Azt mondják, hogy a jog vagy annak megalkotása az élet után kullog. Abból a törekvésből születik egy-egy jogszabály, törvény, rendelkezés, jogi norma, hogy a szabályozás befogja, utolérje, kijavítsa vagy legalábbis elviselhetővé tegye az élet által produkált rossz, tűrhetetlen adottságokat. Bizonyára így is van, hiszen erre a megállapításra hosszas tapasztalat, kudarc- és kockázatelemzés után jutottak az egymás vállára felálló nemzedékek legeszesebb elméletgyártói és egyetemi tankönyvszerzői.

Másfelől viszont a nagy reformerek sorsa – lásd akár Nagy Péter orosz cárt, akár II. Józsefet, a kalapos királyt –, hogy meghaladják a korukat, és a kortársak korlátozottabb, kicsinyes látásmódján, szűkebb szemhatárán fölülemelkedve többet, jobbat, nagyobbat vizionáljanak: megjelenjen előttük a (nem is oly) távoli jövő, és benne a boldogabb állapotok, viszonyok, helyzetek és konstrukciók.

Nos e kettő kellően át nem fontolt összefésülésével állunk ma szemközt, amikor az új Btk. elhagyta a parlament pulpitusát, ráüttetett a nihil obstat államfői pecsétje, és az igazság szolgáltatásának talyigája elindult lefelé. Lehet azt állítani, hogy ezt egy korábbi országgyűlési konstelláció (csillagállás) hozta létre, de a megalkotástól a kibocsátásig eltelt idő elegendő éjszakát tartalmazott, amelyben a dolgot átgondolhatták volna a jogászi elmékkel felszerszámozott honatyák. Ám, mint tudjuk, az éjszaka nem alvásra való a közéleti munkásságot kife(le)jtők körében, arra ott van az áldott nappal és a képviselői/szenátori karos sámli előtt húzódó asztalka, a laptop billentyűzete vagy a mikrofon…

Egyszerűbben fogalmazva: bevezették a házi őrizet intézményét, de nem adhatnak hozzá elektronikus bokaperecet a könnyebb büntetést kiérdemlő elítéltek hátsó végtagjára. Merthogy nincs a raktáron, nem importált az ország soha. Így pedig a törvény alkalmazása, figyelmeztetett korábban is néhány tisztánlátó, eleve bizonytalan, sőt garantáltan garancia nélküli lesz.

A helyzetet csak súlyosbítja az a tény, hogy míg az amerikai titkosszolgálatok mindenkit pontosan bemérnek, lehallgatnak, megfejtik a követett egyén vagy testület székletképzésének metabolisztikus árnyalatait is a modern digitáltechnika segítségével, addig a hazai katasztrófaelhárítás, a különféle egymással vetélkedő titokigazgatóságok kétszáz négyzetkilométeres hozzávetőlegességgel lokalizálnak egy lezuhant gépet, és az erdészeti szakszolgálat marslakócskái bukkanak az áldozatok nyomára. Így valóban nem lehet garantálni, hogy a háziőrizetben tartandó nem fog az első adandó alkalommal meglépni, köddé válni a bűnügyi köd narancssárga jelzésű kavargásában.

Pedig csak most virradt fel a hackerek, kismesterek, a honi találékonyak, ifjú elektronikai zsenik napja. Amíg az állami költségvetésből beszerzik a bokafixeket, a csuklójelzőlámpákat és fegyőr-riasztókat, amíg versenytárgyaláson eldől, melyik nyugati cégtől vagy szovjet utódtól vásárolják fel a szerkentyűket, addig is itt lenne az ideje a helyi karperec- és boka-csingilingi gyártásnak. Számos ügyes trükk, ötlet, megoldás, követési technika birtokában van a hazai hamisítótársadalom, össze kellene fognia tehát az ősellenséggel, a büntetésvégrehajtással, közösen csodákat mívelhetnének.

Ezenkívül a háziőrizetet úgy is elviselhetetlenné lehetne tenni, hogy az őrizetes környékén a boltokba kevés és rossz minőségű élemiszert hozatnak a tulajdonosok, csak jegyre szolgálnak ki, amit nem lehet beszerezni, a szolgáltatók rendszeresen elveszik a villanyt, rendszertelenül elzárják a gázt, aleatorikusan felfüggesztik a vízszolgáltatást, zavarják a rádió- és tévéadásokat, bélsárral dobálják meg az ablakot, és akkor az elítélt mindjárt börtöni körülményekhez hasonló állapotközi helyzetbe kerül. Ami a hazai szabad polgár előtt sem ismeretlen. (V.ö. negyven év szocializmus.)

Na és azoknak a mestereknek, akikben esztétikai vágyak is dúlnak, kapóra jöhet herr Klaus, az új belügyér és miniszterelnökhelyettes köszöbön álló helyzetbe hozása: ő ugyanis szász ötvösmesterek leszármazottja, vérében van a tetszetős testékszer zárt, gótikus formavilága, virágos renszánsza.