Újabb Dăncilă–Johannis csörte, most viszont azzal a különbséggel, hogy Negrescu szakmailag már ütné a mércét, ha az elnök mást javasol – és vannak erre utaló jelek –, legalább olyan jól felkészültet kellene nevesíteni.

A huzavona viszont nem erről szól: a von der Leyen vezette Európai Bizottság ugyanis csak decembertől lép hatályba, ezért kivár. Még akkor is, ha ez nem vet jó fényt Bukarestre. A magyar jelöltet már elfogadta az EB-elnöke, a franciában meg csak kiegyeznek majd. Inkább előbb, mint utóbb. Tehát az izmozás a kampány kelléke, nem több. A Cotroceni- és a kiürülőfélben levő Victoria-palotát végképp nem izgatja, hogy Románia milyen uniós megítélésben részesül. Főleg, hogy a biztos hivatalba lépése pillanatától a testületet és az EU-t szolgáló főtisztviselőként működik, és nem a nemzeti érdekek megjelenítője.

A meccs azért durvul szóban, és majd talán egyébben is, mert ők ketten a döntőesélyesek. Míg Klaus mellett a liberálisok és az első mandátum áll, Viorica oldalán a sértődött, morcos, de mozgósításban tapasztalt PSD sorakozik fel. Az egykori kormánypártban a repedések már nem fognak jelentősen hatványozódni, kivéve egy pár régebbi belső ellenzékit, aki addig élezi a harcot, hogy akár az Orban-kormányt is megszavazza. Ettől meg a szocdem párt tényező marad az épp zajló korteshadjáratban. Sanszukat növeli, hogy az USR megtorpanni látszik, a Barnáról szóló Rise Project-cikk keltett ugyan harsány visszhangot, de a bizonytalanságot elhintette. A hétvége és az első forduló előtti célegyenes még hozhat váratlan fordulatokat, egyelőre a kormány beiktatása került előtérbe. Ha ezt abszolválja, Johannis megőrzi előnyét, amennyiben elbukik az új kabinet, Dăncilă és tábora szakaszgyőzelemként lobogtathatja Orban fiaskóját, mivel a kampánykommunikációban egyértelműen az „elnök kormányának” megtorpedózását sulykolják majd.

Visszatérve Negrescu esetére, ha hitelt érdemlő a bukaresti főpolgármester közlése, miszerint Dăncilă őt is megkínálta a biztosjelölti poszttal, elképzelhető, hogy mekkora casting-gondokkal küszködtek a Kisellef-úti pártszékházban, bár az sem izárt, ez csak újabb békülési gesztus volt Firea asszony felé (és egyben a „kiszervezése” a belpolitikai porondról), aki köztudottan a PSD jelenlegi vezetésének ellenzékéhez, pontosabban kritikusaihoz tartozik. A téma arról szól, hogy Brüsszelbe is begyűrűzik a hazai válság. Von der Leyen női jelöltet kért, mert a francia kandidátus kényszerű visszavonásával így is megbomlott a biztosi testület nemi egyensúlyt felmutató képlete, és ezzel mintegy enyhíteni akart az arányvesztésen. Negrescu ugyan képzett, uniós berkekben jártas diplomata, de mégiscsak Victornak és nem Victoriának hívják.

Utójáték helyett megjött az üzenet a belga fővárosból: az államfő és a (még) kormányfő egyeszsége elengedhetetlen feltétele annak, hogy a Bizottság egyáltalán partnernek tekintse az unió területileg kilencedik, lakosság szempontjából hetedik legnagyobb államát.