Egyiptom parlamenti választásokra készül, azaz már nem is igazán, hiszen az áprilisi határidőt épp jogászok napolták el, mondva, hogy a választási törvényt alaposan át kell nézetni/dolgoztatni az Alkotmánybírósággal, ugyanis az egyértelműen a Morsi elnök hátországát alkotó Szabadság és Igazság Párt (Muszlim Testvériség) köreit támogatja.

Az egyiptomi forradalom/nemforradalom 2011. január 25-i utáni napokban volt a legtisztább politikailag és népakaratilag. Ezekben a vérgőzös napokban az volt a legszebb, hogy az egyének és csoportok példás összefogást produkáltak a közös cél érdekében, a sok és az egy reményeinek egybeeséséért. Utána már csak a széthullás következett, s az első, aki ígéretet szegett, a legszervezettebb politikai csoportosulás, a Muszlim Testvériség volt. Mondták, hogy parlamenti kisebbséggel is megelégszenek, hogy elnököt sem állítanak, nem kérnek a hatalomból, csak a fokozatos megújulásban érdekeltek.

Emlékszem, ekkor túlsúlyba kerültek azok az elemzések és előrejelzések, amelyek bocsánatot kértek a Testvériségtől, amiért überpolitizált iszlamizmussal, hataloméhséggel, kőkemény, mindenkire kiterjedő vallási-ideológiai-jogi ellenőrzési törekvéssel gyanúsították. Legjobbak ebben az amerikaiak voltak, méltán, hiszen érdekük, hogy a könnyen zsidóellenessé széteső régióelsőt (a régi és megtartandó fegyvertársat) megőrizzék a pax americana oldalán.

Aztán az új uraknak már nem a parlament harminc százaléka kellett, hanem annak ötven százaléka, eltávolodtak a többi újpolitikai képződménytől, és a saját szájkosarukat, nyakörvüket tették fel a mindaddig szekularista garanciaként tekintett hadseregre, mi több: nem egy, de két elnökjelöltet indítottak.

2012 novemberében Morsi elnök jogi ellenőrizhetőségen kívül helyezte a Muszlim Testvériség döntéseit, majd átvert az országon egy alkotmányt, amelynek demokrácia-elvi, emberjogi, vallásszabadsági hibáit az egész világ látta, vitatta, s amely majdnem újra teljes belharcba dobta az országot. A decemberi alkotmányról szóló népszavazás annyira népszerűtlen volt, hogy a szavazásra jogosultaknak alig egyharmada ment el voksolni.

Mi változhat a „reload" parlamenti választások alkalmával? Félő, hogy nem sok, hisz amennyiben a Muhammad ElBaradei féle Nemzeti Megmentési Front által így-úgy összefogott forgács-ellenzék továbbra is csak bojkottal jelzi nemtetszését, egy dolog biztos: a Muszlim Testvériség kemény magja hatékonyan voksol majd.

Marad...kik is maradnak még? A január 25-ben hívők, akik úgy tudják, hogy forradalmat hajtottak végre, s akik közül sokan a mostani hatalom miatt lemondtak minden ilyes szereplésről; valamint a régi rezsim emberei, akik viszont már csak apróbb kerékkötői lesznek az új rendszernek.

Mindenki más kihull mindenféle szitából és legfeljebb nézője lesz a történéseknek – hacsak: az ElBaradei-konglomerátum nem józanodik ki úrias passzív ellenállásából, s felhasználva a váratlan ajándék-időt nem válik ezúttal végre egyetlen ütőképes erővé. Emlékezzünk csak: annó három jelölt között tépték szét a voksolókat, s így lett most Morsi az elnök.