Kiverte a biztosítékot a nemzeti liberálisok két képviselőjének javaslata miszerint vissza kellene vezetni a hatnapos munkahetet. Az ellenzéki törvénytervezet nem kis felháborodást keltett, még a munkaügyi tárcavezető is abszurdnak, átgondolatlannak nevezte, amely még inkább elválasztja Romániát az Európai Uniótól, ahol a munkanapok számának további csökkentését tervezik.

Megmondom őszintén, a nagy kiborulásra nemigen találok okot. Romániában nem túlságosan gyakori, hogy az emberek ágynak esnek, túlfeszített munkából kifolyólagosan. Ebben az országban, aki csak teheti – és ki nem teheti? –, úgy tesz, mintha dolgozna, és el kell ismernem, munkamímelésből őstehetségnek mondható a román dolgozó.

A liberális honatyák törvényjavaslatát egyébként nem is nagyon értem. Én még igen jól emlékszem arra, hogy 1996-ban, amikor a parlamenti választások nyomán a szociáldemokraták helyét a Demokrata Konvenció vette át az ország élén, az új hatalom a kormány épületét hatalmas masnival kötötte át, és úgymond ajándékként nyújtotta át a felvilágosult választónak. Ami viszont még ennél is jóval fontosabb: a választási eredmények kihirdetésétől kezdve egészen új év elejéig munkaszünetet adtak mindenkinek, Romániában megszűnt a termelés, gyakorlatilag két hétre bezárták az egész országot.

És ami aztán a legérdekesebb: a statisztikák szerint ebben a közel két hetes időszakban Romániában megnőtt a termelés! Ez pedig tételesen is beigazolt két olyan dolgot, amit én már régóta mondogattam: egyrészt, hogy mifelénk már csak így működnek a statisztikák, másrészt pedig, hogy Romániában a termelésnek rengeteget árt, ha az emberek dolgoznak.

Így aztán most ezzel a törvénykezdeményezéssel kibújt a szög a zsákból: a ravasz liberális honatyák a munkahét meghosszabbítására tett javaslatukkal tulajdonképpen a termelést akarták visszafogni! Egyébként ugyanis nem hat, hanem csupán négy napos munkahetet javasoltak volna, hiszen az említett tapasztalatoknak megfelelően a termelés akkor nő, ha kevesebbet dolgozunk!

Dehát ilyen fifikás módszerekkel akar ártani a kormánynak az ellenzék!

Azt az állításomat, hogy román módra végzett munka árt a termelésnek, a Bestjobs legújabb felmérése is alátámasztja. Ezek szerint Romániában minden egyes dolgozó átlagosan két órát fecsérel el nyolc órás munkaidejéből. Azaz voltaképpen naponta mindössze hat órát dolgozik. A kormány statisztikái szerint viszont az országban folyamatosan nő a termelés.

A naponta ténylegesen ledolgozott hat óra – öt napos munkahéttel számolva – mindössze heti 30 óra, de a liberálisok által javasolt hat nappal is csupán 36 óra. Ezt pedig abszolút rekordnak tekinthetjük, hiszen a munkaidő szempontjából Románia messze megelőzi Európát, amely még most is csak azon bütyköl, hogy a heti munkaidőt valahogyan 40 óra alá csökkentsék.

A Bestjobs felmérése szerint az alkalmazottak háromnegyede nem is tagadja, hogy nyolc órás munkaidejéből legalább két órát más tevékenységekkel tölt el. Ebben a 120 percben egyrészt kollégáival társalog, bármiről, csak a munkáról nem, ez a csevegés viszont eloszlatja a stresszt, így pedig olajozottá válik a munkavégzés; másrészt személyes ügyekben telefonál, rendszerint azért, hogy megnyugodjon, odahaza a gyermekkel, a családdal minden rendben van, nem gyulladt ki a lakása, mindez szintén munkát olajoz. Harmadrészt viszont zavarják az állandó munkavégzésben a sűrűn csengő telefonok, negyedrészt frusztrálja az „open space” rendszerű iroda alapzaja, ötödrészt a beérkezett elektromos postájában válogatja ki a fontosabb üzeneteket, ami megint csak segíti őt a további munkájában, hatodrészt kávézik, ami, ugye, éberebbé teszi az alkalmazottat, ami megint csak munkaolajat jelent, hetedrészt eszik, mert éhgyomorra figyelmetlen az ember, újabb olaj, nyolcadrészt a kis fizetés motiválatlanná teszi, kilencedrészt a munkahelyén túl meleg van, tizedrészt ugyanez, de hideg változatban, tizenegyedrészt a normális hőmérséklet elálmosítja a román dolgozót…

Romániában végtelenül sok oka lehet a le nem dolgozott munkaidőnek.

Ráadásul a megkérdezettek csaknem fele esküszik rá, hogy munka közben csupán legfontosabb telefonhívásait nézi meg, majdnem 30 százalék azt erősítgeti, hogy csakis sürgős munkái után válaszol email-üzeneteire, 13 százalék pedig halált megvető bátorsággal egyenesen azt állítja, hogy munkaideje alatt lezárva tartja a telefonját.

A megkérdezettek 5 százalékának meggyőződése, hogy a munkaidőn belüli szabadidő (az a bizonyos két óta) ellenére elvégzi munkáját, csaknem 30 százaléka szerint a le nem dolgozott 120 percnek köszönhetően frissebben láthat munkájához, 7 százaléka pedig úgy véli, a kieső két óra jótékonyan hat munkája termelékenységére.

Talán ez utóbbi állítás járhat legközelebb az igazsághoz – a két hétre bezárt országban megnőtt termelésre gondolva.