Olvasom a neten, hogy egy nagyon távoli asszony azt fontolgatja, most hogy váratlanul megözvegyült, számos gyermekével együtt, akiket a háborús népfelkelés életben hagyott, kéri a külhoni magyar állampolgári státus megadását maga és maradék családja számára. Kérhetné a horvátot is, amit viszonylag könnyen is megad Zágráb, de a kisváros, ahol az asszony egy kis luxusvityillót birtokol, erősen megoszlott arra a hírre, hogy az a szegény asszony, aki – külön tragédia – a világ leggazdagabb asszonya, ha nem még ennél is egy lyukkal több, végleg letelepedne a dalmát tenger martján.

Szegény asszony önhibáján kívül ment férjhez egy fess katonatiszthez, aki betegen forgolódott a mosztári kórház frissen vasalt lepedőin. A fess hadnagyocska kiképzésen volt a baráti és el nem kötelezett Jugóban, Tito elvtárs partizánmozgalmának veteránjai tanították a legmodernebb népirtó módszerek hasznára és diktatúraépítés metodológiájára még a hetvenes években. Hiszen akkor még frissek voltak a bácskai vérfürdő tapasztalatai az idős oktatók elméjében.

A barna bőrű snájdig göndörszőrű hadnagyocska tehát elvette ápolóját a horvát-magyar frigyből származó hajadont, akit akkor és ott még Zuzanka Farkasnak hívtak, katolikus volt és kedvesnővér a vörös félholt kórházban. Ölbe kapta asszonyát és meg sem álltak Tripoliig. Ahol teltek-múltak az évek, puccsra-puccs jött, homokviharra szaharai hőhullám, szovjetre angol olajbarátság, repülőgép-robbantgatás, de az ő boldogságukat semmi sem zavarta, hiszen az asszony követve urát muzulmánná lőn és a hárem első hölgye lett.

Évekig – negyvenről tudnak az ezeregy éjfekete nyomor és diktatúra nagy mesélői – elzárva tartották, előkelő törzsi eredetet faragtak számára, mesés képzelt szülőhellyel, csupán nevének Farkash fogai emlékeztettek eredetére, de az meg semmit sem mondott a berbereknek, akiket már vagy 300 éve kivertek Boszniából.

Történt pedig, hogy hirtelen megözvegyült az asszonyka, mert férjét, Gadhának a fiát kinyírták a csiszlikek, az eredetmesét megdöntötte a történelem és a férj rendszerét az arab tavasz, és szegény-szegény aranyhegyen élő asszony (kül)földönfutóvá lett. Cipeli aranyát átalvetőbe kötve, kötvényezve.

Most a magyar kormánytól függ, megadják-e neki a külhoni állampolgárságot. Amilyen bölcs önmérséklettel és mesteri előrelátással nyúlt bele az azeri-örmény Johann Sebastian (Kara)Bach fúgáiba, nem vitás, hogy lesz líbiai-magyar fagyviszony kis zászlóégetéssel, laza paradicsomdobálással, gyalázkodással.

És ez az asszony majd két év múlva szavazni is fog, mint a magyar belpolitika szakértője. Vagy jönnek vele barátai-ellenségei, az egész Magreb. És néhány év leforgása alatt majd Budapest lesz Marsailles után a legmuzulmánabb európai város. Ahol a közbiztonságot ikertorony-bombázók vigyázzák, s a tűzijátékot augusztus 20-áról szeptember 11-re helyezik át.