„Lehet ugyan azt mondani, hogy keveset értünk el, de tiszta lelkiismerettel senki nem állíthatja azt, hogy nem volt nagyon-nagyon fontos ott lenni a döntések közelében” – jelentette ki a közelgő parlamenti választások tétjéről a Maszolnak adott interjúban Markó Béla szenátor. Az RMDSZ volt elnöke szerint válaszúton van a romániai demokrácia, és válaszúton van a román-magyar viszony is.

Húsz éven keresztül az összes választási kampányban aktívan részt vett jelöltként is, RMDSZ-elnökként is. Biztos fárasztó is volt, de nem hiányzik az akkori nyüzsgés, a választókkal való személyes találkozás?

Sok szempontból nosztalgiázhatnék. Voltak olyan időszakok, amikor lassabban vagy gyorsabban, de folyamatosan haladtunk előre. Éveken át úgy láttuk, hogy ki tudunk alakítani egyrészt egy stabil romániai demokráciát másokkal együtt, másrészt pedig a magyar közösség számára egy kielégítő jogi keretet. Ennek a jogi keretnek a kialakítása az utóbbi években leállt, és ez kiválthatna belőlem valamiféle nosztalgiát. Másrészt igaza van, a politika fárasztó lehet, nem egy nyolcórás elfoglaltság, reggeltől estig és estétől reggelig egész embert kíván, viszont megvannak az elégtételek is, és persze, hogy voltak nekem is ilyen elégtételeim. A kampány pedig az egy egészen különös erőfeszítés, ugyanakkor egy egészen különös helyzet is: heteken át tulajdonképpen együtt van a kampányoló RMDSZ-vezető a saját közösségével. Bejártam Erdélyt. Nem nagyon hiszem, hogy van még valaki – ha arra gondolok, hogy 18 éven át az RMDSZ elnökeként kampányoltam, meg azelőtt is és azután is szenátorként –, aki annyi helyen megfordult Erdélyben, mint én.

A választásoknak most az ön számára nincs közvetlen személyes tétje. Félig-meddig a partvonalról szemlélve milyennek tűnik a kampány?

Személyes tétje olyan értelemben nincs, hogy én nem vagyok jelölt, nem a választások eredményétől függ a sorsom, de azért azt gondolom, hogy mindannyiunk sorsa függ a választások eredményétől. Számomra ezentúl is van egy személyes tét, mert ez a szervezet az én szervezetem is, ebben benne van az én munkám is, tehát én ettől nem tudok elvonatkoztatni. Ha valaki abbahagyja az aktív politizálást, akkor szokása hátat fordítania a politikai pártnak, amelyben politizált. De az RMDSZ nem politikai párt, én nem voltam pártpolitikus, és ez a szervezet továbbra is az enyém, tehát ha jól szerepel a választásokon, akkor az az én elégtételem is lesz, ha rosszul szerepel, akkor bizonyos értelemben az én kudarcom is.

A kampány nem látszik. Szerintem a választási törvény megváltoztatása nagyon fontos volt, nagyon jó, hogy visszatértünk a megyei listás rendszerhez, ez arányos képviseletet biztosít. De az új kampányszabályozás nem jó. Azért az abszurdum, hogy a hivatalos kampányidőszak előtt volt egy látható kampány, például óriásplakátokat ki lehetett tenni vagy lehetett még kampányrendezvényeket szervezni, most meg plakátok sincsenek, kampánykörutak sincsenek, csend van az utcákon. Szerintem aki Romániában jár-kel, az az égvilágon semmiről nem veszi észre, hogy választási kampány van. A kampányfinanszírozás átláthatóvá tétele nagyon fontos, mert Romániában a korrupciónak az egyik melegágya éppen a kampányfinanszírozás átláthatatlansága volt, de most a parlament a fürdővízzel együtt kidobta a gyermeket is. Olyan drasztikus korlátozásokat vezettek be, amelyek ma már nem a korrupció megelőzéséről szólnak. A választót korlátozzuk abban a jogában, hogy egyáltalán tudomást szerezzen választásokról, a politikai kínálatról, tehát, hogy láthassa, ki kivel versenyez és milyen programokat versenyeztetnek, ha egyáltalán versenyeztetnek programokat. A kampánynak azért arról is szólnia kell, hogy a választónak joga van tájékozódni arról, kire szavazhat.

A kampányt beárnyékolta az erdélyi magyar közösség szempontjából két barátságtalan gesztus a román hatóságok részéről. Az egyik a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ellehetetlenítése, a másik a csíksomlyói búcsú szellemi örökséggé nyilvánításának „elszabotálása” volt. Lehet-e összefüggést találni közöttük?

