facebook cover


Ágoston Hugó: Miért nem kellünk a Nyugatnak?


-A A+

Miért nem veszik be Romániát a Schengen-övezet országai közé? Mondják sokan: hát mert baj van a jogállamiságával! (Olykor, EU-jelentések évadán, különösen „lapvélemények szerint", ugyanolyan nagy baj van, mint a magyarországi jogállamisággal.)

Valamelyik uniós ország nagykövete nemrég kijelentette, hogy Románia még (legalább, akár, meglehet) öt évig várhat a Schengenre. Erre a hazai lapvéleményeket ismét eksztatikus áhá-érzés fogta el: megmondtuk! Az ilyen eksztatikus élményről tudvalévő, hogy háttérbe szorítja a logikus gondolkodást; ha heti rendszerességgel adódik, akár ki is iktathatja, tekintettel arra, hogy a józan ítélőképesség regenerációs ideje a „mérvadó" jobboldali sajtóban körülbelül egy hét. (Az események sajnálatos módon ennél nagyobb gyakorisággal követik egymást.)

Engem az izgat:ez a nyugati ámbár vajon honnan tudja, hogy mostantól fogva még öt évig nem lesz jogállamiság Romániában? Mert ha a jogállamiság (hiánya) miatt nem pupálhatjuk a Schengent, és ha öt évben van megszabva az idő, amíg majd (esetleg, talán, meglehet) mégis, egyszerű logikai következtetéssel arra jutunk, hogy itt (legalább, akár, meglehet) öt évig nem lesz jogállamiság!

Sajnos, a helyzet sokkal súlyosabb ennél a skolasztikus vitánál. Humorral vagy humortalanul ki kell mondani: egy francot a jogállamiság a legfontosabb ok! A jogállamiság csupán az égő csipkebokor, a csatolt ürügy, amire valakik rendszeresen hivatkoznak, valahogy mindig más aspektusát előtérbe helyezve. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem lehetne jobb. (Nagyjából mindenütt, erre még vissza lesz térve.) De Romániára ez a vád valami olyasmit sugall, hogy az új kormány átvett az államelnöktől egy fényes, tiszta, működöképes jogállamiságot, és máris elrontotta... Ami nyilvánvalóan képtelenség.

Emlékezzünk csak, az egész igényesség az EU részéről az ANI-val kezdődött, tehát egy olyan párhuzamos vádintézmény létrehozásának a kikényszerítésével, amilyen sehol más európai országban nem létezik (éppen mert törvényileg kissé aggályos, ez egy másik jó szó), amelyet senki sem ellenőriz, és amely megalapozott gyanú szerint okkult viszonyban áll az államelnökkel és a titkosszolgálatokkal – a jogállamiság legnagyobb dicsőségére! És azóta évről évre minden MCV jelentés újabb próbákat ír elő, mint a népmesékben hiperaktív alvajáró szegénylegények számára, akik szerencsét próbálnak a makovej királylány és zord apukája, Phyngosh király szeszélyeinek teljesítéséért.

Mindezzel, még egyszer, távolról sem akarom azt mondani, hogy a román jogállamiság oké. Csak azt, hogy nem ez visszautasításának a fő oka.

Hanem akkor micsoda?

A nagy manőver

Eddig többnyire csak legyintettünk, amikor arról volt szó, hogy a románok elárasztják Európát, kiülnek a Nyugat balkonjára. A romániai eperszedők (mérnökök, orvosok, recepciósok, szerelők) dolgoznak, a román cigányokat visszatoloncolják, lesz egy kicsi balhé, de hát az uniós jog az uniós jog, a kérdést átfogóan kell megoldani (s ebben nagyon fontos a stratégia!), ilyesmik.
S mivel lapvéleményeink mindvégig a jogállamiságra koncentráltak, megfeledkeztek a nem román, tehát nem uniós, de román színekben uniós állampolgárságot szerző emberek friss, üde, tettrekész seregéről! Sok százezres tömegéről!

Egy brit hetilap, a Sunday Express legutóbbi számában a moldovai román állampolgárok Nagy-Britanniába irányuló lehetséges özönéről ír, annak apropóján, hogy Románia a moldovai Bălţi és Cahul helységekben újabb konzulátusokat nyitott, ahol „a moldovaiaknak nem kell egyebet tenniük az EU-útlevél megszerzéséhez, mint felmutatni bármilyen dokumentumot, amely úgymond a romániai eredetet igazolja". A lap szerint a lehetséges bevándorlók közül sok a büntetett előéletű, aki prostitúcióval és emberkereskedelemmel foglalkozott; az egyesült királyságbeli határügynökség pedig a belépést kizáró okként csak a rendkívül súlyos bűncselekményeket (gyilkosság, nemi erőszak, kábítószer-kereskedelem), illetve a visszaesés kockázatát veszi számításba. Mintegy 226.500 moldovai személy szerzett román állampolgárságot 1991 és 2011 augusztusa között, amikor is a honosítási folyamatot felgyorsították. A lap szerint ezt a moldovai exódust „Traian Băsescu táplálja", aki havi 11 ezer útlevélkérelem rendezését tűzte ki célul. Aki nem tudja törvényesen megszerezni az útlevelet, a feketepiacon ezer fontért megvásárolhatja. Ez utóbbi információ forrása román hivatalos személyek mellett egy bűnszövetkezet húsz tagja, akiket tavaly tartóztattak le hamis útlevelek kibocsátása vádjával.

