Az Orbán-kormány – saját maga által összeállított – sikerlistáját és a kabinet derűs (pontosabban derűt fakasztó) jövőképét figyelembe véve, Magyarországnak valóban más gondja nem maradt már, mint a „kommonista múlt” (hivatalosan az önkényuralmi rendszerek) megalapozásában, kiépítésében és fenntartásában részt vett személyekről elnevezett utcanevek lecserélése. A feladat nem egyszerű, hiszen az elmúlt évszázad nem szűkölködött önkényuralmai rendszerekben.

Az eddigi utcanévcserék alapján alighanem levonható a következtetés, miszerint a tiltás a kommunista rendszer kiszolgálóira vonatkozik, a Horthyék, netán a Szálasiék politikájához fűződő személyekre azonban nem. A kormány értelmezése szerint az „átkos rendszert” szolgálta minden baloldali beállítottságú politikus, művész, filozófus, tudós, mi több, még a Magyar Tudományos Akadémia is komoly vita tárgyává tette azt, hogy elnevezhető-e utca József Attiláról. Az uszító, zsidóellenes és ráadásul nem is éppen a legtehetségesebb magyar írók közé tartozó Tormay Cécile azonban simán utcát kaphatott – igaz, hogy csupán egy budapesti, második kerületbeli eddigi névtelen közterület viseli a nevét. Persze abban a világban, amelyben Tormay Cécile értéket képvisel, József Attilának nincs mit keresnie. Várjuk viszont Tormay Cécilehez hasonló írói vénával megáldott Tutsek Anna vagy Kosáryné Réz Lola utcákat-tereket is.

Azt sem nagyon tudni, mi lehetett a baj Békés Imrével; a bűncselekménytannal és az emberi jogok strasbourgi bírósági gyakorlatával foglalkozó magyar jogtudósról, egyetemi tanárról elnevezett utca ugyanis a Csíkszentmihály nevet veszi fel. Az biztos, hogy a Hargita megyei község vajmi keveset tett az önkényuralmi rendszerekért – akárcsak egyébként Békés Imre. A Hámán Kató nevét viselő utca a jövőben Szurmay Sándor tábornok nevét viseli majd Budapesten. Hámán Kató kommunista szakszervezeti vezető volt, Szurmay viszont első világháborús tábornok, akinek vezetése alatt a magyar csapatok sorozatban meghátráltak: 1915 áprilisában az orosz VII., júniusában a XL. hadtest elől, 1916 júliusában a Bug vonaláig vonultak vissza, szeptemberében pedig több mint 30 kilométert adtak át a VIII. hadtestnek. A tábornok úr vezette magyar csapatok egyebek között képtelenek voltak megvédeni az Uzsoki-hágót körülvevő magaslatokat, három védővonalat hagytak az oroszok kezén, akik több kilométerre benyomulhattak az osztrák-magyar hátországba. Dicső visszavonulásainak most utca állít emléket.

A budapesti VIII. kerületben egy Baross utca menti névtelen terület a Muzsikus cigányok elnevezést kapja. Itt emlékfalat is állítanak, neves cigány muzsikusok emléktábláival. Az elnevezést maga a Jobbik is támogatta, szerintük a „tanult, küzdő, alázatos cigány művészek” példát mutatnak felnövekvő generációiknak, nem úgy, mint Győzike (lám, még csak mondják, hogy Magyarországon cigányellenesség van!).

A Magyar Tudományos Akadémia egyébként összeállította a(z Aczél György elvtárs szavaival) tiltott, tűrt és támogatott közterületi nevek listáját. A támogatott utcanévadók között ott szerepel például Szabó Dezső, akiről feltehetően azért lehet utcát elnevezni, emrt egyebek között úgy vélte, hogy a magyarság, antiszemitizmusának megtagadásával „a halál leggyalázatosabb nemével hal meg”. De utcát lehet elnevezni Prohászka Ottokár volt székesfehérvári püspökről is, Az én antiszemitizmusom című zsidóellenes munka szerzőjéről, akárcsak az első zsidótörvény előkészítőjéről, a nyilasoknak parlamenti mandátumot juttató volt miniszterelnökről, Darányi Kálmánról, a zsidó vérvád megverselőjéről, a Solymosi Eszter vére című fércmunka szerzőjéről, Erdélyi Józsefről.

Aztán jönnek az édes sztorik, amikor az országban a helyi hatóságok praktikus módon úgy változtatnak utcanevet, hogy az új név a régihez igencsak hasonló legyen. Így lett a Ságvári utcából Sárvári, a KISZ-lakótelepből Kis lakótelep, Mező Imréből Mező utca, a Dobi István utcából Dobó, a Rózsa Ferencből Rózsa, Hámán Katóból Kató utca.

Siófokon füstbe ment viszont a terv, hogy a Fürst Sándor utcát Füstre változtassák. Az ott lakók szerint a környék megítélésének árt a megnevezés, az ingatlanok veszítenek értékükből. A Fürst Sándorból Füstre váltó utca aztán – Sándor utcává lett. Miért is ne, ha egyszer Budapesten az államfőnek a Sándor palota nyújt otthont…