Nem az enyém, hiszen nekem, neked, kedves olvasó, eleve gyanús volt az egész cirkusz maximusz, nem csupán amár, a hayszesz-kereskedő, hanem azok is, akik e hajszesszel kenték a koponyájukat, mint Balga, a volt bélügyi miniszter és Böszi, a tarfejű sorhajó kapitány (hiszen egy sor hajót adott el, ha bizonyítani nem is tudta a bíróság). Egy valakinek nőtt sűrű haja, és ez a Nagy Másoló, Pont-Ponta, vesszőcske, készen van a szerzőcske.

Reklámként sem utolsó a „Ha már Hayszesz, legyen botrányos.”

A tévénéző és újságolvasó, aki az első perctől kezdve kétkedve, enyhe reggeli undorral nézte a három skribler iraki ál-, mű- és megrendezett elrablását, most úgy sóhajt fel: Ó már megint Haysza? Ráaadásul elindult a mediatizált, minősített és minősíthetetlenül primitív ködfejlesztés: ki adta ki kinek a Hayszeszt?

Kit kentek meg és kik? Milyen pénzzel, diplomáciai kedvezménnyel? Be- vagy be nem avatkozással a szíriai belkavargásba?

Mit ígért a kicsoda, hogyan garantált érte? Ki hitt kinek?

Hol fogták el, rakták palackba a Hayszeszt? Átúsztatták tán a Földközi tengeren, majd a Dunán és a Dombosvicán, föl egyenesen Bukurestig? Mit üzentek vele? Kinek? Hová? Mikor? Mennyiért?

Repcsin hozták? Segélyszállítógépen vissza, hogy ne repüljön üresen a harcivitorlázó? Volt ez esetben is tornabemutató felszállás előtt csinos stewardeszekkel, akiknek arca el volt függönyözve iszlámilag?

Hol élt a fogoly, miután állítólag börtönben hizlalták, finomították Damaszkuszban? Milyen tapasztalatokat szerzett: melyik szírebb fegyház, ahonnan el lehet szökni?

És főleg, ki eresztette szélnek, szöktette, párologtatta el? Hogyan, mi módon?

Lesz-e belőle délutáni tévésorozat szép szerelmes részekkel, Asszad elnök hálószobajelenteivel, lefátyolozott Leilákkal és bőven csengő eurókkal, dollárokkal, dénárokkal?

Miből nyerik ki az igazi ó már(kás) hayszeszt? Kőolajból, kufárkodásból, lefizetésből, fegyverszállítmányból, kétkulacsból vagy tán többől?

Mikor tüntetik ki, mivel kárpótolják Kotrócsészében vagy a Victory Ponty-palotában szegény Hayszeszt, a meghayszoltat?

Vajon nem azért hozták-é vissza másodállamába, melynek polgára is, hogy őt nevezhessék ki a szállítási minisztérium élire Szilágyi Óvoda helyett? Hiszen ő többet utazott és ismeri a láthatatlan, a követhetetlen utazás titkát is. Ezenkívül rengeteg kompromittáló adatot tud.

Vajon most őt is a zsilavai börtönrepülőtér tranzitvárójában tarthatják, mint moszkvai E. Snowdent az ő egyszál sznódenkanbátjában? Pedig, ha meggondoljuk, miniszterként rengeteg valódi perzsa, mór, arab, siráz, nem ráz repülőszőnyeget is behozhat az országba közismerten jó közel-keleti kapcsolatai révén. Így fejleszti a kényelmes légiközlekedést, hiszen egy négyzetméter szőnyeg olcsóbb, mint egy négyzetméter autópálya. Ali Baba és a negyven rabló módszerei aranygyűrűs kisujjában. Jóba van a dzsinekkel, de a cujkát sem veti meg.

A sajtó élénk képzelőtehetségében merült fel, hogy a kormány/államfő megegyezett volna a lázadókkal, ám ezt soha nem ismernék be, hiszen  Asszad elnöktől mindig lehet tanulni módszereket, kitartást, szembehazudozást, jellemtelenséget. A lázadóktól csak az ellenzék leshet el valamit.

Addig is, nosza rajta jó kommandók, igyunk egészséggel, reggelente kenjük fejünket hayszesszel, ha már kopasztanak.