Románia 1999-ben a 66. kormányrendelet megalkotásával (ezt a 2000. évi 52. törvénnyel hagyták jóvá) csatlakozott a Hágában 1961. október 5-én megkötött nemzetközi egyezményhez (Convention de la Haye du 5 octobre 1961), amellyel az akkori aláíró államok a külföldi felhasználású hivatalos iratok felülhitelesítése helyett az egyszerűbb, kevesebb utánajárást igénylő, a kérelmező lakhelyéhez közelebb intézhető apostille-tanúsítványnak az iratra történő rávezetését választották. Az felülhitelesítés (supralegalizarea) azonban továbbra is megmaradt az egyezményhez nem csatlakozott országokban történő iratérvényesítés esetében, amit nálunk az 1992. évi 105. törvény hatályban hagyott 62. szakasza követel meg, és amelynek elvégzésére vagy megadására két minisztériumot, az Igazságügyit és a Külügyminisztériumot jelölték ki.

Időközben az egyezményt aláíró, majd az ehhez később csatlakozott államok száma a 60 felé közelít, és ezeket az interneten bárki kikeresheti. A nemzetközi egyezményhez visszatérve, az 5. szakasz 2. bekezdése kimondja, hogy a hivatalos iratra kerülő apostille-tanúsítvány (apostila) az alapiraton található aláírás(ok) valódiságát, az aláíró hivatalos személy minőségét, az iraton szereplő bélyegző, pecsét érvényességét tanúsítja. A 3. szakasz úgy fogalmaz, hogy az egyezményhez tartozó államok a tanúsítványt a fentiek bizonyítása céljából megkövetelhetik, de – a 2. bekezdés szerint – ettől akár el is tekinthetnek, ha ezt két- vagy többoldalú egyezmény, az irat felhasználás szerinti ország törvénye, szabályzata vagy gyakorlata kizárja. Aztán a 8. szakasz a kétoldalú egyezmények megléte esetében arról is rendelkezik, hogy az azokban lefektetett, a hágai egyezmény 3. és 4. szakaszában előírtaknál szigorúbb szabályokat már nem kell alkalmazni, azaz az apostille-tanúsítvány elegendő lesz.

Melyek azok a hivatalos iratok, amelyekre - kizárólag akkor, ha ezeket külföldön használják fel tények, események, adatok, helyzetek, stb.bizonyítására - kötelezően rá kell vezettetni az apostille-tanúsítványt ? Itt ismételten a hágai egyezmény az irányadó, közelebbről a 7. szakasz 1. bekezdésének összesen négy, a-d) pontja. Közéthetően és nagyon leegyszerűsítve : az a) pont valamennyi jogszolgáltatási szerv, a bíróságok, az ügyészek, a bírósági végrehajtók, a jegyzőkönyvezető bírósági tisztviselők (grefier ) iratait, a b) pont a közigazgatási szervek kiállította iratokat, a c) pont a közjegyzői iratokat, míg a d) pont a magánokiratokra rávezetett pontos keltezést, aláírás hitelesítést (viza de învestire cu data certă, legalizări de semnătura) és iratiktatási bejegyzéseket (menţiuni de înregistrare) említi. Ezekre az iratokra kell rávezettetni az apostille-tanúsítványt, és e feladat ellátására az egyezmény szerint a kiállító állam joga kijelölni az eljáró hatóságot. Ez már az egyezményhez történő csatlakozásunkkor megtörtént, hogy aztán a 2010. évi 202. törvény (a 2010. évi 714. HivatalosKözlönyben ) e hatásköröket részben módosítva, a következőképpen rendelkezzék : a fenti a) és d) pontban felsorolt iratokra a tanúsítványt a törvényszékek, a c) pontban említettek esetében a közjegyzői kamarák, a b) pontba besorolható ún.közigazgatási iratokra a prefektúrák vezetik rá, meghatározott illeték befizetése ellenében.