Nagyon leegyszerűsítve: a telekkönyvbe vagy ahogy ma nevezik, az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlan feletti dologi jogokat kell bejegyeztetni, azaz a tulajdonjogot, a felépítményi jogot, a haszonélvezeti jogot, a használat jogot, a lakhatási jogot, a különféle szolgalmi jogokat, továbbá a nem dologi jogok közül a kezelési, a koncessziós jogot, a privilégiumokat, a jelzálogot, valamint azokat a tényeket, adatokat, stb., amelyeket például a hatályos polgári törvénykönyv előír. Mindenik bemutatására egyetlen ismertetőben nem vállalkozhatom, amiért itt csak a legfontosabb dologi jognak: a tulajdonjognak a betáblázására összpontosítok.

Az 1996. évi 7. kataszteri törvény, amelyet megalkotása óta sokszor módosítottak (legutóbbi újraközlését a 2013. február 7.-i 83. Hivatalos Közlönyben találjuk meg), közelebbről a 35. szakaszban arra kötelezi  a jogügyletet hitelesítő közjegyzőt, hogy a hitelesítés napján vagy legkésőbb az ezt követő első munkanapon a helyi kataszteri hivataltól kérje a tulajdonjog betáblázását. Ezt tehát nem a vevő, hanem az adásvételt megszerkesztő és az azt hitelesítő közjegyző hivatalból intézi.

Köztudott, hogy a legtöbb helyen a mezőgazdasági bel- és külterületek feletti tulajdonjog visszaállítása több, egymást követő, 1990 után alkotott jogszabály alapján történt. Ezek közül a legfontosabb talán az 1991. évi 18. számú törvény volt, a visszajuttató jogcímet pedig birtoklevélnek (titlu de proprietate) nevezik. A birtoklevélben feltüntetett tulajdonjog betáblázása a címzetteknek vagy örököseiknek, esetenként a vevőknek a kérelmére itt-ott beindult ugyan, de nagyon sokan ma is halogatják ennek elintézését. A következmény: a közjegyzők nem hitelesíthetik a betáblázás nélküli területek adásvételi szerződéseit, amiért a terület, a betáblázásig, jogilag elrendezetlen helyzetben marad. Mit ír elő ezzel kapcsolatban a 7. kataszteri törvény? A 39. szakasz 3. bekezdésének a fentiekre vonatkozó rendelkezése kimondja, hogy a birtoklevélben szereplő terület csak topográfus elkészítette kataszteri dokumentáció alapján tábláztatható be, és ilyen esetben mindig új telekkönyvet nyitnak. Nem szükséges viszont új telekkönyv nyitása olyan esetben, amikor a belterületi ingatlanok vagy az egykor nem szövetkezesített helységek területén felső ingatlanok - a birtoklevéllel visszaadott erdők kivételével - az 1938. évi 115. törvényrendelet alapján nyitott (régi) telekkönyvben bejegyezve szerepelnek, tehát az ezek feletti, jogügylet alapján történő tulajdonos-váltásnál kataszteri dokumentációt nem kérnek. De itt is vannak kivételek, éspedig olyan esetben, ha a már betáblázott területre építményt kívánnak bejegyeztetni, ha a meglévő telekkönyvbe máshonnan ingatlantestet hoznak át vagy választanak le onnan  (țnscrierea unei construcții, alipire și dezlipire ), így mindhárom esetben kötelező a kataszteri dokumentáció elkészítése és a kataszteri hivatal általi átvétele, láttamozása, a betáblázás elvégzéséért. Magát a kataszteri dokumentációt az ilyen munkálatokra szakosodott, engedéllyel rendelkező, az ügyfél által választott földmérő készíti el, szolgáltatásként, s ennek meg kell felelnie az Országos Kataszteri és Ingatlan-nyilvántartási Ügynökség vezérigazgatójának 2006. évi 634. számú Rendeletével jóváhagyott Szabályzat előírásainak (lásd a 2006. december 29.-i 1048. Hivatalos Közlönyben).

Amikor ismertetőm megírása előtt a vonatkozó, különben szüntelenül változó jogszabályokat kijegyzeteltem, egy olyan esetre, helyzetre is akadtam, amikor egy bekövetkező tulajdonvesztésnél a birtoklevél előzetes betáblázása nem kötelező. A 2011. évi  53. kormányhatározattal jóváhagyott, a  kiemelt fontosságú beruházások (például az autópályák) kivitelezéséhez szükséges kisajátítások 2010. évi  255. törvényének végrehajtási utasítása, közelebbről utóbbi  6. szakaszának  3.bekezdése azt írja elő, hogy a betáblázatlan földterületek azonosítása és ezeknek a kisajátítási végzés mellékletében való belefoglalása a földterület tagszámának és a parcella számának alapján (nr. tarla, nr. parcela; ezek szerepelnek a birtoklevélben), mi több, más azonosítási mód alapján történhet, azaz az előzetes betáblázás a kisajátításnak és  kártalanítás kifizetésének nem előfeltétele!

A kormányhatározatot a 2011. február 1-jei  84. számú Hivatalos Közlönyben olvashatjuk.

Miután az Erdély területén is alkalmazott régi telekkönyvi jogszabályt: az 1938. évi 115. törvényrendeletet az új Ptk. életbe léptetésének napján (2011. október 1-jén)  kifejezetten hatályon kívül helyezték, a telekkönyvvel kapcsolatos előírásokat, az ebbe történő beírásokat, feljegyzéseket, stb. több jogszabályban találjuk meg.  Egyesekről már volt szó. Ezeken kívül és talán első helyen kellett volna említenem a Polgári Törvénykönyv VII. címének 876-915. szakaszaiban foglalt rendelkezéseket, amelyek elvi jelentőségű, általános szabályok, és a dologi jogok betáblázásának, valamint a különféle, a telekkönyvi nyilvántartásba beírható, feljegyeztethető tények, adatok nevesítésének konkrétumait tartalmazzák, és mindezekkel kapcsolatban a jogorvoslati eljárást is részletezik.