Napi ezer fölött van a koronavírus által megfertőzöttek száma, az orvosok napi kétezer megbetegedéssel számolnak a közeljövőben, az intenzív osztályokon már alig van hely a betegek számára, a halottak száma meghaladta a négyezret, egyre több fiatal kapja el a járványt – éppen itt az ideje a tanévkezdésnek!

Amelyet ráadásul a legtöbb helyen „klasszikus formában”, rendes óralátogatással akarnak megszervezni, jóllehet erre sem a tanárok, sem a szülők, sem a diákok nincsenek felkészülve – hogy az iskolákról már ne is beszéljünk.

A szeptember 14-i tanévkezdés enyhén szólva őrült ötlet, ami a diákok, tanárok, szülők és nagyszülők tömeges megfertőződésével járhat. Hogyan lehetne a baráti társaságra kiéhezett, csíntalan, nem egyszer elkényeztetett gyermekeket rákényszeríteni órákon át a szájmaszk viselésére? A másfél méteres távolság betartására? A legtöbb iskola esetében a folyosók szélessége alig éri el ezt a távolságot, a diákoknak tehát félprofilban kellene a falhoz lapulniuk, mint az egyiptomi hieroglifák istenábrázolásaiban.

A gyermekek sok esetben maguktól a szülőktől hallják a közismert forgatókönyvet, miszerint a vírus csak kitaláció, a maszkok viselése, a kötelező távolság betartása, a kéthetes karantén pedig az emberi jogokat sérti – amire aztán a tinédzserek igencsak kényesek.

Ilyen körülmények között 2,8 ezer tanuló potenciális fertőzötté, az ország iskolái pedig potenciális fertőzési gócokká válhatnak, arról nem is beszélve, hogy a tanintézetek húsz százaléka még most sem rendelkezik egészségügyi engedéllyel, közel négyezer iskola pedig a tűzoltóságtól sem kapott még működési jóváhagyást.

A „Pruton túli testvérállamban”, a Moldovai Köztársaságban két nappal a tanévkezdés után százhuszonöt tanár vált fertőzötté és kétszázötven pedagógusnak kellett önkéntes karanténba vonulnia. Bukarestnek ez sem mond semmit.

A washingtoni Országos Gyermekkórház szakembereinek legutóbbi kutatásai feltárták a szörnyű igazságot: a fertőzött gyermekek akár heteken keresztül is tünetmentesek lehetnek – ám ez idő alatt is terjesztik a fertőzést. A dél-koreai kórházakban végzett vizsgálódásaik alapján Roberta L. DeBiasi és Meghan Delaney megállapította, hogy a koronavírusos gyermekek közel ötven százaléka teljesen tünetmentes – de fertőző volt.

Szinte biztosra vehető tehát, hogy az iskolakezdés után két-három héttel tömegessé válik a fertőzés a kiskorúak, de a tanárok között is, hiszen a tanári kar legnagyobb része ötven éven felüli – vagyis a veszélyeztetett kategóriához tartozik. Ezzel pedig véget ér az óralátogatásos iskola, az iskolák hol bezárnak, hol kinyitnak, ami nem csupán a tanulás rovására megy, de megint csak a kormány komolytalanságát és felelőtlenségét bizonyítaná.

A Tanulók Országos Tanácsa maga is úgy véli, ilyen körülmények között el kellene halasztani a tanévnyitást, rámutatva arra is, hogy a kormány ugyan sürgősségi rendelettel elkülönített százhetvenöt millió eurót az oktatás biztonságos beindításához szükséges anyagok, felszerelések beszerezésére, de ez a rendelkezés csak 2021-től lép életbe.

Alighanem az online oktatás sem fog menni, hiszen a kormányfő éppen a napokban jelentette be, hogy a kétszázötvenezer megígért tablet helyett alig hetven-nyolcvanezret vásárolnak majd meg.

