval rendelkező személynek elővételi joga van, elhalálozása esetén az elővételi jog átszáll az örökösére, vagy a végrendeletben kijelölt személyre. Ha a temető keretében létezik egy valláshoz tartozóknak kijelölt külön körzet, akkor az ottani sírhelyekre az azonos vallású személyeknek elővételi joga van.

A temető gondnokának joga van visszavonni a sírkert használati jogát a következő esetekben:

– a sírkert használójának adtak egy másik sírhelyet;

– két évnél hosszabb ideig a sírkertet elhanyagolták, erről értesíteni kell előzőleg az érdekelt személyt/személyeket;

– nem fizették ki a sírkert használati szerződésében megállapított díjat.

 A törvény részletesen szabályozza a temetkezési vállalkozások működését, az általuk végzett szolgáltatásokkal járó kötelezettségeket. Külön fejezet az elhunytak szállításának szabályozása, erről hasznos a következőket tudni:

Egy holttest eltemetése/elhamvasztása csak a halotti bizonyítvány (certificat de deces) alapján történhet. Ezt az anyakönyvi hivatal (ofiţerul stării civile) állítja ki és be kell mutatni a temető gondnokának, aki megtartja az okirat másolatát. A holttest szállítását helységen belül vagy kívül csak fedővel rendelkező koporsóban, a holtak szállítására különlegesen felkészített járművel lehet, mely megfelel az egészségügyi és a járványok megelőzésére szolgáló szabályozásoknak. Ragályos betegségben elhunytak szállítása csak szakorvos által kiállított igazolvány és a helyi hatóságok által adott temetkezési engedély alapján történhet.

Külföldon elhunyt személyek hazaszállításához szükséges az illető ország engedélye, valamint annak a helyi hatóságnak keretén belül működő egészségügyi intézménynek a belegyezése ahol az elhalálozás megtörtént. A holttest Romániába való szállításához szükséges még az illetékes román konzulátus engedélye valamint annak a temetőgondnokságnak a beleegyezése ahová el kívánják temetni a halottat.

A halottnak más helységbe való szállítására csak a holttest bebalzsamozása után kerülhet sor, zárt, vízhatlan koporsóban, melynek alján felszívó (absorbant) réteget helyeznek el. Ha a holtestet külföldre vagy külföldről szállítják a felszívó réteg (ez lehet fűrészpor vagy tőzeg) 5 cm vastagságúnak kell lennie és át kell lennie itatva fertőtlenítő folyadékkal. A nemzetközi szállításhoz szükséges halotti szállításra szóló útlevél (paşaport de transport mortuar). Ezt Romániában a megyei egészségügyi hatóságok állítják ki.

A törvény megjelenésétől számított 90 nap múlva, tehát 2014. szeptember 10-én lép életbe. Addig a hatóságoknak el kell készíteniük és a kormánynak elfogadni az alábbi szabályozásokat:

– a temetkezési szolgáltatásokat adó vállalkozások által betartandó műszaki kritériumok meghatározását, valamint az ezekhez tartozó egészségügyi és műszaki eljárások szabályozását;
– a temetők létrehozásának, kiterjesztésének, bezárásának, megszüntetésének, újra nyitásának, valamint a holttestek elhantolásnak, elhamvasztásának, kihantolásának (exhumálásának) és újratemetésének részletes szabályozását;
– az emberi krematóriumok működésének műszaki és egészségügyi szabályozását;
a temetkezési vállalkozások garancia alapja szintjének a meghatározását.

A törvény előírásai nem vonatkoznak a különleges törvények által szabályozott katonai temetőkre, háborúk megemlékezésére szolgáló temetőkre és emlékművekre, más országok gondozásában levő temetőhelyekre.