Talán olvasóink még emlékeznek arra, hogy a két vagy többes állampolgársággal rendelkező személyek jogválasztásáról szóló ismertetőimben többször is említettem: az örökhagyó személy az utána történő öröklés egészére irányadó jogként választhatja annak az államnak a jogát, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik (tehát el is tud térni attól a főszabálytól, amely szerint az öröklésre a szokásos tartózkodási helye szerinti jog az irányadó). De ehhez a jogválasztását írásba kell foglalnia vagy foglaltatnia, éspedig a választott jognak a végrendelet formáira, tartalmára, módosítására és visszavonására érvényes szabályok betartásával! Ezek megismeréséért, a következőkben megkísérlem összefoglalni a végrendeletre vonatkozó alapvető szabályokat, ebben az írásban a hatályos román örökösödési/polgári jog előírásai szerint.

Az új Román Polgári Törvénykönyv (tovább csak Ptk.) a végrendeletről a IV. könyvnek Az ingyenes juttatásokról szóló III. címében, ennek is III. fejezetében rendelkezik. Az 1034. szakasz megfogalmazása szerint a végrendelet egy olyan egyoldalú, személyes és visszavonható aktus, amellyel a végrendelkezőnek nevezett személy a törvény megkövetelte valamilyen formában halála utánra rendelkezik. (Leggyakrabban vagyonáról, de nem csak – teszem hozzá.)

Az 1035. szakasz a végrendelet tartalmával foglalkozik. Ebben rendelkezések (meghagyások) szerepelnek a végrendelkező vagyona egészéről vagy egyes javairól, és ebben ő közvetlenül vagy közvetett módon megnevezi a hagyományost vagy a hagyományosokat. Ezek mellett rendelkezhet a javak felosztásáról, előzően készült végrendelet visszavonásáról, végrendeleti végrehajtó kinevezéséről, az örökségből történő kizárásról, a hagyományosoknak vagy a törvényes örökösöknek a terhére kikötött meghagyásokról (terhek, kötelmek), amelyek azonban joghatást csak a végrendelkező elhunyta után fejtenek majd ki.

A végrendelet formáira rátérve, itt most csak a két legfontosabbat említem: a kézel írottat és a leggyakoribbat, a közvégrendeletet.

A kézzel írt és aláírt, vagy másképpen: a magánvégrendelet (testamentul olograf) az, amelyet a végrendelkező egészében, teljes terjedelmében maga írt, keltezett és kézjegyével látott el. Ezek együttes feltételek; bármelyiknek a hiánya a végrendelet semmisségét eredményezi. (Ptk., 1041. szakasz.)

Jó tudni erről azt is, hogy az ilyen végrendeletet, ha előkerül, tehát amelyet nem helyeztek előzetesen közjegyzőnél letétbe, érvényesítése előtt bármelyik közjegyzői irodában láttamoztatni kell (vizat pentru neschimbare). Ez után indítható be a területileg illetékes közjegyzőnél a hagyatéki eljárás, amikor az eljáró közjegyző jegyzőkönyvet vesz fel a végrendelet felbontásáról és állagáról (állapotáról). ( Ptk., 1042. szakasz.)

A közvégrendelet (testamentul autentic) közokirati formában készül, azaz ezt egy közjegyző vagy a törvény alapján hitelesítésre felhatalmazott más, közfeladatot ellátó személy végzi el. Érdekesség, hogy a közvégrendelet hitelesítésénél egy vagy két tanú jelenléte megengedett.

A végrendelet visszavonásáról az új Ptk. külön alfejezetben, a III. fejezet 3.-ában külön rendelkezik. Az 1051. szakasz 1. bekezdése értelmében egy végrendeletet, legyen az egyszerű kézzel írott vagy közvégrendelet, kifejezetten, egészében vagy csak részlegesen közokiratban vagy egy később készült végrendelettel lehet visszavonni. Ebből is következik – és ezt a fenti szakasz 2. bekezdése még külön is megerősíti -, hogy a visszavonó és a visszavont végrendelet akár eltérő formájú is lehet, tehát később készült magánvégrendelettel előző közvégrendeletet is vissza lehet vonni, és megfordítva!

Amire még külön is figyelni kell, ügyfélként is, bár a kötelezettség a közjegyzőé, hogy a végrendeletet a központi, elektronikus formában vezetett nyilvántartóba is be kell jegyeztetni, és ezt akkor is meg kell tenni, amikor közvégrendeletet visszavonó nyilatkozatot vagy új közvégrendeletet hitelesítenek. De a szabály ugyanaz akkor is, amikor a Ptk. 1053. szakasza szerint a végrendeletet visszavonó nyilatkozatot visszavonják (retractarea revocării), és amikor ezzel az eredeti, közokirati formában készült végrendeletét a végrendelkező utolsó végakaratának újólag elismeri.

Váztalosan ugyan, de ezek azok a végrendelettel kapcsolatos előírások, amelyek betartásával – ismétlem, a hatályos román örökösödési/polgári jogi szabályai szerint – a jogválasztó örökhagyó nyilatkozatának formailag és tartalmilag meg kell felelnie: ennek készítésénél, módosításánál és visszavonásánál, amiről különben előző törvényismertetőimben már olvashattak. ( Ptk., 2633., 2634., valamint a 2568. szakasz 1. és 2. bekezdése.)