Különös, már-már rejtélyes, hogy mi mikor és miért válik aktuálissá. Erre gondoltam, amikor ma reggel megláttam, hogy a Google keresőjének főoldalán minden nap változó Doodle (rajzocska) egy magyar orvos, Dr. Semmelweis Ignác előtt tiszteleg. Gyorsan ellenőriztem, hogy nem én emlékszem-e rosszul: Semmelweis Ignác júliusban látta meg a napvilágot és dühös orvoskollégái augusztusban verték halálra? És valóban: 1818. július 1-jén született, 1865. augusztus 13-án költözött el haragosai reményei szerint az örök felejtésbe, valójában az örök emlékezetbe. Nem, nem a születése vagy a halála napján tartotta a Google említésre méltónak szóba hozni Semmelweis Ignácot, hanem azon a napon, amelyen 173 évvel ezelőtt kinevezték a bécsi közkórház szülészeti klinikájának vezető professzorává, ahol felfedezte és bebizonyította, hogy az orvosoktól megkövetelt kézfertőtlenítés jelentősen csökkenti a betegségek terjedését. Sőt, napjainkban – a koronavírus terjedése idején – a kézmosás ugyanolyan fontos megelőzési mód mindannyiunk számára. Hogy ez másfél évszázaddal korábban és még most sem annyira egyértelmű, bizonyíték rá egy szintén a mai naphoz köthető évforduló – 171 évvel ezelőtt nem hosszabbította meg Semmelweis tanársegédi megbízatását az a Klein professzor, aki tagadta, hogy az orvosok fertőzött keze terjeszti a gyermekágyi halált –, no meg, a piszkos kezek betegségének nevezhető jó néhány ma is ismert, elterjedt kór.

Találó a Google mai Doodle választása. Két okból is az.

Egyrészt, mert felhívja a figyelmet arra, hogy amint Semmelweis is megsejtette és igazolta, a betegség nem holmi misztikus eredetű baj és a legtöbb járvány ellen a legegyszerűbb módszerrel lehet védekezni. Ez pedig a kézmosás. Ám százhetven és valahány év múlva sem ismert széles körben a kézmosás fontossága. Olyan társadalmakban élünk, amelyekben fontosabbnak tűnt megtanítani, és hasznosabbnak tűnt megtanulni, hogy kéz kezet mos vagy a mosom kezeimet pilátusi hozzáállást elsajátítani. Romániában több mint két évtizede szajkózzák az egészségügyi órák bevezetésének szükségességét. A mai napig nem sikerült annyit sem megtanítani a felnövekedő nemzedékeknek, hogy a kézmosás akár élet-halál kérdéssé is válhat. Hogy mire alapozom állításomat? Például arra, hogy a koronavírus-járvány kitörése után is sokkal többen gondolták, hogy a kór vécépapírral győzhető le, vettek is belőle százszámra, eközben kevesen voltak, akik szappant vásároltak.

Másrészt Semmelweis abban különbözött orvostársaitól, hogy ő empátiával közelített betegeihez, családjukhoz, nem törődött bele, hogy a gyermekágyi fertőzés sorsszerű csapás. Ez az empátia hiányzik azokból az embertársainkból, akik külföldről hazatérve nem tartják fontosnak, hogy önként karanténba vonuljanak, védjék a környezetükben élő családtagjaikat, rokonaikat, barátaikat a fertőzéstől. És nemcsak a Nyugatról – legtöbbjük bevallása szerint Luxemburgból, dehogyis a vörös zónából – hazatérő koldusok, autótolvajok, rablók tesznek így! Így viselkedett az izraeli légyottját a családja előtt letagadni kívánó rendőr, a fertőzöttségének eshetőségéről korábban hivatalos forrásból értesült szenátor-tengernagy is!

Érdemes hát megjegyezni a mai Doodle-t: Semmelweis Ignác intelmét, aki nemzedékek figyelmét hívta fel arra, hogy a kézmosás az egyik leghatékonyabb módszer a betegségek terjedésének megakadályozására.

Ahelyett, hogy mosnánk kezeinket, ha már baj van, inkább mossunk kezet, hogy elkerüljük azt!