Ambrus Attila: A miniszter lelép
Miután pártelnöke, Liviu Dragnea magához rendelte, lemondott az oktatásügyi miniszter, Valentin Popa. Kiszivárgott, hogy leváltását előzte meg ezzel, mert a kisebbségi oktatást érintő, senkivel nem egyeztetett rendeletét sem a kisebbségi oktatásban résztvevő pedagógusok, sem a szülők, sőt, még pártelnökének nyomására sem volt hajlandó hatályon kívül helyezni.
Inkább a nemzet képzeletbeli oltárán áldozta fel magát, nemzeti hősként dőlt a nagy ismeretlenség karjaiba, visszatért oda, ahonnan véletlenül kiemelték.
Így nem mondhatjuk, hogy angolosan távozott volna, ahogyan okos ember, felelős politikus tenné. Nagy csinnadrattával csörtetett el, s mint aki érzi, hogy talán ez az utolsó esélye annak, hogy honfiúi nemzetrajongásáról vallást tegyen, eldarálta a már csonkig koptatott mantrát: Romániában a román nyelv nem lehet alku tárgya. Majd önérzetesen hozzáfűzte, hogy 28 év óta ő az első, aki tett valamit azért, hogy a magyar nebulók megtanulják az ország nyelvét, s ezért őt most elkaszálták. Az RMDSZ, akinek kérése politikai kérés volt – magyarázkodott Popa, némi meglepetést is színlelve, mint az a francia úr, aki miután megértette, hogy mi a próza, elcsodálkozott, hogy ő mindig is abban beszélt.
Liviu Dragnea beismerte, hogy az RMDSZ-nek igaza volt, amikor a párbeszéd folytatását a fő kormánypárttal attól tette függővé, hogy visszavonják-e az érintettekkel – a szokástól eltérően – nem egyeztetett miniszteri rendeletet.
A határozott kiállás eredményt hozott, azonban téved, aki azt hiszi, hogy a román nyelv kisebbségeknek való oktatásában áttörés történt. Csupán visszatértünk a korábbi – egyébként elkeserítő – állapotokhoz.
Én két beszédes történettel lettem gazdagabb.
Az első: Magyarul nem tudó romántanár mondja a nulladikos kisfiát kísérő anyukának, hogy fektesse le korábban a csibészt, mert egész órán arra panaszkodott, hogy álmos. Az anyuka kifaggatja a gyereket, aki elpanaszolja, hogy hiába mondta egész órán, hogy szomjas, azaz hogy Mi-e somn! A tanár úr nem értette meg.
A másik: Csíkszeredai anyuka utazik kislányával a vonaton. Brassóba mennek az apukához, aki a helyi jégkorongcsapatban hokizik. A kislány lelkesen meséli, hogy titoknyelvet tanulnak az iskolában, így mondta a tanci, s meg is tanulták az évszakok neveit titoknyelven: Primăvara, vara, toamna és vara. Azt is boldogan újságolta a leányka, hogy titoknyelven meg fogják tanulni a hónapok és a hét napjainak is a nevét.
A két történet is bizonyítja, hogy nem annyira az a fontos, hogy ki, hanem hogy hogyan tanítja a román nyelvet a magyar gyerekeknek. S erről a hogyanról több éve már született törvény, tanterv. Amit azonnal életbe lehetett volna ültetni minden szinten, mindenik osztályba. Hat év telt el és a minisztérium szerint még hat évet kell várni teljes körű alkalmazásához.
Ujjongani Valentin Popa lemondása miatt nem kell. Ha jövő ősztől legalább a hetedik és a kilencedik osztályban egyszerre elkezdik új módszer szerint oktatni a román nyelvet, de még inkább, ha a hetediktől a tizenkettedikig minden osztályban elindítják azt, akkor már észlelhető lesz az előrelépés.
Mi lenne, ha az RMDSZ durcáskodna egy kicsit ezért a kormánypártokkal?
Hátha betartanák a maguk hozta törvényt.