Bármit belefoglalhattak volna a textusba, akár azt is hogy az Ibolya tavalyi zakuszkája megpenészedett, a lényeg, hogy senki se legyen beteg a bizalmatlansági indítvány aláírói között a voks napján, sőt ne ütemezzen be semmilyen traumatukis vagy eufórikus családi eseményt mint pl. temetés vagy keresztelő. A pengeél, e szöveg alakulásakor négy darab szavazatot jelent: veszélyes-szeszélyes hártya, ha belegondolunk. Orbán, a lajosabbik valamit azért tanult az előző buktákból, és kitartóan ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor iktatják a D-kabinet búcsúlevelét, ha az obligát 233-as limitet teljesítik; ezzel máris mintegy félsikerként könyvelheti el a kormányváltó erőfeszítést, legalábbis a szándék szintjén.

A neveket egyelőre elkendőző lajstrommal párhuzamosan szcenáriók kezdenek el terjengeni: a leendő kabinet hevenyészve felfirkantott, törlésektől és kérdőjelektől hemzsegő változatai. És az orális históriák, a parlamenti folyósó szóbeszéd-gyűjteményének kiapadhatatlan zuhataga; a zsarolásba csomagolt lekenyerezések mintapéldái. Ha lennének – mint harminc éve ahogyan nem is voltak mifelénk vérbeli parlamenti tudósítók –, napirenden lennénk a szavazat árfolyamával, mely a napokban igencsak rapszódikus görbe mentén alakul. Legszédítőbb oszcilációi valószínűleg a szavazást megelőző éjszakán-hajnalon mutatkoznak, és ne spóroljuk meg magában a voksolásban rejlő fordulatpotenciált: a számlálóbizottságban várhatóan parázs vitát okozó jeleneteket.

Mert a mennyiségtan bevallottan és bizonyíthatóan nem tartozik a nemzeti kerettanterv erősségei közé. Példa rá az épp lezárandó államfőválasztási beiratkozás. A Központi Választási Irodának sikerült kiszúrnia röpke másfél nap alatt, hogy egyik aspiránsnak nem kevesebb mint 92 ezer támogató aláírása hamis. Emberünk megfellebbezte a döntést és az Alkotmánybíróság semmisnek mondta ki a BEC tiltását. Ha ez nem lett volna elég, még egy jelöltpalánta bekerült ilymódon a szűkített keretbe. Most már teljes a csapat, vagyis 11-en állnak rajthoz, hacsak nem jár sikerrel valamely frissen iktatott óvás. Vagyis nem olyan egyszerű ez a számlálósdi.

Kalkulálni és modellezni viszont ettől vígan lehet, sőt kötelező: a hatalmon levők fanyalogva, nem túl nagy lendülettel a korábbi bizalmatlansági indítványokra utalva kétkednek az ötpárti roham sikerében, míg az ellenzék a bizakodás aránylag széles skáláján egyelőre csak az alsó akkordokat fogta le.

Azt már tudni vélik, hogy egynémely szocdem honatyák az utolsó tétek lezárása előtt átigazoltak, de hogy a kontraárulások miként mennek végbe, arról csak sejtéseink lehetnek. Mert az is hazai sajátossága a politikai aréna dinamikájának, hogy az aláírt okmány nem jelent feltétlenül akkénti szavazást. A Cotroceni palota részéről egyre fokozódik a nyomás, a Viktória épülete felől pedig egyre acélosabb az ellenszegülés.

Ha Iohannis úgy számol, hogy október 12-ig levezényli az új kabinet megalakítását, s a hivatalos elnökválasztási kampányban már az általa leokézott belügyminiszter kerül helyzetbe, első látásra nyert ügye van. Középtávon lehet, hogy a liberálisok isszák meg a levét, akarom mondani salakját a volt szebeni polgármester második mandátumakor kibontott pezsgőnek. Wernert ismerve, ez nem okozna majd neki különösebb lelki megrázkódtatást. De addig is a parlamenti krupiéknak ugyancsak éberen kell strázsálniuk a játékteremben, hogy kellő időben rikkantsák el a tétek lezárását.