Az új polgári perrendtartási törvénykönyvet hatályba léptető 76. törvény (a 2012. évi 365. Hivatalos Közlönyben) nemcsak magát a két évvel ezelőtt elfogadott és kihírdetett törvénykönyvet módosította, hanem különtörvények sorát is, mindezt főleg azért, hogy ezeket „hozzáigazítsák" az eljárási törvénykönyvnek alaposan megváltoztatott rendelkezéseihez. Ezek a változtatások is csak most, február 15.-én léptek életbe, az új polgári eljárási törvénykönyvvel egyidőben.

A szabálysértések kerettörvényét jelenleg a 2001. évi 2. (egyszerű) kormányrendelet alkotja, amelynek a 2001. július 25-i 410. számú Hivatalos Közlönyben közölt szövegét, a későbbi módosításokkal és kiegészítésekkel együtt összesen 7 pontba foglalva módosították, majd pedig a 76. törvény 80. szakaszában elrendelték a jogszabály újraközlését és szakaszainak átszámozását. Sorba veszem a változtatásokat.

Fontos újítása az eljárási törvénykönyvnek, hogy jogorvoslatként a felfolyamodás (recurs) helyett a fellebbezés (apel) szerepel a jogszabályban. Ezért kellett megváltoztatni a 2. kormányrendelet 9. szakaszának 6. bekezdését, amely szabálysértési büntetésként a köz javára történő munkavégzés kiszabása ellen jogorvoslatként kizárólag a fellebbezést írja elő vagy inkább biztosítja a szabálysértő javára. A jogszabály 13. szakasza a szabálysértési büntetés kiszabásának elévülési határidejét 6 hónapban határozza meg, éspedig a szabálysértés elkövetésétől számítva. Ezt változatlanul hagyták. Ellenben a módosított 2. bekezdés szerint a folytonos vagy folyamatos szabálysértések esetében (contravenţii continue) az elévülés kezdete az a nap, amikor, esettől függően a szabálysértési tettet, cselekvést vagy mulasztást az elkövető abbahagyja, ettől eláll. A 6 hónapban meghatározott elévülési határidő ez esetben a fenti napon indul be.

A szabálysértési szankciók végrehajtásának rövidebb, 1 hónapos az elévülési határideje, amennyiben a szabálysértést megállapító jegyzőkönyvet a büntetés kiszabásától számított 1 hónapon belül a szabálysértőnek nem kézbesítik ki. Ezt a szabályt a kormányrendelet 14. szakaszának első bekezdése mondja ki, és ennek tartalma sem változott. Ellenben a 2. bekezdésbe belefoglalták a a szabálysértési jegyzőkönyv ellen benyújtott panaszt tárgyaló bíróságnak azt a jogát, hogy a végrehajtás elévülését hivatalból is kimondja, akkor is tehát – teszem már én hozzá -, ha a panaszos ezt beadványában nem kérte, meg sem említette.

A szabálysértési jegyzőkönyv ellen benyújtott panaszt a 2. kormányrendelet 32. szakasza szerint eddig ahhoz a hatósághoz lehetett benyújtani, amelyhez a megbízott, a jegyzőkönyvet felvevő „közeg" tartozott, és mely szerv köteles volt azt az illetékes bírósághoz előterjeszteni, átküldeni. Az említett szakasznak most megváltoztatott 1. bekezdése szerint a panaszt egyenesen a szabálysértés elkövetésének helye szerinti bíróságon lehet letenni. A 2. bekezdés pedig kimondja azt, hogy a szabálysértésért kiszabott fő és kiegészítő büntetések és ezek végrehajtása feletti (törvényességi) ellenőrzés kizárólag a panaszt tárgyaló bíróság hatásköre. A bíróságok tehermentesítéséről alkotott törvény, amely ugyancsak február 15.-én lépett hatályba, az itt taglalt változtatásokkal egyidőben, e szabályokhoz igazította a 2002. évi, az úthasználati díjakról alkotott 15. kormányrendelet vonatkozó, a szabálysértési jegyzőkönyvek ellen benyújtott panaszok letételének, benyújtásának rendjét. A 15. kormányrendeletbe (amelyet különben a 2002. évi 180. törvénnyel hagytak jóvá) most beiktatott 10/1. szakasz szerint a panaszokat egyenesen a szabálysértő lakóhelye/székhelye szerinti bírósághoz lehet benyújtani, és ehhez csatolni kell a szabálysértési jegyzőkönyv másolatát is.

A 2. kormányrendelet 34. szakasza a panaszt tárgyaló bíróságnak eljárási kérdésekben ad eligazítást. Egyebek mellett kimondja azt, hogy szabálysértési ügyekben köteles megvizsgálni a panaszbenyújtási határidő betartását. Meg kell hallgatnia a panaszost és a többi beidézett személyt, köteles a törvény által engedélyezett valamennyi bizonyítékot megvizsgálni, begyűjteni, azokat, amelyek a szabálysértési jegyzőkönyv megalapozottságát, vagy éppen ennek ellenkezőjét alátámasztanák. Mindezek után és alapján kell döntenie a kiszabott szabálysértési büntetés, esetenként a kártalanítás, az elkobzás sorsáról, nagyságáról. Amit viszont most „vittek be" a 34. szakasz első bekezdésébe, az egy utaló rendelkezés, amely azt mondja ki, hogy az új polgári eljárási törvénykönyvnek a 236/1. és 405. szakaszait ilyen esetekben nem alkalmazzák. Ennek a két szakasznak alapján kerülhet sor a polgári peres ügyek felfüggesztésére.

Az eljárási törvénykönyv 236/1. szakaszát a 76. törvénnyel iktatták be. Az ügy tárgyalásának felfüggeszthetőségéről (suspendarea judecării cauzei) rendelkezik. A változatlanul hagyott 405. szakasz pedig a kötelező felfüggesztés (suspendarea voluntară) eseteit sorolja. Azért nem részletezem ezeket, mert szabálysértési ügyekben – mint láttuk - nincs felfüggesztés, ugyanis ezeket a panaszokat gyorsan el kell dönteni, meg kell oldani.

A 34. szakasznak volt és maradt egy 2. bekezdése is. Ez mondja ki azt, hogy a szabálysértési jegyzőkönyv ellen benyújtott panaszokat a bíróságok határozat meghozatalával döntik el, mely ellen kizárólag fellebbezésnek (apel) van helye, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik.

A fellebbezést a törvényszék közigazgatási és adóügyi szekciója tárgyalja. A fellebbezést írásban nem kötelező megindokolni, ezt a tárgyalás napján szóbelileg is meg lehet tenni. A fellebbezés az elsőfokú határozat végrehajtását felfüggeszti.

A 36. szakasz első bekezdése változatlan tartalmú, tehát a szabálysértési ügyekben, első- és másodfokon is bélyegilleték-mentesség érvényesül. A most beiktatott 2. bekezdés – és ez újdonság – elrendeli azt, hogy amennyiben a szabálysértő panaszát a bíróság elutasítja, őt az állam javára a perköltségek megfizetésére kell kötelezni.

A 2001. évi 2. számú szabálysértési kormányredeletnek, mint szabálysértési kerettörvénynek a 47. szakasza is módosult, miután bekerült a szövegbe az eddigi polgári eljárási törvénykönyv mellé az is, hogy a jogszabály rendelkezései nem csak előbbinek, hanem, esettől függően a büntető törvénykönyvnek az előírásaival is kiegészülnek.

(Folytatjuk)