Azt nem hiszem, hogy konkrét összefüggés van-e a két esemény között olyan értelemben, hogy ugyanaz az ember, ugyanaz a politikai vezető, ugyanaz az intézmény eldöntötte, hogy nem támogatja a csíksomlyói búcsú világörökség részévé való nyilvánítását és megakadályozza a római katolikus líceum működését. De azt viszont nagyon határozottan állítom, hogy mindkét esemény része ugyanannak a folyamatnak. Ez a folyamat arról szól, hogy miközben 2010-2012-ig folyamatosan alakítottunk ki jogi kereteket, egy megfelelő oktatási törvény fogadtunk el, közben az azelőtti évtizedekben születtek alkotmányos rendelkezések, születtek a nyelvhasználatra vonatkozó törvénycikkelyek, utána elkezdődött ennek a jogi keretnek a lebontása. Ez nem úgy történt, hogy ezeket a jogszabályokat valaki visszavonta, hanem úgy, hogy nem alkalmazzák a törvényeket, és folyamatosan akadályozzák a törvény alkalmazását, illetve a már létrehozott intézményeknek a működését is. Olyan szemléletváltás ment végbe a román-magyar viszonyban, amely elvezetett oda, hogy fölháborító módon korlátozó intézkedések születtek. Például a magyar feliratok dolgában szerintem teljesen törvénytelenül vagy akár alkotmányellenesen jártak el. Most sorra került a római katolikus líceum működése, de már azelőtt Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen sem alkalmazták a törvényt, a szimbólumhasználattal állandó gondok vannak, és sorolhatnám. Ez nem azt jelenti, hogy valahol valaki ezeket eltervezi, és erről van egy forgatókönyv, hanem azt, hogy egy olyan változás állt elő a román-magyar viszonyban, és úgy fölerősödött a román nacionalizmus, hogy itt is, ott is egyre hangsúlyosabbak ezek a jogkorlátozások. Számolnunk kell azzal, hogy általánosan elnyomják a magyarokat Romániában, miután volt olyan időszak, hogy nem volt meg minden intézményünk, és nem voltak meg teljeséggel a jogaink, de mégis egyenlő partnerként működtünk együtt sok mindenben a románokkal. A választások egyik tétje, hogy meg tudjuk-e fordítani ezt a folyamatot, ismét visszaállunk-e egy előremutató pályára.

A legnagyobb kihívás nem csak az RMDSZ, hanem az összes politikai szervezet számára urnákhoz szólítani az embereket. Miért fontos Markó Béla szerint a magyar választóknak leadni a szavazatukat december 11-én?

Minden választás alkalmából elmondtuk, hogy nagyon nagy a tétje a magyar szavazatoknak. Ez nem demagógia volt, nem kampányszlogen, hanem ez volt a helyzet. Ha valaki visszatekint arra, hogy a szavazatok révén ott voltunk kellő súllyal a román parlamentben, több alkalommal is részt vettünk a kormányban, és megnézi, hogy ezáltal mit tudtunk elérni vagy mit tudtunk megakadályozni, akkor lehet ugyan azt mondani, hogy keveset értünk el, de tiszta lelkiismerettel senki nem állíthatja azt, hogy nem volt nagyon-nagyon fontos ott lenni a döntések közelében. Most pedig én állítom, hogy Románia válaszúton van, válaszúton van a romániai demokrácia, és válaszúton van a román-magyar viszony is. Az utóbbi években tulajdonképpen elkezdődött a román demokrácia lebontása: a parlament teljesen eljelentéktelenedett és kompromittálódott. Ez azt jelenti, hogy a fontos kérdések kikerültek a parlamentből, vagy akár a kormányból is máshová, a háttérben és teljesen átláthatatlanul születnek a döntések. Ez azt is jelenti, hogy a választások után vagy sikerül egy új parlamentnek visszaállítani a törvényhozás tekintélyét, vagy pedig haladunk tovább egy olyan autoritárius rendszer felé, amely nekünk, magyaroknak is rossz. Nem beszélve arról, hogy a román-magyar viszony is romlik – ezt jól láthatja mindenki –a két ország között is, és Románián belül is. Ott kell lennünk megfelelő arányban a román parlamentben, hogy befolyást gyakorolhassunk a döntésekre és – természetesen akkor, ha van megfelelő partner, ha van megfelelő kormányprogram – a kormányzásra. Azzal a hat-hét százalékkal, amivel ott lehetünk a román parlamentben, adott esetben más irányba vihetjük a dolgokat. Én nagyon jól tudom, hogy mi minden múlott a 6-7 százalékon az elmúlt negyedszázadban, hogy milyen döntések születtek Romániában, és milyen irányba ment az ország. 

Eddigi parlamenti tapasztalataiból kiindulva mit tanácsolna az RMDSZ új jelöltjeinek?

Hasznosítsák mindazt a tapasztalatot, amelyeket az RMDSZ huszonhat év alatt fölhalmozott, folytassák mindazt, ami jó volt, és ugyanakkor próbálják hozzátenni a maguk új szemléletét, a maguk új céljait, elképzeléseit ahhoz a programhoz, amely természetesen továbbra is érvényes.