Törvényismertetőm jobb megértéséhez előbb vázolnom kell egy olyan jogesetet, amely – kis túlzással állítom – a mai birtokviszonyokra igencsak jellemző. A kérdéses mezőgazdasági külterületet a vevő évekkel ezelőtt, de már az 1991. évi 18. földtörvény alapján kiállított birtoklevél alapján, közokirat megkötése nélkül, egyszerű magánokiratba foglalt szerződéssel vásárolta meg.

A birtoklevélben szereplő parcellát sem az eladó, sem pedig a vevő nem tábláztatta be, amiért ezzel utóbbi jogilag rendelkezni nem tud, vagyis eladni, elajándékozni nem tudja, és ha majd hagyatékra marad, örökösei ennek a földdarabnak nem lesznek a telekkönyvi tulajdonosai. A telkelés gondja így rájuk marad. A helyezetet tovább bonyolítja az, hogy az eladó időközben elhalálozott, a hagyatéki eljárást örökösei lefolytatták utána, de a felmenőjük által évekkel ezelőtt „eladott" parcellát a hagyatéki vagyontömegből kifelejtették, amiért az a közjegyző kiállította örökösi bizonylatban nem szerepel. A vevő most jogi megoldást keres a helyzet rendezéséért, és per indítását fontolgatja az örökösök ellen.

Ha a területforgalom jogi szabályait (is) tartalmazó előírásokat az egymást követő törvényekben nyomon követjük, kiderül, hogy ezek érvényességi szempontból mindig is megkövetelték a közokiratot, ennek létét, létezését. (act autentic notarial). Így volt ez az 1958. évi 144. törvényerejű rendeletben, majd az 1991. évi 18. földtörvényben, éspedig ennek az utóbbinak az 1998. január 5.-i keltezésű, 1. számú Hivatalos Közlönyben újra megjelentetett szövegében, jelesül a 66-73. szakaszokban.

Ezt követte az 1998. évi 54. törvény, majd a 2005. évi 247. törvény, amely a X. címében szabályozta a földforgalmat. Végül a 2011. évi, az új polgári törvénykönyvet hatályba léptető 71. törvényt említem (a 2011. évi 409. Hivatalos Közlönyben), amely a 247. törvény X. címében szereplő előírásokat kifejezetten hatályon kívül helyezte. Jelenleg a polgári törvénykönyv vonatkozó előírásai hatályosak, amelyek a megszerzett dologi jogok betáblázához közokiratot követelnek meg. (Ptk. 885., 888. szakasz) Most a jogerős bírósági határozatokat, az örökösi bizonylatokat, a közigazgatási hatóságoknak a törvényben előírt esetekben kiállított aktusait csak felsorolom, mert a Ptk. 888. szakasza szerint dologi jogok ezek alapján is telekkönyvezhetők!

gyakorlat azonban mindig is felülírta a törvényt, és a földterületek adásvételét nagyon sok helyen és esetben magánokirati formában bonyolították/bonyolítják le. Tudta ezt a törvényalkotó is, amiért a kérdést szabályozó jogszabályokban, ha nem is mindenikben, szerepeltetett egy olyan rendelkezést is, hogy a megkötött, magánokiratba foglalt adásvételi szerződést, az előszerződést, a két- és egyoldalú eladási és vételi ígéretet, újabbkori kifejezéssel: a zsebszerződést, ha ennek az adásvételnek a jogi érvényét elismertetni kívánó fél (az eladó vagy a vevő) amúgy teljesítette az okmányban felsorolt vállalásait, a bírósághoz fordulhat, keresetében a hiteles szerződést helyettesítő bírósági határozat meghozatalát kérve, amelyet ennek jogerőre emelkedése után már be is tud(na) tábláztatni.

Ismeretes, hogy 2011. október 1-jén hatályba lépett az új Román Polgári Törvénykönyv. Ennek 896. szakasza a telekkönyvi szolgáltatás iránti keresetet is szabályozza (acţiune în prestaţia tabulară). A szinte hasonló megfogalmazású, az 1996. évi 7. kataszteri törvény 27. szakaszában szereplő keresetre vonatkozó előírásokat, egészen pontosan a 21-41. szakaszokat egyidejűleg hatályon kívül helyezték.

A régi és a mostani kereset – röviden megfogalmazva - arra teremt jogi lehetőséget, hogy az a szerződő fél, aki ingatlanra vonatkozó dologi jognak más számára történő átruházását, létesítését vagy módosítását vállalta, és e vállalását a telekkönyvi bejegyzés elvégzéséért nem teljesítette, a bíróságtól a betáblázás elrendelését kérheti, a törvényben szabályozott elévülési időn belül. (A kereset a 7. kataszteri törvény alapján elévülhetetlen volt, jelenleg, a Ptk. 2518. szakaszának 1. pontja szerint 10 év alatt évül el.) Csakhogy a polgári törvénykönyvet hatályba léptető 2011. évi 71. törvény 76. szakasza kimondja: a Ptk. 876-915. szakaszaiban foglaltak azokra a jogviszonyokra alkalmazhatók, amelyek a törvénykönyv hatályba lépése után keletkeztek, ami tehát nem a mi esetünk, mivel a magánokirati formában történt eladás évekkel ezelőtt történt.

De azért nincs semmi veszve, mert a már többször említett 71. törvény a 3. szakaszában jogi lehetőséget teremt az irat megszületése pillanatában hatályban volt rendelkezések alkalmazására, akkor is ha ma már nincsenek hatályban, azaz a 7. kataszteri törvény 27. szakaszára alapozott telekkönyvi szolgáltatás iránti kereset beindítására. Előzetesen azonban az eladó örököseinek is tenniük kell valamit: az elhunyt eladó hagyatéki ügyét újra kell nyitniuk, belefoglalva egy pótörökösi bizonylatba az egykori eladás tárgyát képező földterületet. Legalább is - szerintem - a fenti úton elindulva kellene megpróbálni rendezni ezt a régi földeladási ügyet!