Láttuk már, hogy a bíróságok tehermentesítését és az új polgári perrendtartási törvény gyakorlatba ültetését segítő 2013. évi 2. törvény (a 2013. február 12.-i 89. Hivatalos Közlönyben) a peres eljárás egyes szakaszaira a törvénykönyben foglaltaktól részben eltérő, átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz. A XIII. szakaszban például azt olvashatjuk, hogy a perrendtartási törvénykönyvnek azok az előírásai, amelyek a határozatot hozó bíróságot arra utasítják, hogy a saját határozata ellen benyújtott, a fellebbviteli bíróság elé kerülő fellebbezés vagy felfolyamodás tárgyalására a ügycsomót maga készítse elő, csak a 2016. január 1-je után indított pereknél lesznek alkalmazhatók. Addig pedig, egészen pontosan a 2013. február 15. és 2015. december 31. között indított perek esetében a 2. törvény XIV-XVII. szakaszaiban foglalt eljárási szabályok a hatályosak. Ebben az ismertetőben ezekről lesz szó.

A XIV. szakasz arról rendelkezik, hogy mind a fellebbezést, mind annak indoklását a megtámadott határozatot hozó bírósághoz kell benyújtani, éspedig annyi példányban, ahányat a perrendtartási törvénykönyv a 195. szakaszában és a 149. szakasz 1. bekezdésében a keresetlevelekre vonatkozóan megkövetelnek. Ez pedig azt jelenti, hogy annyi példányban kell ezeket a periratokat letenni közlésük érdekében, ahány peres fél az ügyben szerepel, kivéve azt az esetet, amikor ugyanaz megbízott: ügyvéd/jogtanácsos/jogvégzett házastárs vagy I. és II. fokú rokon egyszerre több peres felet képvisel, vagy valamelyik peres fél egyszerre több minőségben van jelen a perben; utóbbi két esetben elegendő számukra egy példányban letenni a periratokat. Ezen kívül kötelezően a fellebbviteli bíróságnak is szüksége van egy példányra. A bíróság elnöke vagy az általa erre kijelölt személy az ügycsomót, a fellebbezésekkel együtt csak azután fogja tudni a fellebbviteli bíróságnak előterjeszteni, miután valamennyi peres féllel szemben a fellebbezési határidő letelt. De ez alól a szabály alól létezik egy kivétel, ugyanis a perrendtartási törvénykönyvnek a 442-444. szakaszai külön szabályokat írnak elő a hozott határozatokban előfordul(hat)ó nyilvánvaló hibák, tévedések kiigazítására, továbbá a határozatok magyarázatára, az ellentmondásos kitételek kiiktatására, végül ezek kiegészítésére. Mindhárom esetben a határozatot hozó bíróság jár el, hivatalból vagy valamelyik peres fél kérésére, a tanácsteremben, a felek beidézése nélkül vagy jelenlétükben, amit a bíró dönt el. Végzés születik, amely ellen jogorvoslatnak is helye van, ugyanolyannak, amit a határozat ellen is be lehetett nyújtani. Ha az ügyben e három szakasz valamelyike alapján sor kerül a határozat kiigazítására, csak a hozott végzés elleni jogorvoslati idő letelte után küldhetik át az ügycsomót a jogorvoslat megoldására illetékes fellebbviteli bírósághoz.

A fellebbviteli bíróság elnöke vagy az általa erre a feladatra kijelölt személy, a fellebbezés és az ügycsomó beérkezése után, az ügyet tárgyalásra a sorshúzás alapján kijelölt bírói tanácsra bízza. A bírói tanács átvizsgája az iratcsomót, és amennyiben azt hiányosnak találja, a fellebbezőtől írásban iratpótlást kér, amit neki a kérelem kézbesítésétől számított 10 napon belül kell megtennie. Csak ez után kerül sor a fellebbezés, az indoklás és a többi, az elsőfokú eljárásban nem ismertetett, azaz az új perirat(ok) közlésére, azzal a kérelemmel vagy felszólítással együtt, hogy a jogorvoslattal élő peres fél ellenfele (intimatul) 15 napon belül fogalmazza meg és tegye le válaszitatát (întâmpinarea). Ha ez beérkezik, ezt azonnal közlik a fellebbezővel, felkérve őt is a válasziratra adott válasza 10 napon belüli megfogalmazására (răspuns la întâmpinare).

Ennek beérkezése után, 3 napon belül a tanácsvezető bíró kitűzi a fellebbezés tárgyalásának napját, elrendeli a felek beidézését úgy, hogy e döntése és az első tárgyalási nap között ne legyen több 60 napnál.

A fenti szabályok a 2. törvény XV. szakaszában olvashatók. Ugyanitt, a 7. bekezdésben arra is találtak megoldást, amikor sem a fellebbező perbeni ellenfele, sem a fellebbező nem küldi be időre válasziratát, illetve a válasziratra adott válaszát. Mindkét esetben, a határidők letelte után a bíró kitűzi a tárgyalás napját, ettől számítva legtöbb 60 napon belül. Sürgős esetben a bíró a fenti határidőket, az ügy körülményeinek, sajátosságainak ismeretében le is rövidítheti, ha pedig valamelyik peres fél külföldön él vagy tartózkodik, az ismertetetteknél is hosszabb időt adhat a periratok elkészítésére, beérkezésükre, és későbbre tűzheti ki az első tárgyalás napját.

Folytatjuk