Lám, a forradalom előtt vagyonát csempészettel szerző nagy jogállami elnök, Európa kedvence, milyen kreatív gyakorlatiassággal valósítja meg szép csendben, népszavazás és hazafias mellveregetés nélkül a nemzetegyesítő eszmét! Jellemző módon ez a smekker még a minap is azt nyilatkozta (a Kurier című osztrák lapnak, lásd például), hogy nem kell izgulni, aki román munkavállaló elmehetett, elment már; majd a figyelem jótékonyan a romák helyzetére terelődött, ami ugye globális megoldást kíván; de ravaszul elhallgatta, hogy a fent leírt könnyített és felgyorsított honosítási eljárás nyomán törvénytelenül szerzett – „kilóra vásárolt" – útlevelekkel besszarábiaiak százezrei válhatnak a többiekkel azonos jogú EU-tagokká. Miért jut eszünkbe a tatárjárás? (Még csak azt kellett volna hozzátennie, hogy ő munkavállalókról beszélt, ezek meg többségükben nem azok...) Nos, lehet vitatkozni azon, hogy a Merkelnek mondott hazugság vagy ez a csiszlikség a nagyobb rászedése a Nyugatnak – csoda, hogy amikor nagy későre egyik-másik rájön a vásári cselre, kivörösödik?

Persze a moldovaiak hátsó kapus benyomulására a szent térbe korábban is felfigyeltek – az egésznek a története szépen megvan Cornel Ivanciuc cikkében, a címe magyar fordításban: Az igazi ok, amiért az idők végezetéig nem eszünk a Schengen övezetből. A szélhámia hátterére és igazi méreteire most és ezután derül fény.

Pontának igaza van

Említettük már a másik pszichopatológiai furcsaságot, szintén lapvéleményeink paradoxonát: a miniszterelnök tanúsíthat mind egyértelműbb demokratikus elkötelezettséget, tehet és mondhat egyre több barátságos, megnyugtató, pozitív dolgot (lásd: az RMDSZ felkérésének szándéka kormányzati részvételre, magyar tanácsos, tisztségükben megtartott magyar államtitkárok, józan nyilatkozatok, akár a legutóbbi üzenet a magyar nemzeti ünnepen; mellesleg elődje, Boc mintha másfélét üzent bibliára tett kézzel), lapvéleményeink továbbra is sovén, nacionalista, magyargyűlölő alaknak mondják; ezzel szemben az államelnök – el lehet ezt érni pusztán azzal, hogy Szász Jenővel és Orbán Viktorral pálinkázunk? ezek szerint igen! – meszeltethet el kisebbségi törvényt, függesztetheti fel és váltathatja le minisztereinket, állhat bosszút az RMDSZ-en, jelentheti ki, ahol éri, hogy majd a búsban kapnak a székelyek autonómiát, kitartó jóindulattal van kezelve.

Ez történt a jogállamisággal is. Az EU jobboldali-konzervatív többsége azt a vezetőt vette védelmébe, aki véleményem szerint a legtöbbet ártott a román jogállamiságnak, modortalanságával és hazudozásaival pedig tisztsége méltóságának (s mindezekért a nép demokratikus szavazatával megfellebbezhetetlenül lenullázta), azzal szemben, aki ezen változtatni akart.

De napjainkban fájdalmasabb példa a jogállamiság leromlott állapotára Magyarország – nézzék meg, ott mit művel a konzervatív jobboldal! Véleményem szerint Victor Ponta teljesen jogosan kérte ki magának, hogy a két országot a jogállamiság szempontjából egy kalap alá vegyék. (Most ne beszéljünk arról, hogy a személyes összehasonlítást Orbán is kikérhetné magának, hiszen sok minden botrányosat művelt, de a doktoriját nem másolta.)

A Ponta által felsorolt különbségek teljes mértékben helytállóak: "Romániában egy vesszőt sem változtattunk az alkotmányban, míg Magyarország állandóan módosítja az alaptörvényt. Romániában sajtószabadság van, és a jegybank valóban független, tehát semmiben sem hasonlít a helyzetünk Magyarországhoz, úgyhogy nem akarom, hogy egy kalap alá vegyenek." Milyen fájdalmas tud lenni egy egyszerű megállapítás: Romániában sajtószabadság van! Eltérően, spre deosebire...

Hozzá lehet tenni még néhány odaáti szörnyűséget: antiszemitizmus, a külföldi magyarság megosztása, a gazdaság, a sajtó és a kultúra állapota. A kőbe vésve született alkotmány sorozatos és egyre rémesebb módosításairól, a demokrácia és a jogállamiság siralmas állapotáról – a totális hatalomkoncentrációról és a hatalmi ágak szétválasztása elvének megcsúfolásáról – jóval többet és súlyosabbakat lehetne mondani, mint Ponta tette. Persze a lapvélemények szépen el tudják hallgatni a lényeget, holott olyan nyugati vélemények is vannak, amelyek szerint Magyarország a zsarnokság szélén áll.

De még a reagálási mód tekintetében sem lehet összehasonlítani a két Viktort. Amikor Kolozsváron magyar zászlót égettek idióta, felelőtlen szurkolók, Victor Ponta ezt azonnal és határozottan elítélte, példás büntetést követelve; míg a magyar kollégája, Orbán Viktor korábban, a zárt kapus döntést hozó súlyos antiszemita megnyilvánulások után korántsem nyilvánult meg ilyen egyértelműen.

... No de vészesen közeledem a magyar-román focimeccshez, pedig annál jobban semmit sem akarok elkerülni. Végezetül, kizárólag erős idegzetűeknek ajánlok egy jól dokumentált írást, okosabbak lesznek tőle, és jobban megértik, hogy miért nem kellünk, mi itt keleten, Európának.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik