facebook cover


Kustán Magyari Attila: Gondolkodj másképp, na jó, mégse


Array ( [0] => KustanMagyariAttila.png [foto] => KustanMagyariAttila.png )
-A A+

Világmárkák szlogenjei úgy hangzanak néha, mintha Coelho fogott volna neki haikukat írni: „csak tedd meg”, „nyisd ki a boldogságot”, „gondolkodj másképp” – a probléma persze nem is ízlésbeli, hanem tartalmi. A szabadság, boldogság és szórakozás felkent hősei ugyanis nem sokat gondolkodnak, ha az emberi jogok és a pénzt között kell választaniuk.

Nem is arról van szó elsősorban, hogy az olcsó ruhaipari termékek, mobiltelefonok, laptopok és kevésbé használható tárgyak, mint világító talpú cipők, műanyag szuperhősök, gumilócitromok stb. mennyi emberi szenvedés árán kerülnek a polcokra. Ezekről a kérdésekről szinte mindenki tud már, mégis úgy válogatja be ruhatárába az októberi divatműkörmöket és surranókat, mintha nem lenne holnap (egyébként: úgy tűnik, nincs is holnap).

Amire ezúttal fókuszálok, az a tőke és demokrácia felemás kapcsolata. Lehet ugyan azt feltételezni, hogy a kóla „buzilobbija” őszinte, és lehet gondolkodni, majd rájönni, hogy hamis, de a fő kérdés az, hogy amikor az igazán fontos döntéseket meghozzák, akkor azok milyenek. Európában meleg párokat mutogatni nem nagy kunszt, de megtennék ezt Ugandában és Csecsenföldön is?

Mindez arról jut eszembe, hogy amióta kitört a hongkongi tüntetéssorozat, néhányan újra megmutatták, hogy mit gondolnak az emberi jogokról. Persze bonyolult kérdés, hogy mi zajlik Hongkongban, én mégis abban maradnék, hogy ahol nincs valódi párbeszéd, ott nem lehet rácsodálkozni, ha a feszültség nem csillapodik. Bárkinek is legyen igaza – ha létezik ugyan jó álláspont ebben a kérdésben –, részemről az a fontos, hogy a hatalommal szemben legyen megfelelő védekezési lehetőség.

Ehhez járult volna hozzá például az Apple appboltjában fellelhető HKmap.live alkalmazás, amely azt jelezte, hogy tüntetések során merre lelhető fel a rendőrség. Az almás cég – amelynek szlogenje a „Think Different”, azaz „gondolkodj másképp” – végül úgy döntött, hogy visszalép. Arra hivatkoztak, hogy az applikáció megszegte a szabályzatukat, mert arra (is) használták, hogy lakosokat bántalmazzanak bűnözők. Az app webes és androidos verziója egyébként még él.

Ugyanakkor elérhető az Apple boltjában a Waze továbbra is, amelyet felhasználók gyakran arra használnak, hogy megkerüljenek rendőri ellenőrzéseket. Az is fontos, hogy az app fejlesztője nem lát bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy bárki rossz célokból használta volna a HKmap.live-ot. Az Apple ráadásul korábban a tajvani zászlót is száműzte az emojik közül, VPN-programokat törölt a kínálatából, amelyek a kínai internetezőket segítette, hogy külföldi tartalmakat érjenek el, és hongkongi zenészek alkotásait is letiltotta. Az almás cég a Quartz című lap applikációjától szintén megvált a kínai appboltban, mert írtak a hongkongi tüntetésekről.

A demokrácia és jogállamiság másik felkent hőse, a Google – szlogenje: „ne légy gonosz” – egy játékot tiltott be nemrég, amelyben egy hongkongi lakoson keresztül láthattunk jobban bele a tüntetésekbe. A vállalat dolgozott egy Kínára fazonírozott keresőn is, amelyről végül lemondtak a tiltakozások miatt.

A Blizzard játékkészítő kitiltott platformjáról egy felhasználót, amiért kiállt a hongkongi tüntetők mellett, de az Airbnb, LinkedIn, a Microsoft is igyekezett úgy simulni az autoritér követelményekhez, hogy ne bánja a zsebe.

Minderre cinikusan legyinthetünk. Hiszen ezek vállalatok, nekik valóban csak a pénz kell, kit érdekel, hogy mit tesznek? Csakhogy mi lesz, amikor saját államaink követelik meg, hogy bizonyos appok eltűnjenek, vagy a keresőmotort az adott kormány szája íze szerint módosítsák?

Persze az sem ideális állapot, ami ma a „demokratikus” társadalmakban történik: hogy a néhány évente megrendezett kiszavazóshowtól függetlenül szabadon garázdálkodnak a techóriások – tulajdonképpen a dilemmánk rossz. Nem az a kérdés, hogy az államok vagy a vállalatok uralkodjanak-e fölöttünk, hanem hogy miért nem mi uralkodunk fölöttük? A kínai példa is arra figyelmeztet, hogy a tőke és hatalom küzdelmében épp csak rólunk nem esik szó, márpedig ránk hivatkozva zajlik a meccs.

Amíg a szlogenek és döntések között ilyen szakadék tátong, addig ez a helyzet nem változik.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik