A bíróságok tehermentesítését és az új polgári perrendtartási törvénykönyv hatályba léptetését segítő 2013. évi 2. törvényről (a 89. Hivatalos Közlönyben) írt törvényismertető sorozatomnak ebben az utolsó részében az elsőfokon eljáró bíróságok tárgyi és érték utáni illetékességéről, valamint a munka törvénykönyvének és a társadalmi párbeszéd törvényének módosításáról lesz szó.

A 2. törvény XVIII. szakaszának 1. bekezdése értelmében az új polgári perrendtartási törvénykönyv 483. szakasza 2. bekezdésének előírásai majd csak a 2016. január 1-je után indított perekben lesznek egészében alkalmazhatók. Addig, egészen pontosan a 2013. február 15. és 2015. december 31. közötti időszakban indított perekre az perrendtartási törvénykönyv 483. szakasza 2. bekezdésében foglaltaktól csak igen kismértékben eltérő, a 2. törvény XVIII. szakaszának 2. bekezdésében olvasható szabályok a hatályosak. E szerint a következő polgári perekben hozott határozatok ellen csak fellebbezni lehet, felfolyamodásra ezekben nincs lehetőség (hotărârile sunt supuse apelului, nu sunt supuse recursului).

A felsorolás a perrendtartási törvénykönyv 94. szakasza 1. pontja, a-i) alpontjaiban található, elsőfokon a bíróságokra (competenţa după materie şi valoare a judecătoriilor) tartozó peres ügyekkel kezdődik, amelyek közül most mindeniket említem, kissé lerövidített formában.

Ezek a gyámsági és a családjogi ügyek, azok kivételével, amelyeket a törvény kifejezetten más bíróság hatáskörébe utal; az anyakönyvekkel kapcsolatos peres ügyek; a tulajdonosi társulásokkal, a lakáskezelés tárgykörébe tartozó perek, mind a fizikai, mind a jogi személyek esetében; a kilakoltalási perek; a különféle szolgalmi joggal kapcsolatos vitás ügyek; a határviták; a birtokkeresetek; azok a perek, amelyek tevésre, cselekvésre vagy ellenkezőleg, valamilyen cselekvés, tett abbahagyására vonatkoznak, és amelyeknek nincs pénzben kifejezett értéke; a bíróság előtti folyó vagyonfelosztási perek, értéktől függetlenül.

Ismétlem, ezekben az ügyekben a bíróság hozta határozat ellen fellebbezésnek (apel) van helye, de felfolyamodásnak recur ) nincs.

A következő peres ügyeket elsőfokon általában a törvényszékek tárgyalják, de ezek határozata ellen jogorvoslatként csak a fellebbezés biztosított. Ezek a polgári hajózással és a kikötői tevékenységgel kapcsolatos perek, a munkakonfliktusok, a társadalom-biztosítással kapcsolatos perek, a kisajátítási ügyek, a bírói tévedésből fakadó kártalanítási perek, valamint a pénzben kifejezhető peres ügyek egymillió lej értékhatárig.

Ezekben a perekben – fogalmaz a a törvényhozó az ismertetett XVIII. szakasz 2. bekezdésének utolsó mondatában – a fellebezést tárgyaló másodfokú bíróság határozatát/döntését felfolyamodással támadni nem lehet, amennyiben a törvény kimondja, hogy az elsőfokon eljáró bíróság határozata ellen csak fellebbezésnek van helye.

A 2. törvény utolsó alfejezetében fontos jogszabályokat módosít, „átrendezve" a bíróságok illetékességét. A XX. szakasz a munka törvénykönyvének (a 2003. évi 53. törvény, amelyet a 2011. május 18.-i 345. Hivatalos Közlönyben újra megjelentettek) 269. szakaszát módosította oly módon, hogy a munkavitákat a törvény szerint illetékes bíróságok hatáskörébe utalta. Ezzel ugyan nem pontosították, hogy melyik is az a rang szerinti bíróság, amelyik elsőfokon eljárhat, de legalább nem lesz szükség újabb módosításra, ha ezek a munkaviták, -konfliktusok kikerülnek az elsőfokon eljáró törvényszékek hatásköréből. Mert ma ezek illetékesek elsőfokon eljárni, ami a 2011. évi, a társadalmi párbeszéd 62. törvényének (a 2012. évi 625. Hivatalos Közlönyben közölték újra) módosított 208. szakaszából egyértelműen kiderül.

Az említett 62. törvény 210. szakaszában mindezt tovább pontosították, kimondva azt is, hogy az egyéni munkaügyi perekben a felperes lakóhelye szerint illetékes törvényszék az elsőfokon eljáró bíróság. A 62. törvény említett változásait a 2. törvény XXI. szakaszában olvashatjuk, amelyek, akárcsak a XX. szakasz rendelkezései, 2013. február 15.-től már hatályba is léptek!