Az illetékesek tehát maguk sem tudják, hogy végül is hogyan zajlik majd az oktatás, hivatalos közleményeik bizonytalanok, hemzsegnek a „ha”, „talán”, „esetleg” szavaktól, ezért mindent a megyei szervekre, az iskolákra bíznak – sikertelenség esetén övék lesz majd a felelősség is.

Konkrét tervek helyett az illetékesek nincsenek hiányában a képtelen ötleteknek. Az egészségügyi tárca például ahelyett, hogy kötelezné az iskolákat infrastruktúráik biztonsági szabályokhoz történő hozzáigazításához, éppen fordítva cselekszik: a szabályokat idomította hozzá az iskolák infrastruktúrájához. Nemrégiben közzé tett rendeletének értelmében az egészségügyi engedély megszerezhető akkor is, ha az iskolában nincs folyó víz; ebben az esetben megtenné a vízadagoló is, egyszer használatos műanyag poharakkal, még akkor is, ha a vízcsapból egy csepp víz sem folyik. A kézmosáshoz – legalább is a tanévkezdést követő 90 napig – elegendő lenne „ideiglenes mosdóhelyek felállítása is”, 5-10 literes kapacitással. Azt aztán majd megnézhetjük, amikor a 90 nap lejárta után, a tél kellős közepén hozzálátnak a végleges mosdóhelyek megépítéséhez…

Korábban kötelezővé tették a másfél méteres biztonsági távolságot, most már beérnék egy méterrel is – holott még a másfél méter sem jelent teljes biztonságot. Raed Arafat államtitkár, a katasztrófavédelmi főosztály vezetője pedig azzal a képtelenséggel állt elő, hogy reggelenként a tanulók egészségügyi tesztelését orvos helyett egy tanár is elvégezheti. A bizarr ötletet folytatva hozzátehetnénk: akár a szolgálatos, napos/hetes tanuló is megtehetné mindezt… Az államtitkár elgondolása azért is különös, mert az egészségügyi minisztérium szerint a tanuló egészségi állapotát nem is az iskolában, hanem odahaza, a szülőnek kellene ellenőriznie.

A bölcsődéknél a korábbi rendelkezésnek megfelelően biztosítani kellett volna csecsemőkként legalább 80 köbméternyi levegőt. A 10 csecsemős bölcsődék esetében ez legalább 26 négyzetméteres és minimum 3 méter magas helyiséget jelentett volna. Újabban viszont már elegendő a csecsemőkkénti 60 köbméter levegő, vagyis a húsz négyzetméteres és három méter magas szoba is.

A Hivatalos Közlönyben megjelent legújabb jogszabály módosította az alig egy évvel korábban elfogadott tanügyi törvénynek azt a rendelkezését is, amely heti húsz órában határozta meg az oktatást az elemi iskolák, huszonöt órában a gimnáziumok és harminc órában a líceumok esetében. Az újabb változtatások az öt órás gimnáziumi oktatás helyett most már 6,8-7,2 órás iskolai tevékenységet jelölnek meg gimnáziumokban, és ugyanez megismétlődik az oktatás többi szintjén is.

Az illetékeseknek arra is gondjuk volt, nehogy az óraszámok csökkenésével elbocsátásokra kerüljön sor a tanári gárda soraiból. Amint eldicsekedték, az óraszám meghosszabbításával legalább 20 ezer tanár munkahelyét mentették meg, „valóságos szociális bombától” megmentve ezzel a pedagógusokat. Ami igazán derék dolog – bár ezt nem annyira a tanárok kedvéért tették, mint inkább azért, mert féltek a pedagógus szakszervezetek haragjától. Arra viszont nem gondoltak, hogy így diákok százezreinek napi hét órán át kell szájmaszkkal ülniük az iskolákban; a hét órás tanítási nap után a leckék elkészítése további 3-4 órát vesz majd igénybe, így tehát mondjuk a gimnáziumi tanulók legalább 10-11 órát dolgoznak naponta, jócskán meghaladva a felnőttek nyolc órás munkaidejét.

Ez nem „szociális bomba” a gyermekek és családjuk számára?