Ez a jogszabály (a 2013. február 12.-i 89. Hivatalos Közlönyben) egyszerre vagy inkább egy helyen összehangolja a polgári eljárási törvénykönyvnek újragondolt, az eddigiektől eltérően szabályozott, főleg a jogorvoslati eljárásokra vonatkozó előírásait a különtörvényekben is helyet kapott, ugyancsak a jogorvoslatokra vonatkozó előírásaival, de ugyanakkor átmeneti rendelkezéseket is előír azért, hogy az új perrendtartási törvénykönyv hatályba léptetése minél zökkenőmentesebben, az eljáró bíróságoknak és a feres feleknek egyaránt iránymutatást adva menjen végbe.

A törvény I. fejezetének 1. alfejezete – mint már előző ismertetőmben olvashatták -, a különtörvényekben szereplő jogorvoslati eljárást, a jogorvoslat elbírálására illetékes bíróságot változtatta meg, egészen pontosan igazította hozzá a az eljárási törvénykönyv vonatkozó általános szabályaihoz, elkerülve ezzel az ellentmondásos, eltérő szabályozást. Folytatva a példákat, a 2. törvény VIII. szakasza a műépítészek és a műépítész szakma 2001. évi 184. törvénye 38. szakaszának 6. bekezdését változtatta meg (az említett törvényt a 2004. évi 771. Hivatalos Közlönyben újraközölték) oly módon, hogy a szakma országos fegyelmi bizottsága fegyelmi büntetést kimondó határozatát az illetékes közigazgatási bíróságon lehet megtámadni, a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül. (A módosítás előtt a fegyelmi határozat elleni panaszt elsőfokon a táblabíróság tárgyalhatta.)

A 2. törvény IX. szakasza a polgári perrendtartási törvénykönyvet hatályba léptető 2012. évi 76. törvény két szakaszát, a 39.-et és a 60.-at hatályon kívül helyezte. Az elsőnek említett szakasz éppen a műépítészek fegyelmi büntetése elleni jogorvoslatot szabályozta. A szabály, a jogorvoslati út változott, de ebben az új helyzetben a „vétkes " közelebb került az eljáró, a panasza sorsát eldöntő közigazgatási bírósághoz.

A másik hatályon kívül helyezett törvényszakasz a 2006. évi, az egészségügyi reform 95. számú törvényében (a törvényt a 2006. évi 372. Hivatalos Közlönyben jelentették meg) olvasható, az orvos, a fogorvos és a gyógyszerész fegyelmi büntetése elleni jogorvoslatot szabályozta volna másképpen. Amennyiben a 76. törvény említett szakaszában foglaltak hatályban maradtak volna, az említett szakma művelői ellen a legfelső orvosi fegyelmi bizottság kimondta határozatot az érintett a táblabíróságon támadhatta volna meg. A 76. törvény 60.

szakaszának hatályon kívül helyezése után továbbra is az egészségügyi törvény 451. szakaszában foglaltak az irányadóak, amely szerint a fegyelmi büntetést kimondó végzés ellen a megbüntetett orvos a végzés közlésétől számított 15 napon belül a tevékenysége helye szerinti törvényszék közigazgatási szekciójához fordulhat keresetével, kérve a fegyelmi végzés érvénytelenítését (poate formula o acţiune în anulare...)

(A 2. törvény II. fejezete 1., 2. és 3. alfejezetében, majd a III. fejezetben a polgári eljárási törvénykönyv hatályba lépését érintő/segítő ún. átmeneti és zárórendelkezésekről olvashatunk ; legközelebb, több részben, ezeket fogom ismertetni.)