A hét híre, utalt rá Bogdán Tibor is keddi jegyzetében, ám én sem tudom szó nélkül hagyni: megnyerné a novemberi elnökválasztást Romániában Nicolae Ceauşescu, ha élne.

Az utolsó sztálinista diktátort közel huszonöt évvel ezelőtt ítélte halálra egy gyorsanítélő bizottság, és még aznap, karácsony napján kivégző osztag elé állították.

A múlt század nyolcvanas éveinek végén Romániában elviselhetetlenné vált a nyomor. Napi harminc dekagramm kenyér, havi egy kilogramm cukor és liszt, évente két kilogramm hús volt a fejadag, amiért több órán át kellett sorban állni. Volt olyan kisiskolás, aki nem ismerte a vajat, a csokoládét, a banánt, a kakaót. A lakásokban télen nem volt fűtés, az esti áramszünetek rendszeresen órákig tartottak. Az erdélyi magyarság felszámolását több úton-módon is el szerette volna érni a magát Kárpátok Géniuszának neveztető diktátor. Emlékszem gesztusaira: a szocialista egyenjogúságról beszélve, amikor a románokat említette, keblére ölelő, amikor a magyarokat, németeket és más nemzetiségűeket, magától eltaszító mozdulatokat tett karjaival.

Azóta eltelt huszonöt év, negyedszázada nem láttuk a gusztustalan gesztust. A napokban azonban ismét halhattuk, most, amikor a többség feltámasztaná, visszahívná az ország élére a diktátort.

Traian Băsescu államfő szerint, aki autonómiát akar Romániában, az az ország alkotmányát és a román államiságot sérti. Az autonómia alkotmányellenes, nem lehet tárgyalni róla, még akkor sem, ha az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén történt szavazás után most jó szelet fogott híveinek a vitorlája. Traian Băsescu meggyőződése szerint Románia most olyan helyzetben van, amikor az önkormányzatok autonómiájából is vissza kell vennie, mert a megyei önkormányzati vezetők saját feudumuknak tekintik megyéiket. „Mindannyian románok vagyunk!” – deklamálta végül Traian Băsescu, aki eljutott ezzel Nicolae Ceauşescu kedvenc téziséhez.

Minden bizonnyal nem véletlenül. Traian Băsescu ugyanis jó ösztönű zoon politikon, aki a Romániában csak bizon politikonnak nevezett választóknak az elvárásaira egyik pillanatról a másikra rá tud hangolódni. Ha a lakosság fele visszavárja a kommunista diktátort, hát ő is escu, én is escu, legyen újra Ceauşescu!

A kérdés természetesen az, hogy mi táplálja a diktatúra iránti nosztalgiát. A felmérést végző intézet vezetője, Vasile Dâncu szociológus a kommunizmus iránti nosztalgiát azzal magyarázza, hogy az idősödő emberek megszépülő fiatalkori emlékeik alapján ítélik meg a korszakot, az emberek most valójában a tervezhető jövőt hiányolják, mert nem érzik magukat és családjukat biztonságban.

Ez a magyarázat azonban nem elég. A politikai osztály kudarca, az oktatás csődje is hozzájárult ahhoz, hogy a soha ilyen életszínvonalon nem élő, korábbi korszakokhoz képest valósággal dőzsölő romániaiak visszasírják a múlt nyomorát és megfeledkeznek a korlátozott szabadság lélekbénító szorításáról.

A politikától cseppet sem idegen szociológus nem ismeri be, hogy a politikai osztály, a maga osztályának a nyilvánvaló kudarca, s annak a mértékegysége, a korrupció veti vissza a társadalmat a diktatúrába.

De hiszen soha nem látott méretet öltött a korrupció elleni harc Romániában, naponta követhetjük élő tévéadásban a helyi kiskirályok, országos potentátok őrizetbe vételét, tapsolhatunk, amint maszkos rendőrök dubájukba tuszkolják a gazfickókat! – vethetné ellen, aki követi a hazai politikai élet eseményeit. Aki azonban tisztában is van vele, hogy mi történik, az nem örül a baráti észak-atlanti államok nagykövetei dicséretének. Mert azt is látja, hogy szinte kizárólag a szociáldemokrata kiskirályok kétes ügyleteit piszkálják, a letartóztatásuk a jogtalanul lehallgatott telefonbeszélgetéseik nyomán amolyan svejkies. (A derék katonát azért vették őrizetbe felségsértés vádjával, mert hallották, amint a kocsmárosnak megjegyezte, hogy Ferenc József császár falon lévő képére rápiszkítottak a legyek…) Mintha minden csak azért történne, hogy megalapozottá váljon Traian Băsescu áprilisi tézise, miszerint Romániában most az önkormányzatok autonómiájából vissza kell venni!

Amikor pedig az elnök (családjának) kétes üzletei kerülnek terítékre, a nanai földvásárlás körülményeit firtatja a kormánypárt, akkor Traian Băsescu – látszólag lánya védelmében – olyat mond egy politikai ellenfelének, ráadásul egy nőnek, amit Kelet-Európa tájain az ötvenes, Romániában a nyolcvanas évek végén mondtak utoljára: vigyázzon magára, nehogy egy este ne találja otthon a férjét. (Vagyis nehogy elvigye az a sötét autó – gondoljuk hozzá…)

… Naná, hogy tisztára Escu!