Ismételten a 2012. évi 133. törvényről (az idei 506. számú Hivatalos Közlönyben), de az abban szereplő egy másik eljárásról kívánok írni, arról a jogszabályról tehát, amellyel módosították és kiegészítették az 1996. évi 7. kataszteri és ingatlan-nyilvántartási törvény vonatkozó, egészen pontosan 55. szakaszának egyes előírásait.

De még mielőtt az építmények telekkönyvi bejegyzéséhez megkövetelt bizonylatokról, a topografus készítette kataszteri dokumentációról részletesebben is szólnék, meg kívánom magyarázni azt, hogy mikor állhat elő olyan helyzet, amikor a telek már be van táblázva, de az azon található épület vagy épületek a telekkönyvi nyilvántartásban nem szerepelnek, azaz betáblázatlanok. (Ez a helyzet az épület elidegenítésénél elháríthatatlan akadályt jelent, és a közjegyző e bejegyzés nélkül csak a telek elidegenítését tartalmazó jogügyletet tudja hitelesíteni.)

A leggyakrabban előforduló és a legkönnyebben kezelhető helyzet az, amikor a betáblázott telektulajdonos házat vagy más felépítményt emel tulajdonára, azaz telkét beépíti. Ezt a helyzetet nem szükséges hosszasan magyarázni, s mind majd látni fogjuk, a felépítmény elkészülte után, de már annak előtte is, az építési engedély és egyéb dokumentumok alapján a kataszteri hivatal elvégezheti a telkelést.

Bonyolultabb a helyzet akkor, amikor az 1991. évi 18. földtörvény vagy a következő földtörvények valamelyike alapján beépített belterületet szolgáltattak vissza a jogos tulajdonosoknak vagy ezek örököseinek. Akinek járt már a kezében ilyen birtoklevél, az emlékezhet arra, hogy a belterületek utolsó előtti rovatában a következő megnevezés szerepel: „curti, constructii", ami mindenképpen azt jelenti, hogy beépített telekről van szó, amelyen valamilyen épület, ház, fészer, egyebek találhatók.

Az ilyen belterületet is be kell tábláztatni, mert e nélkül nem tudunk rendelkezni vele, nem tudjuk eladni, elajándékozni, stb., de a rajta található épületet is be kell jegyeztetnünk, mert ha ezt nem tesszük, ez esetben is csak a betáblázott telek képezheti jogügyletünk tárgyát.

Mi tehát az eljárás? A 7. kataszteri törvény most módosított 55. szakaszának 1. bekezdése szerint az épületek feletti tulajdonjogot az építési engedély és a munkálatok befejezését igazoló, a helyi közhatóság képviselője által aláírt átvételi jegyzőkönyv vagy az épület fekvése szerint illetékes helyi közhatóság kiállította bizonylat/tanúsítvány, valamint egy kataszteri dokumentáció alapján jegyhetik be a telekkönyvbe.

Az 55. szakasz 1. bekezdése után még két új bekezdése érdemel figyelmet. Az 1/1 bekezdés, nagyon leegyszerűsítve, azt a helyzetet szabályozza, amikor az épület régebbi, egészen pontosan az 1991. évi 50. törvényt (röviden : az építkezési engedélyekről szóló jogszabályt) módosító 2001. évi 453. törvény előtt épült, s a tulajdonos nem tud bemutatni erre építési engedélyt. Ilyen esetben – a törvény szerint – az épület betáblázásához be kell szerezni egy olyan, az épület fekvése szerint illetékes polgármester aláírta bizonylatot vagy tanúsítványt, amelynek az építményre és annak birtoklójára vonatkozó adatokon kívül azt is tartalmaznia kell, hogy az épület mind a helyi adónyilvántartásban , mind a mezőgazdasági könyvben vagy lajstromban is szerepel. De e tanúsítvány mellett ebben az esetben is kötelező a kataszteri domumentáció benyújtása.

Az 55. szakasz 1/2 bekezdése azt a helyzetet szabályozza, amikor a még el nem készült épületet, az építkezés valamelyik szakaszában vagy fázisában a tulajdonos be szeretné tábláztatni. Ez is megengedett, de ehhez is be kell szerezni a helyi polgármester kiállította bizonylatot (certificatul de atestare a stadiului realizării construcţiei), valamint egy külön jegyzőkönyvet is az építkezés állásáról, és ez esetben is el kell készíttetni az elmaradhatatlan kataszteri dokumentációt.

Egy előző imertetőmben már említettem, most megismétlem : a 133. törvény elrendelte az 1996. évi 7. kataszteri törvény újraközlését és szakaszainak újraszámozását. Ennek nyomán az 55. szakasz itt említett bekezdései is új sorszámot kapnak majd!